Csak azért kezdek a rosszal, hogy a végére egy pozitív felhanggal zárjak.
A kiállítás nagyon szép, hogy pici az nem is baj, mert magángyűjteményről van szó és ez így érthető. A 3350 forintos beugró viszont picit drága.
Összefutottam Berend Kati nénivel a kiállításon és neki mondtam, hogy a kiállított cuccoknak a 80%-nál nálam szebb dolgok vannak az oltáron, sőt amikor rájöttem, hogy az autóban vannak a szertartás kellékeim, akkor rájöttem, hogy szinte az autóból is össze tudnék hozni egy pofás kiállításra valót. Jó az én dolgaim nem a 10. századból valók, de nagyon szépek.
Még azt tudnotok kell, hogy itt tényleg az aranyon van a hangsúly, mert van még egy csomó cucc, amelyek sérültek, meg olyan ősi öntött szobrok, amelyeknél az abszolút jellegtelen ábrázolás a fő motívum. Tudjátok karakter nélküli arcok, ízületmentes szalámi karok és lábak, az a régiségű ábrázolás, ami lehetne bárhonnan a világból, az adott korból. Persze lehet, hogy most csak kiderült, hogy mekkora ordenáré bunkó vagyok, de nekem, mint laikusnak, ha egy Dél-kelet Ázsiai múzeumba megyek, azon kellene, hogy legyen a hangsúly, itt az aranyon van.
Viszont az emeleten van egy olyan vitrin amiben Ganesha mell díszek vannak, amelyek olyan gyönyörűek, hogy nemcsak mindent pénzt meg ér a belépő, de amikor megnézed őket, örülsz annak, hogy élsz és láthatsz ilyet az életedben.
Dél-Indiában még szokás, hogy amikor házasságot kötnek a Hinduk a lányok Ganeshával díszített mangala-szútrát kapnak a férjeiktől.A mangala szútra egy nyaklánc szerű ékszer, és a hölgyek ilyet hordanak gyűrű helyett. A lánc része apróra csiszolt fekete kövekbőé áll, ezüst szállra fűzve, és ezen függ egy díszes medál.
Egyszer összeadtam a híres és gazdag amerikai Fischer családból egy leánykát egy szlovén barátommal Indiában és az ő esküvőjükön is volt egy ilyen melldísz ajándékozás, és valami fantasztikusan gyönyörű volt. Azért csináltam jó néhány esküvőt Indiában és itt-ott a világban Indiaiaknak, de csak egyszer láttam ilyen gesztus, hogy a mangala szútra nemcsak egy nonfiguratív dísz, hanem Ganesha, vagy más Istenség lenne rajta. Szóval ezek a szépségek már Indiában is ritkaság számba mennek.
Ja és a kert is csodálatos, picit Balinéz, picit minimál dizájn, de ha bejön az ausztrál születésű de, Baliban helyiként elfogadott kertépítő, Made Wijaya stílusa, nekem nagyon bejön, akkor a paradicsomban fogjuk érezni magunkat.
Szóval a Ganesha és a kert végett, nem is rossz a kicsit borsosabb belépő.
Om Tat Sat
Ui: Ha van rá igény, lehet, hogy felhívok 1-2 havert és mi is csinálunk egy kiállítást a Kutirban. Pl. most Nepálból a János olyan Ganesha szobrot hozott, amit én még életemben nem pipáltam. János ha olvasd ezt, kérhetnénk egy fotót?
Szia!
ma voltam abban a múzeumban. Nagyon tetszett!