Gyermeknapi Köszöntő a Bhakti Kutirból, olyan Baktai Ádámosan…

krisna kisbabaként egy banyan levélen…

A világ legtöbb vallásában Isten egy öreg fószer, ősz szakállal, sokszor azzal az adalékkal, hogy ujjait egy földrengés, éhínség, árvíz, háború gombokkal bíró távirányító felett lebegtetve ül, egy nagy trónon, a felhőkben és dagadt angyalkák hárfáznak neki.

Sőt Pál Feri atya, egyszer az mondta, hogy az az érzése, hogy Isten sokszor úgy van alkalmazva a nyugati kultúrában, hogy legyen valaki, aki a gyerekeket figyeli és egrecíroztatja az otthoni szigor, és az iskolai fegyelmezés között.

A hinduizmusban viszont teli vannak a Védák történetekkel még isten gyerekkoráról, amelyek természetesen nagyon vidámak, teli tanulságokkal, sőt Isten gyermekkori történeteinek különleges szerepei vannak ebben a spirituális kultúrában.

Mivel a Védikus asztrológia úgy van kezelve, mint az Ájurvéda a Védikus kultúrában, ezért pl. ha valakinek gyenge a napja a horoszkópjában, akkor persze a napot erősíteni kell. Mint a gyógyászatban, ha valakinek gyengébb az anyagcseréje, vagy mondjuk valamelyik szervi funkciója, akkor azt erősíteni kell.

A Védák ajánlása az, hogy Vasárnaponként, amely nap, a Nap bolygó napja olvassunk fel a Ráamjánából, ugye a Rámajána hőse, Ráma a Nap Istene, sőt az a legjobb, ha Ráma király gyermekkori eseményeire emlékszünk vissza, és azokból a történetekből olvasunk fel.

Egyébként, mint az öreg görög bácsi a „Bazi nagy Görög lagzi” című filmben, aki mindig azt hangoztatta, hogy minden eredetileg Görög, én is így gondolkozom, csak indiai viszonylatban. Szóval valószínű ezért is esik a gyereknap mindig vasárnapra, szerintem.

És természetesen „nemcsak” Isten életének különleges része a gyerekkor, hanem mindannyiunk életében is. Mert gyerekkorunkban még tiszták és ártatlanok vagyunk, és jobban is átlátjuk a helyzetet, csak aztán felnövünk.

Sőt most a mindentudóak is azt mondják, hogy pl. a Facebook is azért működik, mert gyerekkorban még olyan őszintén zajlik az élet, és a döntés, hogy kivel vagyunk jóban, és kivel barátkozunk, hogy ilyen szálakat felvenni szinte azonnal lehet, mert az ilyen jellegű kapcsolatok sohasem évülnek el. Csak felnőtt korban szokott az lenni, hogy azért kötünk „barátságokat” mert azaz ember még kapóra jöhet, vagy mert hasznunk lehet, abból az ismeretségből.

Szóval éljenek a gyerekek, és ne próbáljunk túl gyorsan felnőni, mert az egy csapda. He, he….

Om Tat Sat

Baktai Ádám

Goredas

Ádám névjegye

1976-ban születtem és 2 éves korom óta vagyok teljesen belehabarodva a védikus kultúrába. 15 éves koromban volt szerencsém kiköltözni Indiába egy tradicionális kolostor iskolába, ahol 10 éven keresztül nemcsak tanulhattam a keleti tudományokat, hanem benne is élhettem ezeknek az ősi tudományok kultúrkörében is. A kolostorban 2.30-kor keltünk, és a tanuláson kívül minden nap részt vettünk 2-2 órás meditáción és templomi szolgálaton, valamint elég sok kerti munkát és takarítást is felajánlhattunk, mint szolgálat. Magunkra főztünk és tradicionális sár és bambusz kunyhókban laktunk, ahol természetesen sem víz, sem villany nem volt. De mindenek felett az volt a legfelemelőbb, hogy együtt élhettünk azokkal a mesterekkel, akiktől tanultunk. Az elmúlt majd 30 évben, 4 kontinenst jártam be, mint tanár / terapeuta, és ezt az első kézből szerzett tudást próbálom átadni azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy eljönnek hozzám kezelésekre, jóga órákra, vagy azokra az oktatásokra, amelyeket rendszeresen tartok. Om Tat Sat Baktai Ádám
A bejegyzés kategóriája: Ájurvéda, Védikus Asztrológia
Kiemelt szavak: , , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük