Wangdi és Baktai Ádám a két túravezető…
Kedves Zarándoktársak,
Vitathatatlanul korunk egyik legegzotikusabb, vagy talán a legegzotikusabb úti célja Bhután! Még a közelmúltban is voltak olyan idők, amikor lehetetlen volt bejutni ebbe az apró, eldugott, elzárt Himalájai Királyságba. Szerencsénkre azért az elmúlt időben kicsit könnyebb lett az idelátogatás, viszont ahogy az szokott lenni, a több turista változtatni is kezdte a helyi közösség életét, ezért mi a Bhutáni Kulturális Minisztérium által szervezett utazásokon szoktunk résztvenni, hogy azt nézzük meg, amire ők büszkék.
Útitársatok én, Baktai Ádám leszek. Gyerekkoromban 10 évet éltem Indiában, és 1996 óta szervezek utakat Ázsiába, a többszáz fős saját magunkkal utaztatott saját konyhás zarándoklatoktól a párfős Himalájai hegymenetekig bezárólagosán mindenfélét. Összeadva az elmúlt 15 év alatt több mint fél évet töltöttem Nepálban és ezt használva szeretném Bhután előtt és után Katmandut és környékét nektek bemutatni. Bhutánba is jártam már, de „csak” egyszer, és mivel ott kötelező helyi vezetővel mozogni, így ott majd helyi kollegámmal Wangdival fogjuk gondotokat viselni.
Beszéltem az illetékesekkel és Október elejére kaptunk vízumot Bhutánba! Október 18-ig kell beutaznunk az országba, tehát legkésőbb Október 12-vel kellene elindulnunk. Ennek fényében kellene döntsetek, hogy jöttök-e. Kb. egy hónapotok van a döntésre, hogy Augusztus vége felé már meg tudjuk venni a Katmandu-Bhután repjegyeinket, mert általában az a nehéz a buliban.
2-3 hét múlva majd tartunk egy eligazítást is, hogy ha lenne kérdésetek, akkor személyesen is utána tudjatok majd járni a benneteket érdeklő vagy aggasztó dolgoknak.
És akkor íme a program, szerintem a legjobb útitervünk eddig:
Első nap: Indulás Budapestről.
Valószínű, hogy a Török légitársaság lesz a nyerő és velük utazunk, mert praktikus, nem indulunk ellenkező irányba, így elég rövid az út időtartama, stb.
Viszont az áprilisi zarándoklatunknál még volt egy olyan opció, ahol 50 ezer forinttal olcsóbb volt a repülőjegy, ha nem Isztanbul-Katmandut repült az ember, hanem Isztanbul-Delhit, majd Jet Airways-zel Delhi-Katmandut.
Ennek a hátulütője egy a visszafelé úton megtörténő 12 órás várakozás volt Delhiben, de ez már szinte ellehetetlenedett. A Török Légitársaság nem adja át a csomagjainkat más légitársaságnak Delhiben, így ki kell szállni Indiában a csomagjainkért, és az indiai 20 egynéhány ezres vízummal és a reptéren elfogyasztandó ételekkel, ez már nem akkora buli.
Azoknak tudom ezt ajánlani, akik egy kézipoggyásznyi cuccal el tudnak jönni az útra, mert akkor nem kell kiszállni Delhiben a csomagért. De ez nem jelenti azt, hogy visszafelé ne tudnátok hazahozni vásárfiát, mert Katmanduból jövet a Jet légitársaság emberei majd probléma nélkül átviszik Delhiben a Törököknek a csomagjainkat.
Szóval, ha odafelé megy a kistáska és hazafelé jövünk haza millió-ezer cuccal, akkor ez a buli még járható. És ne gondoljátok, hogy hazafelé nem lesz 600 kiló cuccotok, mert utunk után jön a tél és ilyenkor még a legkeményebb férfiak is ellágyulnak Katmanduban a 4-5 ezer forintos kívül goretex, belül ezres polár Northface kabátok, a szintén pár ezres Mammut sínadrágok, a párszáz forintos túra zoknik és mindenféle más hegymászó felszerelések láttán.
Ennek fényében kellene majd döntenetek, hogy hogyan repültök majd Nepálba.
Második Nap: Megérkezés Kathmanduba.
Elhelyezkedés a szállodában, pihenés, ismerkedés a környezettel.
