Gurkhák: a túlélés mesterei

Ez az írás 2006-ban megjelent a Kelet Kapuja magazinban:

Gurkhák: a túlélés mesterei

harry

Mai napig az angol hadsereg egyik legtiszteltebb és legkeményebb hadteste a Gurkha alakulat. Nem véletlen, hogy 2007-ben Harry herceg is náluk járt kiképzésen…

A gurkha történelem darabjai

A gurkhák története visszanyúlik egészen a VIII. századig. Általánosan elterjedt tévhit, hogy e nép fiai a Nepálban található Gorkha területről kapták nevüket, de saját eredettörténetük szerint ők valójában a leszármazottai egy Gorakh-Náth nevezetű harcos jóginak, aki megközelítőleg a VIII. században élt.

Gorakh-Náth, nyugati kutatók szerint is valóban létező személy volt, egyike az indiai hitvilágban elfogadott 84 mahasziddhának –tökéletes lények–, amelyek annyira különlegesek és nagyhatalmúak voltak, hogy a buddhisták és a hinduk is szentként fogadták el őket, szervesen beépítve személyüket a saját filozófiai rendszerükbe.

Gorakh-Náth volt ezen kívül a guruja az egyik Észak-Indiában élő hercegnek, s így vált annyira ismertté, hogy ez a harcos nép felvette az ő nevét (mint gurkha, gorakh, vagy gorkha).

Az első gurkhák, akik Gorakh-Náth nevét felvették, azt mondják a mai napig magukról, hogy tiszták, tehát nem keveredtek sem a tibeti, sem a mongol leszármazottakkal. Az indiai kasztrendszerben elfoglalt kiváltságos helyzetük, vérvonaluk eredetéhez vezethető vissza, mivel a thakur –brahminok– és radzsputokból –lovas harcosok– származnak, azaz a két felső kaszt legjavát hordozzák.

A mai Nepál területén csak a XVIII.-XIX.század végén jelentek meg a gurkhák. Az akkor önállóan működő három királyságot Náraján Szingh király egyesítette a XVIII. század közepén. S talán a király akkor még nem tudta, hogy ez a szívós, hegyi nép még igen sok bosszúságot fog okozni az ellenséges seregeknek, minden egyes megnyert háborúval újraírva Nepál történelmét, s lassan bevehetetlenné téve a kis országot.

Harci hagyományok

Történelmüket számtalan háborús helyzet tarkítja: az eltelt 1200 évben szinte minden környező nemzettel közvetve vagy közvetlenül konfliktusba keveredtek. Többnyire hódító erők tagjaként kamatoztathatták harci ismereteiket, melyek aztán apáról-fiúra szálltak évszázadokon át.

Szerepük az indiai szubkontinens történelmében is igen jelentős: a VIII.-IX. században megindult iszlám térhódítás a gurkháknak köszönhetően rekedt meg és nem is terjedt tovább keletre és északra.

Az 1814-ben bekövetkezett angol-nepáli háborúig rendszeresek voltak az összetűzések a  határ (India-Nepál) két oldalán. A két évig tartó háború során az angol hadsereg olyan súlyos veszteségeket szenvedett, hogy végül fegyverszünetet ajánlott a szembenálló gurkha csapatoknak, majd leszerződtették őket az akkori angol hadsereg különleges alakulatába. Így azok a gurkhák, akik vissza tudták vezetni a családfájukat egészen a thakur és a radzsput időkig, automatikusan tiszti rangot kaptak. A mongol-tibeti leszármazottakat pedig közkatonaként sorozták be. Mindkét vonal hamar elnyerte szívósságukkal és hűségükkel az edzett angol katonák elismerését; különleges mentális és fizikai képességeiknek köszönhetően az első időktől kezdve ők alkották az elit csapatokat. (Például 1982-ben Argentínában, a Falkland szigeteki csatában, az első csapat, akit ledobtak egy gurkha különítmény volt.)

Az ellenség vére

gurkhasAz legjellegzetesebb fegyverük a kukhri –görbe tőr–, melyet olyannyira hatékonyan  a alkalmaztak, hogy az angol hadsereg a hivatalos fegyverzet részévé tette. Hiába sajátították el mesteri szinten a gurkha katonáknak a gépesített fegyverek használatát, a mai napig rohamozás közben ösztönösen a meztelen acéllal a kezükben vetik magukat az ellenfélre. A nepáli Hadtörténeti Múzeumban ma is őriznek olyan német gépfegyvereket, melyekből a dühödt küzdelem során darabokat hasított ki egy gurkha tőre.

