Nem tudom, hogy írtam e nektek, de idén igen csak érdekes találkozásaink voltak Ázsiában. Hogy találkoztunk a bhutáni állam miniszterei tanácsának elnökével, Bhután legszentebb templomának főpapjával. De sikerült összefutnom, kb. 15 éve nem találkoztunk, New York városának egyik leghíresebb jóga tanárával is.
De még az is sikerült, (muszáj volt serpát vinni magunkkal fel a hegyekbe) hogy betanítsuk egy serpát. Ugyanis a túravezető cég, akik mindig intézik a mászási engedélyeinket, és stb., megkért, hogy majd figyeljünk oda a serpára, mert még fiatal, pluszban nem is volt fent azokban a hegyekben, ahová éppen mi készültünk, és, hogy picit tanítgassuk is a szállások, az érdemes látnivalók és egyéb turisztikailag fontos területeken.
És persze ott vannak az árusok, a koldusok, a mágusok és a riksások, de az idei őszi etapban már most volt 2 teljesen lehetetlen találkozásom. Először is Szingapúrban sikerült bele futnunk egy diák csoportba a metro és a Sun Tech City pláza között.
Oda rohantak hozzánk vagy 10-en, és persze heherészve megkérdeztek, hogy ugye több vagyok, mint 175 cm. Persze mondtam, hogy 182 vagyok, és ők meg azonnal megkérték, hogy hadd fotózzanak le minket, mert az iskolában kihívás nap van és több feladatot is kell teljesíteniük az utcán, lásd az egyiknek én lehetem az alanya, és, hogy persze más iskolás csoportoknak legyünk szívesek nem megállni. Kicsit úgy éreztem magam, mint Bill Murray a liftben a Lost in Translation című zseniális filmben.
Persze mire meg volt a fotó egy másik ugyanolyan mintás pólójú brigád is megérkezett, akiket persze a minket fotózó csoport elég keményen elhajtott.
És a másik meg ép tegnap este volt. Elkapott minket egy hihetetlen monszun zuhé, és így először haza vittem a kis családom taxival, majd visszamentem esőkabátba a bérelt szép rózsaszínű mopedünkért. Hát nem voltunk sokan az utcán, amikor is egy mókus leszólított és olyan dolgokat kérdezett tőlem, amit nem értettem. Aztán sikerült rájönnünk, közös erővel, hogy Váliumot akar nekem eladni, amire persze nemet mondtam, de a csóka jó eladó volt, mert egyből váltott és közölte, hogy van Viagrája is.
Természetesen egyből mondtam, hogy nem tudok semmit sem arról a kék, rombusz alakú tablettáról, és ugyan árulja már el nekem, hogy mire való, de ezt meg ő nem értette. 1-1.
Persze turistás helyen Ázsiában előfordul, hogy droggal kínálják az embert, de a mai napig arra büszke vagyok, hogy egyik nepáli utunk folyamán nem én voltam a leggyanúsabb elem, mert míg engem hasissal kínáltak, addig K. Gábor (nem kérdeztem meg, hogy szeretne-e szerepelni egy ilyen témájú bejegyzésben) barátomat meg heroinnal kínálgatták.
Zárszóként, élvezzük Ázsiát, közlekedjünk nyitott szemmel, mert minden pillanatban benne van a buli!
Om Tat Sat
Baktai Ádám
UI: Itt nem igazán működik sem a Facebook, sem a Yahoo. Szóval, ha még szeretnétek eljönni idén hozzám kezelésre, vagy asztrológiára, akkor írjatok a Fruzsinak, mint régen a Kutirban, Ő vezeti most az időpontokat.
Fruzsi milyen e-mail címen vagy telefonszámon érhető el? Köszönöm.
facebookon. és tasi fruzsina. om tat sat