A Thamel negyedtől 100 méterre fogunk lakni. Thamel a turista kerülete Kathmandunak, és sok a szálláshely, az étterem és a buli helyszín. Pont ezért lakunk egy picit a kerületen kívül. A városközpontban maradunk, de a csendet és a nyugalmat is élvezhetjük.
Thamel egy másik hatalmas előnye, hogy egy óriási bazár negyed közepén található, tehát a shopping adott, valamint sok a telefon és internet kávézó az utcában, itt még könnyű lesz az otthoniakkal kapcsolatba lépni, és a szállodák tetején kellemes éttermek találhatóak. A szobákban van ventillátor, TV, fürdőszoba, Kathmandu más kerületeire ez azért már nem ennyire igaz.
A délután folyamán még ellátogatunk a Svayambhuvanath Sztupához, ami már egy kis edzést jelent majd a hegymenetre Bhutánba, mivel több száz lépcsőfokot kell majd legyűrni ahhoz, hogy láthassuk azt a szentélyt, ami a Kathmandu völgy első temploma is egyben. Láttunk még vagy kb. 2 millió majmot, és megpróbálhatunk aprópénzt bedobni Buddha adománygyűjtő tálába, ami attól nehéz, hogy Buddha egy emelvényen áll egy medence közepén, és az adományos szerzetes tálkája pedig a lábainál van.
Harmadik Nap: Kirándulás templomokhoz és Sztupákhoz a hegyekben.
Egy egész napos kirándulást izzítunk majd be, egy kis hegymenettel, hogy szokjuk majd a magasabb légköri sétálgatást, Bhutánba leszünk majd 3000 méter felett is! Reggel felmegyünk a több mint 1000 éves Gokarna Mahadév Siva templomhoz, és átsétálunk egy hegyen a közeli Buddhista kolostorokhoz.
Ebédet a Kopang kolostorban fogyasztunk, ahonnan a Kis Buddha című film története ihletődött. Igaz a valóságban nem egy amerikai kisfiúban találták meg egy nagy Láma reinkarnációját, hanem egy spanyol kisfiúban, aki több évet itt is élt ebben a kolostorban, mint a templom és az iskola feje és vezető mestere.
Ebéd után a Boudhanáth Sztúpát nézzük meg, Katmandu nagy Sztúpája, ahol Buddha egy fogát őrzik és picit szétnézzünk a sztúpa körülötti fantasztikus művészeti gazdagsággal díszített Buddhista templomokban is. Az indiai Buddhizmus hanyatlása végett, igazi hagyományos klasszikus indai newári művészettel már csak itt találkozhatunk az egész világon.
Negyedik Nap: Indulunk Bhutánba!
Maga a repülő út is varázslatos, mert míg Októberben sokkal tisztább az ég, mint tavasszal, az áprilisi úton is simán láttuk az Everest-et, a Kancsendzöngát a Lhotsét, a Makalut és a Cho Oyut is, tehát 5 darab 8 ezres hegyet, köztük a világ legmagasabb csúcsát is.
Kb. 30 perces repülés után megérkezünk a Paro-i reptérre Katmanduból, és szinte azonnal meglátogatjuk a Paro-i erődöt és azt ott álló múzeumot. Eredetileg Bhután összes államában volt erőd, de ezeket az építményeket, ne unalmas masszív épületekként képzeljük el, hanem gyönyörű fafaragásokkal díszített hófehér palotákként, ami általában fele-fele arányban van szétosztva az ország vezetése és vallási gyakorlói között.
Egyébként dohányosoknak elmondanám, hogy Bhutánba nem lehet cigarettát kapni, az országban tiltott a dohányzás, persze a saját szállodai szobáinkba lehet, de befelé vámot és adót is kell fizetni a cigaretta termékekre, és nem ildomos csempészni, az összeg nem borzasztó, és vicces kapni egy szép bhutáni címeres papírost arról, hogy dohányozhat az ember.
Paroban kapunk majd enni is, és utána átautózunk Thimphu-ba, Bhután fővárosába, kb. másfél óra az út. A főváros nagyjából 100 ezer lakosú, és az egyetlen főváros a világon ahol még mindig nincs villanyrendőr. Délután időtől függően még mászkálás a városba vagy egyből út a szállodába.
Ötödik Nap:
Reggeli után autóval kiruccanunk egy kis platóra, ahonnan az egész várost be lehet látni, és ahol egy több mint 50 méter magas Buddha szobor néz alá a városra, a város védelmének érdekében. Onnan a közeli mini állatkertbe megyünk el, ahol megnézzük Bhután nemzeti állatát a Takin-t.
