Mély fájdalommal írom nektek ezeket a sorokat, és alig találok szavakat arra, amit most érzek, vagy amit most írnom kellene.
Om Visnupád Srila Bhakti Charu Szvámi, 2020.07.04-én kilépett ebből a világból! Arról, hogy Ő a mennyországba került semmi kétségem sincs, az Ő eltávozása számunkra veszteség. Az egész világra nézve veszteség!
Bhakti Charu Szvámi egy elképesztően kedves, igaz, lágy szívű úriember volt, mindig, minden esetben. Mindemellett pedig elképesztő spirituális magasságokban lehetett, már amennyire mi halandók ezt meg tudjuk ítélni.
1985-ben kétszer is ellátogatott hozzánk Magyarországra, drága Nagybátyám meghívására, és elképesztő tanításokat adott Krisnáról és a Bhakti Jóga folyamatáról. Mindezt az átkosban. Tehát Bhakti Charu Maharádzsa parókában érkezett az országba, civil ruhában, és 2 naponta átköltöztettük őt egy másik lakásba, mert a rendőrség eléggé rá volt állva a Nagybátyámra és az akkor még nem kívánatos jóga tanításokra. Szóval Szvámidzsi lakott nálunk is, aludta a szobánkban, ráadásul az ágyamban és evett Nagymamám almás pitéjéből, mindezt úgy, hogy a szobánk fala tele volt színészek, sportolók és rock sztárok posztereivel.
Maharádzs tartott egy olyan elképesztő tanítást a lakásunkban, hogy kb. 150-en vettek részt. Az emberek többsége nem is látta Őt, csak az hallották, amit mások visszaismételnek nekik. Ugyanis emberek álltak a nagy szobánk ajtajaiban, a kapcsolódó szobák felé, és a előszoba felé is. Először Maharádzs beszélt, a Nagybátyám fordított, majd ameddig Maharádzs újra mondott néhány mondatott, az ajtóban állók elsuttogtatták az előző szavainak fordítását a többi helységben üllőknek. Elképesztő volt.
Kicsit később az Ő ajánlásával vettek fel minket, az unokatesóm és engem az indiai kolostor suliba. Maharádzs gyakran átjárt a suliba, rendszeresen főzött ránk, 100-120 gyerekre, és mindig valami ínyenc kaját, amihez egyébként nem igazán jutottunk. Sőt sokszor levitt minket a Gangeszhez úszni. Az első alkalommal amikor összetalálkoztunk a suliban, ami évekkel később volt a korábbi találkozóik után, meglepő módon emlékezett rám, de még a nevemre is. Majd minden találkozónkkor szánt rám néhány percet, amikor is kb. mindent megkérdezett arról, hogy hogyan vagyok, hogy megy a suli, stb. Ez azért hihetetlen nekem még most is, mert Bhakti Charu Szvámit 10 ezrek vették körül. Nem ezrek, 10 ezrek.
Aztán 2004-ben újra összefutottunk, a Fidzsi szigeteken, egy gigantikus volumenű templom beavatás kapcsán. Maharádzs volt az egyik fő vendég, én meghívott papként, néhány osztálytársammal elláttuk a beavatásokkal kapcsolatos teendőket, és elvégeztük a szükséges rítusokat. A templom beavatás után több Szvámi is felavatott jó néhány embert, így elég nagy hangvételűre sikeredett az egész, ezért megkértek bennünket a templomi vezetők, hogy ezeket a szertartásokat is vezényeljük le.
A szertartás után Bhakti Charu Szvámi elkérte tőlem a mikrofont, és elmondta az összegyűlt ezreknek, hogy engem 30 éve ismer, és milyen vicces, hogy anno még kisgyerekként engem bengáli dalokra és főzni tanított, most meg itt állok, mint a pap bácsi és én vezénylem le az egészet.
Természetesen majd elsüllyedtem, és a mai napig azon gondolkozom, hogy Bhakti Charu Szvámi hogyan emlékezhetett erre, amikor ténylegesen 10 ezrek vették körbe, szinte állandóan. Elképesztő figyelemmel rendelkezett ez a drága szent.
Bhakti Charu Szvámi 1945-ben született, mind materiálisan, mind spirituálisan hihetetlenül tanult volt, 10 ezrek tiszteletét, sőt imádatát élvezte, de mindig elképesztően kedves volt, mindenkivel, az Ő saját, visszafogott és mosolygós módján. Sőt most jut eszembe, Ő volt az, Aki leforgatott egy 18 részes film sorozatot Srila Prabhupáda életéről, amit milliók láttak szerte a világon. Szóval nagyon nagyban is képes volt terjeszteni a spirituális tudást. Ő ténylegesen hihetetlen hatással volt a világunkra!
Örökké emlékezni fogok Rá!
Om Tat Sat
