Egy hideg téli reggelen Dattatréja arra figyelt fel, hogy egy kígyó bebújt a ruházata alá. Ez nem volt meglepő, hiszen a kígyók kevésbé bírják a hideget, de az annál inkább az volt, hogy mindezt olyan óvatosan tette meg, hogy Dattatréját meg sem zavarta az állat.
Ekkor Dattatréja elkezdett tűnődni azon, hogy milyen sok mindent tanulhat el egy jógin a kígyótól. A kígyó egyedül jár-kel a világban, legtöbbször még más kígyókkal sem érintkezik. Halkan mozog és nem hívja fel magára a figyelmet. Nem törekszik arra, hogy menedéket építsen magának, hanem megbújik ott ahol tud. Sőt ha már túllépte önön magát, egyszerűen levedli régi bőrét.
Mindezen tulajdonságok igazán kiválóak azoknak a jóginoknak is, akik szerzetesként élnek e világban. Nem ragaszkodnak sem más emberekhez, sem ahhoz, hogy otthont teremtsenek. Megtalálják szükségleteiket abból, amit a természet tár fel irányukban. Nem hivalkodóak, csendesek és képesek alkalmazkodni és változtatni, akár “saját bőrükön” is. Így képesek a megújulásra és a régi módszerek, formák és rendszerek feladására is!
Ilyennek kellene lenni a jóginoknak is!
Om Tat Sat
Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője
Ui: Dattatréja előző guruja, a nyílkészítő…
Visszajelzés: Erőszakmentes étkezés?? – Pipitér Jóga