Régebben előszeretettel mondogattam mindenkinek, de főként a jógaoktatóira járóknak azt, hogy próbáljanak ki minél több jóga félét és fajtát, mert sokból könnyebb lehet jót összerakni, mint kevés féléből.
Ez az ötletem már régóta működik, és Angliából fakad. Még a 2000-es évek elején Zen Shiatsut Európában csak egy angol iskolában és jómagam tanítottunk, és a brit intézménynek volt egy olyan beugrója, hogy csak akkor mehettél el a kurzusukra, ha már fel tudtál mutatni két másik Shiatsu iskolából oklevelet.
Nekem ez tetszet és mindig mindenkoron ezt hirdettem. Az évek során persze voltak ilyen és olyan tapasztalatok, amelyeket visszahallottam a hozzám járó kedves jóginiktől és jógiktól. De kb. 2012-től, hihetetlenül rossz visszajelzések kezdtek el beérkezni.
Már 2011 nyarán is volt egy hajmeresztő jógatáboros élménye a Tollonics Évinek, akinél a jógaoktató bácsi nem nyugodott bele, hogy a 3-szor műtött térdét ne próbálja teljesen „kikezelni” az 1 hetes tábor alatt erőltetett feszítésekkel. De az utolsó cseppek akkor töltődtek a képletes pohárba, amikor olyan kiváló szakemberek, mint a Szemerédy Viki doktor néni is visszajelezte, hogy nemcsak rossz órákon vett részt, de kifejezetten ártóakon is.
Na mármost ezek a hölgyek tényleg értenek a test kultúrához, és szavahihetőek is, ezenkívül olyan szinte áll messze tőlük mások bántása, hogy ki sem tudtam szedni belőlük azt, hogy pontosan merre jártak pórul.
Mindemellett a jógaoktatás, elkezdte befutni azt az ívet kis országunkban, mint a tanári pálya. „Ha nem vesznek fel sehová tovább tanulni, menjél el tanárnak. / Ha hülye vagy elvégezni a fitnesz akadémiát, és/vagy lusta vagy komoly képzésre járni éveken át, de mégis pénzt akarsz keresni ebben az ágazatban, menj el jógát tanítani.”
Mindezt úgy, hogy a tanári pálya fontosságát a társadalom jövőjében ugyanúgy nem lehet megkérdőjelezni, mint a jógáét a mozgás világában.
És hát a nemzetközi helyzet is fokozódik, meg volt az első nagyobb bukta egy jóga versenyen. Valamilyen Dél-amerikai idiótát elkaptak egy jógaverseny előtt, miközben kortizon injekciókat adott be a saját ízületeibe.
Egyszer már írtam, hogy a versenyt a jóga kategóriában én furcsának tartom, erre meg beírt valami félkegyelmű, hogy már több mint 30 éve léteznek jóga versenyek, így az biztos jó, és én Baktai Ádám meg ne kritizáljam ezen törekvéseket. De ezen a logikán tovább indulva akkor a nátrium-glutamát mivel már több mint száz éve létezik, akkor az tuti jó, nem?
Egyébként, hogy egyszer és mindenkorra befejezem ezt a témát saját nézőpontból fejtegetni, Hatha Jóga versenyek 1974 óta tartanak Indiában. Így korunk egyik leghíresebb „jóga” oktatója, 1946-os születése végett, hiába állítja is ezt magáról, sajnos nem nyerhette meg ezt a versenyt 4-szer egymás után tinédzser korában, mert ez a verseny 28 éves koráig nem létezet. Különben eredetileg a versenyeket azért szervezték meg, mert ezzel kívánták népszerűsíteni a Hatha Jógát a gyerekek között.
Nemzetközi jóga versenyt meg először Puducherryben, 1989-ben tartottak, és persze egzotikusan hangzik, hogy Swami Gitananda kezdte el ezt a tradíciót, de ő, habár ez nem von le semmit érdemeiből, egy Írországban nevelkedett félig Ír-félig indiai származású úriember. Szóval a nemzetközi jóga verseny fogalmát ugyan helyileg Indiában kezdték el, de nem teljesen indiai hozzáállás indított útjára.
Részemről ennyit a Jóga versenyekről.
Om Tat Sat
Baktai Ádám