Gyerekkoromban nekem is többször felszúrták az orromat, elég para volt, főként úgy, hogy előtte bódítással lenyomtak, és így fájdalom mentes volt, de azért néha hallottam a reccsenést és éreztem a tű áthatolását a homloküregbe menet.
Ettől kezdve persze érzékenyebb lettem a homloküreg gyulladásokra, de a következő Ájurvédikus módszerrel úgy sikerült kitisztítanom a homloküregemet, hogy most már vagy 20-22 éve egyáltalán nem volt ilyen jellegű bajom.
De, még picit húzom az időt, hogy izguljatok egy hangyányit.
Szerintem azért elengedhetetlen az Ájurvéda és a hasonló sok ezer éves múltra visszavezethető módszerek beiktatása az életünkbe, mert olyan tapasztalati tudással rendelkeznek, amelyeket a modern orvoslás szimplán azért mert egy nagyon új rendszer, még nem tudott kipörgetni.
Itthon és nyugaton úgy általában elég sokat lehet homlok és arcüreg műtétekről hallani, és arról, hogy utána nem nagyon szokott jobb lenni, sőt. Ez főként azért van, mert bevett szokás, hogy amikor kitisztítják az üregeket, teljesen kikaparnak mindent, de sajnos a nyálkahártyát is.
Persze a racionális elképzelés az, hogy majd az orr nyálkahártyából vissza tud települni a nyálkahártya az arc és a homloküregekbe, de sajnos az már egy teljesen más nyálkahártya típus.
Az orrnyálkahártya feladata az orrunkban főként azt szolgálja, hogy melegítse és nedvesítse a beszívott levegőt, és így az a természete, hogy ott és megtartsa a nedvességet.
Az arc és homloküregeink nyálkahártya redőzött rétege viszont olyan, ami inkább azt segíti elő, hogy kitisztuljon a felgyülemlett cucc az üregekből. Szóval ezért olyan ártalmas az, hogy egy olyan nyálkahártyát hagynánk visszatelepedni egy helyre, ami pont az ellentétes hatást váltja ki, mint a kívánt működés.
De ez csak egy példa, és lehet, hogy rossz, de az én elképzelésem, hogy a nyugati és keleti gyógyászatot ötvözni kellene, hogy kitudják egymást egészíteni.
Tudjátok tapasztalatot elegyíteni modern kutatásokkal, és a holisztikus felfogást becsempészni a mellé, hogy ezer százalékig képesek legyünk ráfókuszálni és rákutatni egy tünetre, egy apró kis mozzanatra.
Mindegy ez az én hülyeségem! És akkor íme a receptek, hogy ne izguljatok tovább:
- Karbantartásra a legkiválóbb az, hogy rendszeresen bekenjük az orrunk belsejét mustármag olajjal.
- De ha már érezzük, hogy baj van, akkor fele-fele arányban keverjünk össze fekete sót és gyömbér port. Ezt a kis keveréket felszippantjuk az orrocskánkba és máris jobb lesz. Persze egy a keverék csípni fog, de nagyon gyorsan kiürül belőlünk a trutyi. (Az Ájurvéda azt ajánlja, hogy használjunk egy kis szívószál jellegű dolgot a felszíváshoz, de ha nagyon be vagyunk dugulva, akkor valaki más is felfújhatja a port az orrunkba.)
Om Tat Sat
Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője
Kipróbáltam, ugyan sima tengeri sóval és tényleg működni látszik. Viszont ezt naponta hányszor érdemes csinálni? Köszönöm szépen