S talán európai szemmel szokatlan ez a fajta ragaszkodás egy fegyverhez, ám érthetővé válik, amikor belegondolunk: a gurkhák már gyermekkoruktól kezdve tanulják felmenőiktől a tőr használatát, s mire felnőnek, olyanná válik számukra a fegyverük, mint egy családtag. Ezért is van kiemelt szerepe a nepáli családok életében: szinte már szentségként –vagy élőlényként– kezelik a fegyvert, hiszen egy-egy tőr több generáció tulajdonát is képezheti, s hűséges bajtársként védelmezi tulajdonosát a harcban. Ebből a tiszteletből és ragaszkodásból ered sok keleti kultúrában az az elv, hogy a fegyvereknek lelkük van. Ha egy rossz lelkű tört tartasz magadnál, ellened fordulhat, ha pedig jó lelkű a tőr, akkor a varázsereje megvéd mindentől.

Ide vezethető vissza az az ősi gurkha szokás, hogy nem is veszik elő ok nélkül tőrüket, hanem inkább a tokba tűzött két kisebb kést használják: az egyiket élezésre, a másikat vágásra, mert ha a kukhrit egyszer kiveszik a tokjából, akkor vér kell, hogy érje. S ha épp nincs ellenség a közelben, akkor a tulajdonos a saját vérével táplálja éhes fegyverét.

Mivel maga a tőr is szent, az állatáldozatokhoz is használják, kiengesztelendő a természetben lakó isteneket. Az ilyenkor használt kukhri-penge mérete akár a másfél métert is elérheti.

Noha a fegyverforgatás technikája apáról-fiúra száll, magukat a tőröket képzett fegyverkovácsok készítik és árulják. Egy kukhri az alábbiakból áll: kézzel kovácsolt penge, bivalyszarv vagy fa nyél és kézzel készített bőr tok, melyben két kisebb kés található. Bár a hadsereg felvevőképessége igen nagy, mégis a tőröket és a bőrtokot is kézzel készítik, hogy a tőr minőségén ne essen csorba. A teljes eljárás tehát manuális; nincs két egyforma kukhri. A rétegelt acélpenge jellemző sajátossága, hogy minél többet vágnak vele, annál élesebb a pengéje, s emiatt egy több generációt kiszolgált fegyver tartóssága és élessége a japán katanáékkal vetekszik.

A brit haderő gurkha állománya

Bár a Brit-indiai gyarmat időszaknak 1947-ban vége lett, az angol hadsereg elit alakulatában még a mai napig is 7500 gurkha szolgál. Az utánpótlás biztosítására pedig minden évben 500 főt leszerelnek (átlagosan 20 év szolgálat után), s ezek helyére hirdetnek felvételt, melyre minden évben 30-50 000 ember jelentkezik. S a százszoros túljelentkezés annak ellenére történik, hogy a felvételi vizsga az egyik legkeményebb próbatétel a világon. Hogy csak egy példát említsünk: 80 kg-os hátizsákkal 8 kilométert kell megtenni a hegyekben 45 perc alatt. Ezt a távot egy jó helyismerettel és fizikai adottságokkal rendelkező, edzett katona is csupán a kétszerese alatt teszi meg. (Másik példa: egy átlagos, jó erőben lévő európai embernek  Muktináthból lesétálni Eklabatiba 6 óra, egy helyi asszonynak ugyanez az út felfelé (!) 3 óra, úgy hogy a hátán viszi a gyermekét is.) Ám szívósságuk ellenére nagy részük kiesik a Cooper-teszt során, mivel a hegyi terephez szokott emberek izületei nem bírják a sík terepen történő gyaloglást és futást.

A felvett katonákat viszont az angol hadsereg teljes értékű tagjaként kezelték és kezelik is a mai napig: életjáradékot kapnak a szolgálati idő lejárta után és biztos állást – sokan jelentkeznek a szingapúri rendőrség kötelékébe is, ahol kizárólag leszerelt gurkhákat foglalkoztatnak tisztként és kommandósként, álló-és problémamegoldó képességük, továbbá a megbízhatóságuk miatt.

A gurkha küldetés

Az angol-nepáli szövetség immáron több mint 190 éve tart, melynek az egyik –igen nyomós– oka magában a gurkhák filozófiájában keresendő: ha egy gurkha egyszer elkötelezte magát, akkor nincs az a dolog, amivel el lehetne csábítani vagy rémíteni. Egyik példa erre az a sok helyen taglalt történet ami az Öböl-háború idején esett meg: Szaddam Husszein egyik taktikai fogásaként teherautóra telepített rakétavetőkkel biztosította be az országot, mellyel szinte lehetetlenné tette a totális csapást a szövetséges csapatoknak. A katonai vezetés ezért úgy döntött, hogy ledobnak egy különleges alakulatot, akik lézerrel irányítják majd be az intelligens rakétákat.

Mivel ez egy nagyon kockázatos küldetés volt, a legtöbb egység nem vállalta el, csupán az egyik gurkha szakaszvezető jelezte, hogy az ő 300 emberéből 30 vállalná. A feladat a következő volt: 300 m magasról kiugrani a sivatagba, majd az ellenséges tábor közelébe kúszni és telepíteni a lézert. Amikor a hadvezetés jelezte, hogy az akcióhoz ejtőernyősöket kérnek –akik értelemszerűen használhatnak ejtőernyőt-, mind a 300 ember jelentkezett, akik addig azt hitték, hogy ernyő nélkül kell beugrani a sivatagba.

