Az egyik reggeli fürdőzésénél, Dattatréja megfigyelte, ahogyan a horgászok, különféle csalikkal horogra csalják a halakat.
Ebből a következőket szűrte le:
Habár a halak saját közege a víz, és mindig és mindenkoron a vízben élnek, még akkor is, amikor télen hibernálniuk kell, de mégis a vízből olyan csalival csalják ki, ami a kinti világból származik.
És erre nagyon kell vigyáznia a jóginak. Mert a megújulás és a fejlődés kötelező, de csak azért mert valami új, ismeretlen és egzotikus, még nem biztos, hogy jó. Mindent meg kell vizsgálni és feltárni, hogy össze egyeztethető a mi értékeinkkel és csak utána elfogadni, vagy elutasítani azokat. Sőt a Védák azt mondják, hogy az elveken soha és semmilyen körülmények között nem szabad változtatni, mindezt úgy, hogy a részleteken szinte állandóan változtatni szoktunk.
A másik mini megvilágosodás, amit Dattatréját érte a halakkal kapcsolatosan pedig az volt, hogy a Jóginak muszáj szabályozni az étkezését. Mind az elefántnál és az őznél Dattatréja már feltárta, hogy a Jóginoknak lételeme az önuralom, de itt külön kitér az étkezésre.
Hiszen sokszor a Jóginok és még a szerzetesek is annak fényében, hogy egy sokkal fegyelmezettebb életet élnek, az étkezésükön keresztül próbálnak némi élvezeti lehetőségeket pótolni. Így a túl evés, vagy a túl ínyenckedés könnyedén lehet az a “csali”, ami kiemeli őket a saját nyugodt környezetükből!
Om Tat Sat
Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője
Ui: Dattatréja előző guruja, az őz…
