Szerintem az vitathatatlan, hogy korunk egyik legegzotikusabb, vagy talán a legegzotikusabb úti célja Bhután! Hiszen még a közelmúltban is voltak olyan idők, amikor lehetetlen volt bejutni ebbe az apró, eldugott, elzárt Himalájai Királyságba.
De szerencsénkre ez már nem így van, viszont ahogy az szokott lenni, a több turista változtatni is kezdte a helyi közösség életét, így Bhutánban csak szigorú szabályok szerint lehet beutazni. Mi egy 4 napos, a Bhutáni Kulturális Minisztérium által szervezett utazáson tudunk részt venni, így viszont azt nézzük meg, amire ők büszkék, de a program tervezet zseniális.
Első nap: Indulás Budapestről.
Igyekszünk mindig úgy jegyet találni, hogy csak 1 átszállást keljen beiktatni, így keletfelé szoktunk elindulni. Törökország, Qatar és Dubai általában az átszállás helyszíne.
Az úticélunk első körben Katmandu, mert csak Nepál fővárosából van napi járat Bhutánba.
Elhelyezkedés a szállodában, pihenés, ismerkedés a környezettel.
A Thamel negyedtől 100 méterre fogunk lakni. Thamel a turista kerülete Katmandunak, így sok a szálláshely, az étterem és a buli helyszín. Pont ezért lakunk egy picit a kerületen kívül. A városközpontban maradunk, de a csendet és a nyugalmat is élvezhetjük.
Thamel egy másik hatalmas előnye, hogy egy óriási bazár negyed közepén található, tehát a shoping adott, valamint mindenhol kellemes éttermek találhatóak. A szobákban van ventilátor, wifi, TV, fürdőszoba, Katmandu más kerületeire ez azért már nem ennyire igaz.
Egyébként a Hotel Blue Horizon-ban fogunk megszállni, ami egy 2 csillagos szállás, de muszáj itt megszállnunk, mert ezek az aranyos népek tudnak minket bejuttatni Bhutánba.
Második Nap: A délelőtt folyamán ellátogatunk a Svayambhuvanath Sztupához, ami már egy kis edzést jelent majd a hegymenetre Bhutánba, mivel több száz lépcsőfokot kell majd legyűrni ahhoz, hogy láthassuk azt a szentélyt, ami a Katmandu völgy első temploma is egyben. Láttunk még vagy kb. 2 millió majmot, és megpróbálhatunk aprópénzt bedobni Buddha adománygyűjtő tálába, ami attól nehéz, hogy Buddha egy emelvényen áll egy medence közepén, és az adományos szerzetes tálkája pedig a lábainál van.
Hazafelé meglátogatunk egy-két tibeti boltot gyönyörű portékával, és egy hangtál készítő családot is!
Harmadik Nap: Kirándulás Templomokhoz és Sztupákhoz a hegyekben.
Egy egész napos kirándulást izzítunk majd be, egy kis hegymenettel, hogy szokjuk majd a magasabb légköri sétálgatást, Bhutánba leszünk majd 3000 méter felett is! Reggel felmegyünk a több mint 1000 éves Gokarna Mahadév Siva templomhoz, és átsétálunk egy hegyen a közeli Buddhista kolostorokhoz.
Ebédet a Kopang kolostorban fogyasztunk, ahonnan a Kis Buddha című film története ihletődött. Igaz a valóságban nem egy amerikai kisfiúban találták meg egy nagy Láma reinkarnációját, hanem egy spanyol kisfiúban, aki több évet itt is élt ebben a kolostorban, mint a templom és az iskola feje és vezető mestere.
Ebéd után a Boudhanáth Sztúpát nézzük meg, Katmandu nagy Sztúpája, ahol Buddha egy fogát őrzik és picit szétnézzünk a sztúpa körülötti fantasztikus művészeti gazdagsággal díszített Buddhista templomokban is. Az indiai Buddhizmus hanyatlása végett, igazi hagyományos klasszikus indai newári művészettel már csak itt találkozhatunk az egész világon.
Negyedik Nap: Indulunk Bhutánba!
Maga a repülő út is varázslatos, mert simán láthatjuk az Everest-et, a Kancsendzöngát a Lhotsét, a Makalut és a Cho Oyut is, tehát 5 darab 8 ezres hegyet, köztük a világ legmagasabb csúcsát is.
Kb. 30-40 perces repülés után megérkezünk a Paro-i reptérre Katmanduból, és szinte azonnal meglátogatjuk a Paro-i erődöt és azt ott álló múzeumot. Eredetileg Bhután összes államában volt erőd, de ezeket az építményeket, ne unalmas masszív épületekként képzeljük el, hanem gyönyörű fafaragásokkal díszített hófehér palotákként, ami általában fele-fele arányban van szétosztva az ország vezetése és vallási gyakorlói között.
Egyébként dohányosoknak elmondanám, hogy Bhutánba nem lehet cigarettát kapni, az országban tiltott a dohányzás, persze a saját szállodai szobáinkba lehet, de befelé vámot és adót is kell fizetni a cigaretta termékekre, és nem ildomos csempészni, az összeg nem borzasztó, és vicces kapni egy szép bhutáni címeres papírost arról, hogy dohányozhat az ember.
