A Védikus tradíciók szerint az eltávozás utáni 11. napon szoktak áldást kérni az elhunytak lelkére, hogy könnyebb és gyorsabb útjuk legyen a mennyországba menet, vagy ha, még újra kell születnie az illetőnek, akkor az akadálymentes újjá születéshez.
2016. November 18-án egy fantasztikus ember lépett kis ebből a világból, Sripád Dr. Fakir Mohan Dász. Ő az eredeti Bhakti Kutir egyik alapítójának Srila Bhaktisziddhanta Szaraszvati Thákurnak volt a tanítványa. Életében 35 könyvet írt a szanszkrit nyelvről és annak tanulásáról, és egy hihetetlenül spirituális ember volt.
Szerencsémre több tanításán is részt vehettem, Bhuwaneshvarban, és olyan mély tudás sugárzott ki a bácsiból, hogy érezhető volt még számomra is, pedig én azért elég érzéketlen vagyok az ilyen energetikai téren. Egyébként az is különleges volt benne, hogy mestere a Fakir Mohan nevet választotta neki. Hiszen a Fakir a muzulmán javas emberek gyűjtő neve, míg a Mohan, Krisna azon neve, ami azt jelenti, hogy “másokat vonzó”. Tehát a Fakir Mohan Dász azt jelenti, hogy Isten szolgája, aki még a Fakirokat is vonzza. Ilyen név választásról én még sohasem hallottam, pedig csak benne vagyok ebben a kultúrkörben vagy majd 40 éve.
Egyébként Sripád Fakir Mohan Prabhu nagyon egyszerű életet élt, reggel 1 óra 10 perckor kelt, hiszen az írói és kutatói munkája mellett napi 8 órát töltött imádsággal. Több mint 80 évvel ezelőtt azt a fogadalmat tette Mesterének, hogy napi szinten 100 ezerszer mantrázza el Isten szentneveit, így minden más teendőt ennek alá rendelve élt meg. Pl. az elmúlt 70 évben csak rizst, párolt zöldséget és csapátit, azaz indiai lepény kenyeret evett, a gyors elkészíthetőségük miatt. Sripád Fakir Mohan sohasem házasodott meg, egész életét a spirituális gyakorlatoknak, tanulásnak és a szanszkrit nyelvnek szentelte.
Nincs kétségem, hogy Ő célba ért és a mennyek országába jutott, de azért gondoljunk rá szeretettel és reménykedjünk, hogy részesülhetünk áldásában.
Om Tat Sat
Baktai Ádám
Védikus pap, a Védikus tudományok szakértője
