Bhután Okosan…

Életem egyik legnagyobb élménye volt az, amikor egy röpke 4 és fél napra bejutottam Bhutánba.

Nepálból repültünk be, és az oda és vissza úton 5 darab nyolcezres hegyet láttunk, köztük a világ legmagasabb csúcsát az Everestet, a Kancsendzöngát 3. legmagasabb a világon, Lhotsét a 4. legmagasabb, a Makalut, ami az 5. és a Cho Oyut, ami a világ 6. legmagasabb hegye.

És ez csak az oda út csodája Bhutánba. Aztán amikor megérkeztünk az országba csak kapkodtuk a fejünket, pedig a magam részéről 10 év India után, és vagy egy tucat ázsiai országgal az övem alatt, azt hittem, hogy sok újat nem lehet nekem mutatni. Pedig igen.

Bhután valójában leginkább egy meseországhoz hasonlítható. Az emberek munkaórák alatt tradicionális ruhákban járnak és hímzett csizmákban, minden épület a klasszikus bhutáni építészet szerint épül, tilos a dohányzás az országban, minden gazdálkodás organikus és még csak azért nem bio az egész ország, mert még vásárolnak zöldséget és gyümölcsöt Indiából, de 3 éven belül már nem lesz szükségük import ételre, és akkor Bhután lesz az első teljesen és hivatalosan is bio ország.

Egy televíziós közvetítés jóvoltából (Bhutánban 1999 óta van televízió), láttunk egy beszédet, amit a Király tartott a tanárképző főiskolán az éppen végzős, leendő alsós tanároknak, és az állunk is leesett. Ja, és a Király, amikor Thimpuban van a fővárosban, ahol a kastélya sétatávra van az országház épületétől, és a királyi rezidencia kb. akkora, mint egy nagyobbacska ház mondjuk Érden, napi 30-35 embernek ad személyes audienciát.

Különben az utunk során mindenféle fenntartás nélkül szóba elegyedett velünk egy Miniszter és Bhután legfőbb templomának főpapja, de az élet mindennapi emberei is végtelenül kedvesek voltak. Bhutánban az oktatás angol nyelven zajlik szóval a szóba elegyedés és az ismerkedés nem lehetetlen.

Persze szerencsénk is volt, mert egy olyan túra vezetőt kaptunk, aki többszörösére emelte az élményt tudásával és barátságos hozzáállásával, de ne aggódjatok, mivel minden turizmussal kapcsolódó tevékenységet az állam kordinál, amikor legközelebb megyünk Bhutánba, újra Wangdi lesz a vezetőnk, mert jó előre kérvényezni fogjuk.

És így el is jutottunk a csattanóig, Áprilisban újra megyünk Bhutánba, nekem vissza kell jutnom oda, és most, hogy az ottani szigorú vízum törvények mellett is simán be tudunk utazni az ottani Kulturális Minisztérium jóvoltából én tuti, hogy újra megyek.

Még úgy is írok nektek Bhutánról, de addig is ízlelgessétek, hogy most már okosan megyünk Bhutánba!

Om Tat Sat

Baktai Ádám