Az első napot Dhantérasznak hívják, szerencse napnak és ez Dhanvantari, az Ájurvéda Istenének napja. Ezen a napon szokás az, hogy ezüstöt, aranyat és mindenféle használati tárgyat vásárolnak az emberek, mert a fáma az, hogy ez majd szerencsét fog hozni. Az is szokás, hogy rizsliszttel madalákat festenek a bejárati ajtó elé, hogy így fogadják Laksmit, a szerencseistennőjét. Ugyanis a tejóceán kiköpülésekor “nemcsak” Dhanvantari jelent meg ebben a világban, hanem Laksmi is!
Ezen az estén az is szokás, hogy lámpást gyújtanak a halál Istenének tiszteletére, ami végett elkerülhető a váratlan halál. Ehhez a felajánláshoz jár egy mantra is, amit Maga Krisna mondott el Szatjabhámának, a kedvesének. A mantra a következő:
mritjuná pása-dandábhjám
kálah sjámalajá szaha
trajodaszjám dípa-dánát
szúrja-dzsah prijatám iti
“A 13. napon felajánlott lámpás végett, a kötelet és dorongot hordó halál, aki maga az idő, aki Sjámala Istennővel jár, aki a Nap szülötte legyen velem elégedett.”
(A mantra a Padma Puránában szerepel.)
A második napot Naraka Csaturdasziként hívják, mert Krisna és felesége Szatjabháma ezen a napon győztek le egy Naraka nevezetű démont, ezzel kiszabadítva az általa elrabolt 16 ezer fiatal lányt. Ezen a napon szokás az is, hogy az este folyamán mindenki lámpást gyújt, mert ahol lámpás ég, oda Jama a halál istene nem látogat el.
Ehhez a felajánláshoz íme a mantra:
amávaszjá-csaturdasjoh
pradosé dípa-dánatah
jama-márga andhakárébhjó
mucsjate kárttike narah
“Aki lámpást ajánl Karttika hónap újholdján és az azt megelőző napon, felszabadul a sötét úttól, ami Jamához (a halál urához) vezet.”
Értelemszerűen ez a mantra működik a következő napon is, Diwali napján. Valamint az is, hogy ezen a napon csak hajnalban fürdenek. Szóval ezen a napon keljünk korán, hogy korán tudjunk lefürödni!
A harmadik nap, maga a Diwali nap! Napközben Laksmit a szerencseistennőjét, éjszaka Kálit a sötétség istennőjét imádják. Éjszaka a szokás az, hogy minél több lámpást kell meggyújtani, mert ez az év legsötétebb újholdja. A tradíció onnan származik, hogy Ráma ezen a napon tért vissza Ajodhjába 14 év száműzetés után, és város lakossága ezzel a gesztussal várták haza szeretett uralkodójukat.
Ezen a napon az is szokás, hogy felébresztik Laksmí Dévít, Kamalá (lótusz) Dévi formájában. Napnyugtakor ezzel a mantrával gyújtanak mécsest:
tvam dzsjotih srí-ravish csandro
vidjut-szauvarna-tárakah
szarvésam dzsjotisam dzsjotir
dípa-dzsjotih szthité namah
A Te fényedből ered minden ragyogás fénye. A nap, a hold, a villámlás, az arany s a csillagok fénye is. Meghajlok Előtted, Aki itt van ebben a lámpa fényében!”
(Ezt a mantrát is Maga Krisna mondta el Szatjabhámának, a kedvesének a Padma Puránában.)
Hölgyek, akik napnyugtáig böjtölnek és csak a lámpás felajánlás után fogyasztanak el olyan ételt, ami előtt felajánlottak Laksmínak, egész évben maguk mellett tudhatják Laksmí Dévít.
A negyedik napot Annakut napnak hívják, vagyis étel-hegy napnak. Ezen a napon Krisna utasítására Vrindávan lakói hatalmas étel felajánlásokkal kedveskedtek a szent Govardhan hegynek, amit a legtöbb Vaisnava tradícióban a mai napig megünnepelnek. A nap a szeretteinkkel való együtt étkezésről szól!
Az ötödik napot Bhái-Dúdzs-nak hívják, vagyis a testvérek második napjának. Ez a 2. nap az újhold után és ez a nap a fiú és lánytestvérek közötti különleges kapcsolatnak állít emléket. Ezen a napon a lányok és a fiú megvendégelik egymást, minőségi időt töltenek el egymás társaságában és piros zsineget kötnek egymás csuklójára, ami az összetartozást és a kölcsönös védelmezést szimbolizálja! A piros zsineg felkötözésére, itt megtaláljátok a mantrát!
Este miután a lámpásunkat felajánlottuk ezt a mantrát is mondjuk el:
bali-rádzsa namasztubhjam
virocsana-szuta prabho
bhavisjendra szuráraté
pudzséjam pratigrihjatam
Ó Bali király, felajánlom tiszteletem. Ó Virocsana fia, mester, az eljövendő Indra, félistenek fenyítője, kérlek fogad el ezt az imádatot!
A mantra a Szkanda Puránából való, amiben az is leírásra került, hogy aki ezen a napon képes mindenkinek örülni és imádatot bemutatni Bali királynak, az a következő évben is állandó boldogságban fog élni, ahogyan a leszármazottjai is 100 éven át!
Baktai Ádám apuka, tanár, pap, a Védikus kultúrtudományok szakértője.