Paroban kapunk majd enni is, és utána átautózunk Thimphu-ba, Bhután fővárosába, kb. másfél óra az út. A főváros nagyjából 100 ezer lakosú, és az egyetlen főváros a világon ahol még mindig nincs villanyrendőr. Délután időtől függően még mászkálás a városban vagy egyből út a szállodába. A bhutáni út folyamán végig lesz egy kísérőnk is és egy sofőrünk is, mert ebben az országban nem ildomos csak úgy ide-oda mászkálni. Mi a vendégeik vagyunk, és így a szállások sem választhatóak, hanem ők visznek el az általuk lefoglalt helyekre. De a szállások szépek és tiszták.
Ötödik Nap:
Reggeli után autóval kiruccanunk egy kis platóra, ahonnan az egész várost be lehet látni, és ahol egy több mint 50 méter magas Buddha szobor néz alá a városra, a város védelmének érdekében. Onnan a közeli mini állatkertbe megyünk el, ahol megnézzük Bhután nemzeti állatát a Takin-t.
Thimpuban is meglátogatjuk a helyi erődöt, ami otthont ad az ország Parlamentjének és itt található az ország vallási vezetőjének nyári rezidenciája is. És ugyan fotózni a palota irányába nem szabad, de megtekinthetjük a jelenleg uralkodó Király otthonát, ami meglepően szerény méretében, és szinte pont a parlament mellett van, így reggelente az Uralkodó sétálva mehet a munkába.
Onnan indulva meglátogatjuk Bhután 3. királyának emlékére emelt Chortent (Sztupa szerű építmény), ahol mindig tömeg van és természetesen helyiekkel, mert Bhutánba azért nem tülekednek a turisták.
Estefelé elvisznek minket egy helyi kézműves termékeket áruló boltba.
Hatodik Nap: Átautózunk Punakhába, lesz 3000 méter magas hágó is, és megnézzük Bhután fő vallási vezetőjének téli székhelyét.
Barangolunk egyet az erődben, ahol látunk 1majd egy Boddhi fát is, ami egy hatalmas indiai füge fa, abból a fából metszetként áthozva Bhutánba, amely fa alatt a történelmi Buddha megvilágosodott. Ebéd után megnézzük a helyi étel piacot, és a helyi zsibvásárt is a folyó túloldalán. Ha szeretnénk, akkor elmehetünk megnézni egy több száz méteres függőhidat is. Este visszaautózunk Paro-ba.
Hetedik Nap: Korán reggeli indulással indulunk utunk fénypontjához. Felmászunk a Tigris Fészek névre hallgató kolostorban, ami Bhután legősibb és legszentebb temploma.
Ez egy komolyabb mászás fel a hegyre, és amikor már egy vonalban vagyunk a Kolostorral, onnan még le kell ereszkedni egy meredélybe és onnan vissza fel a templomhoz, ami még 900 lépcsőfok. Az első szakaszra lehet kis öszvérszerű lovacskákat bérelni. De erre csak annyit tudok mondani, mint világot látott ember, hogy életem top 3 úti élményemben van ez a mászás és a kolostor körbe járása.
UI: Mivel a Kulturális Minisztérium ad ki nekünk csoportos vízum kvótát, valamelyik este majd el kell mennünk egy kulturális táncos, énekes, népdalos kb. 1 órás műsorra, de ne aggódjatok, a helyiek öniróniáját szemléltetve, 5 percenként körbesétálnak egy tálca whiskey-vel, szóval kibírható lesz.
Nyolcadik Nap: Visszaút Katmanduba.
Szerencsére tapasztalatból mondom, hogy Bhután után Katmandu szinte semmilyen és kb. amúgy is mindenki használhatatlan, akkora élmény löketet kap az ember. Így a bhutáni nap utáni délelőttöt pihenéssel szoktuk tölteni, mert a Bhutáni út elég tömény főként úgy, hogy vezetőnk Wangdi egy igazi hajcsár, és próbál minél több élményt bepréselni nekünk ezekre a napokra.
Délután Thamel bazárjának bevétele lesz a program, hogy haza tudjunk vinni ezt-azt a szeretteinknek. Szóval hamisítatlan ázsiai bazár érzet mindenhol, több négyzet kilométeren, és mindent is lehet kapni a gumicsizmától az orvosi szikéig és a jakgyapjú sáltól a színes, divatos belül polár kívül csicsás, európában is hordható szép és így akár télen is viselhető hippi cuccokig. És persze ékszerek, könyvek, albumok, poszterek a hegyekről és az elengedhetetlen tigrisbalzsam dílerek.
Egyébként minden túrafelszerelést gyártó cég Nepálban állíttat elő mindent, így hátizsákok, túra botok, túra ruházat, stb. az európai árak töredékéért is beszerezhetőek, persze picit gagyibb minőségben. Én kb. 6-7 év után kell, hogy búcsút vegyek a North Face zoknijaimtól, mert vagy kilukadnak, vagy a gumi enged el bennük. Mondjuk akik jobban ismernek, azok tudják, hogy én csak Novembertől Márciusig használok zoknit, különben mezítláb, papucs.
Kilencedik Nap: Visszaút Budapestre!
Om Tat Sat
Visszajelzés: Bhutáni/nepáli zarándoklat eligazítás Február 19-én… | Bhakti Kutir