Thimpuban is meglátogatjuk a helyi erődöt, ami otthont ad az ország Parlamentjének és itt található az ország vallási vezetőjének nyári rezidenciája is. És ugyan fotózni a palota irányába nem szabad, de megtekinthetjük a jelenleg uralkodó Király otthonát, ami meglepően szerény méretében, és szinte pont a parlament mellett van, így reggelente az Uralkodó sétálva mehet a munkába.
Onnan indulva meglátogatjuk Bhután 3. királyának emlékére emelt Chortent (Sztupa szerű építmény), ahol mindig tömeg van és természetesen helyiekkel, mert Bhutánba azért nem tülekednek a turisták.
Estefelé elvisznek minket egy helyi kézműves termékeket áruló boltba.
Hatodik Nap:
Átautózunk Punakhába, lesz 3000 méter magas hágó is, és megnézzük Bhután fő vallási vezetőjének téli székhelyét. Barangolunk egyet az erődben, ahol látunk 1majd egy Boddhi fát is, ami egy hatalmas indiai füge fa, abból a fából metszetként áthozva Bhutánba, amely fa alatt a történelmi Buddha megvilágosodott. Ebéd után megnézzük a helyi étel piacot, és a helyi zsibvásárt is a folyó túloldalán. Ha szeretnénk, akkor elmehetünk megnézni egy több száz méteres függőhidat is. Este visszaautózunk Paro-ba.
Hetedik Nap:
Korán reggeli indulással indulunk utunk fénypontjához. Felmászunk a Tigris Fészek névre hallgató kolostorban, ami Bhután legrégebbi és legszentebb temploma. Ez egy komolyabb mászás fel a hegyre, és amikor már egyvonalban vagyunk a Kolostorral, onnan még le kell ereszkedni egy meredélybe és onnan vissza fel a templomhoz, ami még 900 lépcsőfok. Az első szakaszra lehet kis öszvérszerű lovacskákat bérelni. De erre csak annyit tudok mondani, mint világot látott ember, hogy életem top 3 úti élményemben van ez a mászás és a kolostor körbe járása.
Nyolcadik Nap:
Visszaút Katmanduba.
UI: Újra a Kulturális Minisztérium adott ki nekünk csoportos vízum kvótát, szóval valamelyik este majd el kell mennünk egy kulturális táncos, énekes, népdalos kb. 1 órás műsorra, de ne aggódjatok, a helyiek öniróniáját szemléltetve, 5 percenként körbesétálnak egy tálca whiskey-vel, szóval kibírható lesz.
Szerencsére tapasztalatból mondom, hogy Bhután után Katmandu szinte semmilyen és kb. mindenki használhatatlan is, akkora élmény löketet kap az út után. Így a délelőttöt utána pihenéssel szoktuk tölteni, mert a Bhutáni út elég tömény főként úgy, hogy vezetőnk Wangdi egy igazi hajcsár, és próbál minél több élményt bepréselni nekünk ezekre a napokra.
Délután Thamel bazárjának bevétele lesz a program. Persze hamisítatlan ázsiai bazár érzet van több négyzet kilométeren, ahol mindent lehet kapni a gumicsizmától az orvosi szikéig és a jakgyapjú sáltól a színes, divatos belül polár kívül csicsás, európában is hordható szép és így akár télen is viselhető cuccokig. És persze ékszerek, könyvek, albumok, poszterek a hegyekről és az elengedhetetlen tigrisbalzsam dílerek.
Egyébként minden túrafelszerelést gyártó cég Nepálban állíttat elő mindent, így hátizsákok, túra botok, túra ruházat, stb. az európai árak töredékéért beszerezhetőek, és persze tökéletes minőségben. Én most vettem búcsút egy North Face zoknimtól, amit 2007-ben vettem Thamelben és 2012 Decemberében adtam meg magát a talpa, egy piciny kis lyuk formájában. Igaz, akik jobban ismernek, azok tudják, hogy én csak Novembertől Márciusig használok zoknit, különben mezítláb, papucs.
Kilencedik Nap: Muszáj lesz itt majd előállni a farbával, mert Bhután után minden szürke, és így Nepál talán legszebb helyét fogjuk bejárni a nap folyamán. Félnapos kirándulásra megyünk Bhaktapurba, a tradicionális nepáli építészet és kultúra fellegvárába, majd délután az utolsó bevásárlások után összekészülődünk a másnapi hazaútra.
Om Tat Sat
Baktai Ádám
