Ma reggel felkeltem, a szokásos időben és már pirkadt! Nem volt korom sötét, hanem már derengett! Szóval most már tényleg közeledik a tavasz. Olyannyira megörültem a fénynek, hogy hirtelen eszembe jutott egy mantra, amit gyerekkoromban több ezerszer mondtam el, miközben lámpásokat gyújtottunk meg a hajnali órákban, vagy a mesterem esti előadása előtt. Íme a mantra a fényhez:
dīpa jyotiḥ parabrahma dīpa jyotir janārdanaḥ ।
dīpo haratu me pāpaṃ dīpa jyotir namo’stute ॥
Fonetikus átírásban:
dípa dzsjóti parabrahma dípa dzsjóti dzsanárdana ।
dípo haratu mé pápam dípa dzsjótir namosztuté ॥
„Ó lámpás fénye, te vagy a Legfelsőbb Brahman, lámpás fénye, te vagy Dzsanárdana (Visnu/Krisna neve, ami azt jelenti “minden ember menedéke”). Ó lámpás szabadíts meg bűneimtől, Neked ajánlom fel tiszteletem, ó lámpás fénye.”
Ezt a mantrát bármikor elmondhatjuk, lámpa felkapcsolásnál, gyertyagyújtásnál, bármikor. A lényeg úgy is az, hogy csempésszünk egy kis extra tudatosságot és áldást a mindennapokba, hiszen minden más csak az árnyék világ unalmas, materiális ismétlődése. És mindeközben lelkünk meg éhezik a spirituális táplálékra! Tápláljuk a lelkünket is!
Om Tat Sat
Baktai Ádám keletkutató, a keleti kultúrtudományok szakértője