Nepálban két okból is népszerű a katonáskodás: egyrészt, mert 20-25 évi szolgálat után életjáradékot fizet a brit állam, másrészt –többek között az indiai kasztrendszer hatásának köszönhetően- egyfajta társadalmi státuszt jelent a katonáskodás. Ám ez egyben azt is jelenti, hogy ezek a gurkhák mindig katonaként viselkednek: amikor kimenőt kapnak, felelniük kell a rendfenntartásért útközben; ha zavargás vagy bűncselekmény történik a falujukban, saját hatáskörben eljárhatnak, mint a hadsereg képviselői. De a gurkhák mindezt elsődlegesen meggyőződésből teszik, mert úgy érzik, hogy személyes felelősséggel tartoznak a király és a nepáli nép jólétéért és biztonságáért.

Jelenleg több, szervezett katonai kiképzőtáborban folyik a gurkha seregek képzése Nepálban, melyek közül az egyik legnagyobb Pokara mellett található, ahol közel 30 000 embert képeznek ki katonai szolgálatra, elsődlegesen az angol hadsereg számára.

Om Tat Sat

Baktai Ádám

Ádám névjegye

1976-ban születtem és 2 éves korom óta tanulom a Hatha Jóga tudományát. 6 évesen döntöttem a vegetáriánus táplálkozás mellett, és azóta gyakorlom komolyabban a Bhakti Jóga folyamatát. 15 éves koromban volt szerencsém kiköltözni Indiába egy tradicionális kolostor iskolába, ahol 10 éven keresztül nemcsak tanultam a Hatha Jóga, az Ájurvéda, a Védikus Asztrológia és a Zen Shiatsu rendszereit, hanem benne is élhettem ezeknek az ősi tudományok kultúrkörében is. A napi rend nem csak a hajnali 2 óra 30 perces kelés és a napi 2-2 órás meditáció és templomi szolgálat miatt volt felemelő, de még attól sem, hogy tradicionális sár és bambusz kunyhókban laktunk, ahol természetesen sem víz, sem villany nem volt, hanem a lehetőségtől, hogy együtt élhettünk azokkal a mesterekkel, akiktől tanultunk. Az elmúlt 20-21 évben, 4 kontinenst jártam be, mint tanár / terapeuta, és ezt az első kézből szerzett tudást próbálom átadni azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy eljönnek hozzám kezelésekre, jóga órákra, vagy azokra az oktatásokra, amelyeket rendszeresen tartok. Om Tat Sat Baktai Ádám
A bejegyzés kategóriája: Bhakti Kutir, Utazás
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

Gurkhák: a túlélés mesterei bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Vass Zoltán hozzászólása:

    Sziasztok!Ez az írás legalább olyan lenyüggöző és fantasztikus volt mint mint az emberek azaz katonák akikről írtatok!Nagyon szeretnék ide eljutni és egy pár ilyen lakossal vagy katonával meg ismerkedni de legalább kezet fogni!Én nagyon szeretem az ilyen írásokat amit kehet majd még magamévá teszem velük kapcsolatosan nagyon köszönöm!A Barátomnak van egy ilyen törje eredeti most már én is megpróbálok szerezi egyet,a barátja hozta neki Nepál-ból!Bocsika ha sokat írtam de felbuzdultam rajta nagyon.Maradok Tisztelettel!

    • Ádám hozzászólása:

      Mi járunk ki Nepálba minden évben, csak úgy barátok együtt a jóga termünk látogatói galerijéből. Nepál a világ legszegényebb országa és mindenki állandóan mosolyog és boldog, még ezek a kőkemény katonák is, akik a világ legbátrabb emberei. Az ottani khukhri választék elég szép. Egyszer vettem egy Dehradhunt, amit mág a katonák az első világ háborúban használtak, 8 évig mindent kibírt, láncot vágtam vele, fát. meg mindent, aztán sajna eltörtem, de durva igénybe vétel alatt volt.
      Om Tat Sat

  2. Hegedűs József hozzászólása:

    Azt azért megnézném Aki 80 kg terheléssel megteszi-ráadásul hegyi terepen- a 8 mérföldet -közel 13 km-ert!45 perc alatt . Ezt megeszi, Aki számítógépes játékban volt csak “katona

  3. Tibi hozzászólása:

    Tisztelt Jozsef!

    Az irasban 8km irnak nem pedig merfoldet.Szoval mar is “baratsagosabb” a tav.Bar 80kgmal sehogy sem konnyu.

  4. Kovács Róbert hozzászólása:

    Annakidején az MN-ben 15 perc volt a 3 km megkövetelt ideje. 45 perc alatt az 9 km. Igaz, ez csak sorkatonákra, nem különleges egységekre vonatkozott, és nem hegyi terepen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..