Sokszor szoktam azt mondani, hogy az őseink szinte mindent tudtak és teljes mértékben az Ájurvéda szerint éltek. Nemcsak Indiában, hanem itt Európában is! Csak itthon ez, mint népigyógyászat volt jelen a mindennapokban, míg az ősi Indiában ezt Ájurvédának hívták.
Ezt azért szoktam mondani, mert az Ájurvéda egyik fő vonulata egy erősen induktív rendszerként épült fel. Mert a természet megfigyelésén alapult. Így amikor azt mondjuk, hogy az Ájurvéda azt jelenti, hogy az élet tudománya, akkor ezek a megfigyelések ugyanúgy részei a tudománynak, mint az ősi írott szövegek.
Emellett pedig ott vannak azok az elképesztő védikus tanok és írások, amelyeket a mai napig nem tudtunk megfejteni, hogy miként írhatták le sok-sok ezer évvel ezelőtt, olyan pontossággal megfogalmazva az emberi szervezet működését, amit mi nyugaton csak több ezer évvel később mértünk fel.

A Védák építészeti tudománya azt mondja, hogy a lakókörnyezetünk legfontosabb része az észak-keleti terület, a harmónia életterülete! Ezt és sok más információt deduktív módon bármikor megtanulhatjuk a Vasztu írásokból, ami leírja a Védikus építészet rendszerének alapjait. Sőt amikor már meg van a tudásunk ezzel kapcsolatosan már lehetnek induktív megfigyeléseink is! Pl. nálunk a kertben, majd 3 éve lógnak mindenfelé tibeti imazászlók, de az észak-keleti sarokban, még az imazászlók széleinek elrojtosodása is harmonikusan zajlik, szépen, azonos ütemben, hiszen ez a harmónia sarka. Tehát az induktív és a deduktív tudás szerzés egymást is igazolja!
Tehát a tudás szerzés első része az induktív folyamat. A létező szentírások és az elsődleges megfigyelések. Majd utána jön az amikor a már lefektetett elvek mentén úgy figyelünk meg mindent, hogy azt vissza tudjuk vezetni a már megfigyelt elvekhez.
Ez a deduktív rész, amikor az elvek, a törvények és a rendszerek ismeretében, már képesek vagyunk olyan megfigyeléseket és megállapításokat tenni, amelyek magyarázatot adnak a legelvontabb, legegyedibb történésekre is, hiszen az elv, a rendszer mindig marad ugyanaz, csak a részletek változnak!
És ez a két folyamat kiegészítik egymást. Pont ezért van az, hogy a Védikus írások birtokában is az Ájurvéda tudorjai rendületlenül figyelték a természetet és leírtak, valamint kipróbáltak mindenféle eljárást, hogy tovább fejlesszék azt a tudást, aminek a birtokában voltak. Sőt az is lehet, hogy maguk a Védák is még egy sokkal régebbi korszak induktív megfigyeléseit írják le, ami nekünk már deduktív princípiumként tud támpontokat adni, az életünkben.
Ezért is olyan fantasztikusak a Védák, mert meg van mindkét irányultságú tudás szerzés a rendszerében!
Az induktív folyamatban, a megfigyelésben a mi őseink is elképesztően pengék voltak! Csak nálunk valahogy ez sok-sok értékes tudás nem lett rendszerbe foglalva és nem maradt fenn, nem lett leírva, vagy ha le is lettek írva, sajnálatosan nem maradtak meg. Így szép lassan el is kezdett eltűnni a köztudatból, és nem tudta alapként formálni az új generációk deduktív tudás szerzését!
Ezért lenne ideális, hogy a tudás szerzés 2 irányú legyen! Mert ezzel folyamatosan vissza tudunk referálni az új fejlesztéseket, a már megértett és szikla szilárdan működő alapelvekhez! Így a 2 irány folyamatosan képes arra is, hogy visszaigazolják egymást, és az általuk felfedezett és kiépített világképet!
Om Tat Sat
Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője