A nepáli zarándoklat utolsó húzós része, a belföldi repülőjárat is kezelhetővé vált…

(Az út ezen részéről nem igazán írtam még nektek, mert egyébként tényleg húzós volt, de egyben része is annak, hogy az ember kényelmesen jusson le a hegyről. De most már, hogy konszolidálódott a helyzet, bátran írok nektek a nepáli belföldi repülőutak izgalmairól. Valamint most egy pár napja is lezuhant egy gép, sőt pont ott ahová megyünk és ahonnan mi is felszállunk majd, így mivel bele láttok a fejetekbe arra gondoltam, hogy egy picikét megnyugtatlak benneteket.)

Nepál egy fantasztikus úti cél, sőt a hosszú távon Ázsiában utazgatóknak még ajánlani is szokták, hogy ott, Nepálban fejezzék be az útjukat. Egyrészről azért, mert már 1951 óta járnak oda hegymászók és sikeresen feltrenírozták a helyi erőket, hogy tudjanak a mi nyugati szájaink szerint főzni, másrészről meg azért, mert annyira nyugodt és békés feeling terjeng ott, hogy a picit kaotikus ázsiai utazgatásban és szervezésben megfáradt lélek törölheti a negatív eseményeket és tisztán csak jó élményekkel térhet haza saját kis nyugati világába.

Persze az is furcsa, hogy mind ez a kedvesség a világ legszegényebb országában tapasztalható meg.

Szóval Nepál egy nagyon jó kis hely és minden, ami a helyieken múlik az kellemesen és élmény dúsan szokott megtörténni, még akkor is, ha léteznek olyan kis malőrök, mint pl. a Katmandu-Pokhara 214 kilométeres út, ami 6-7 órát vesz igénybe. Mármint csak akkor, ha az ember reggel 5-kor indul és saját bérelt járművel, különben ez lehet egy 10-12 órás út is.

Az egyetlen nagyon rázós része az egész útnak, a belföldi repülő járat volt. Ez egy 12 perces kis etapként működött, ami mindenki számára a legőszintébb imádságok gyakorlását hozta el a zarándoklat alatt.

Szinte már filmbe illő jelenetek tucatjait éltem át ezeken a járatokon, mint pl. a 12 perc alatt 3 alkalommal a pilóták ölébe zuhanó műszerfal, amit mindig a másodpilóta tömködött vissza a gép órába, de volt olyan gép is, ahol nemcsak a csomagjainkat, de minket, az utasokat is lemértek súlyilag.

Majd amikor kiderült, hogy 400 kilóval meghaladjuk a felszálláskor meghatározott össztömeget, a bácsi vállat vont, kiradírozta az eredményt és beírt 600 kilóval kevesebbet. Mondjuk beszálláskor profik voltak az arcok, mert nagyjából a gépen belül is elosztották a súlyt, tehát én, mint nagydarab fószer, nem ülhettem egy sorban más testesebb egyedekkel.

De volt olyan is, hogy a pilóta szólt a másodpilótának, hogy ő csinálja felszállást, majd erre a mókus előpattintott egy piktogramos kis pamfletet, és felelevenítette a felszállás mozzanatait. Aztán felszálláskor mivel a pilóta megítélése szerint emberünk túl gyorsan emelte fel a gépet, így gyorsan rá is vert egyet a kezére. Persze addigra már fel lett emelve a gép orra, így a kézre csapás visszaejtette a gépet a kifutó pályára és egy jó 3-at vagy 4-et pattantunk is az aszfalton.

Természetesen ehhez passzolóak voltak a gépek is, pl. nulla tapadás a kerekeken, így fel és leszálláskor is szitáltak a gépek hátuljai, de láttam celluxszal lefedett repedéseket ablakokon és ajtó mellett bevágó szélcsatornát is.

2014-ben, egy évvel azután, hogy az európai unió kitiltott minden nepáli érdekeltségű járatot az európai légtérből, a nepáli állam is bekeményített és 4 légitársaságból 3-at ideiglenesen bezáratott, ameddig azok nem tették rendbe a gépparkjaikat.

Nem hiába a modernizáció mindenhová elér, még Dél-kelet Ázsiába is.

Szóval most már a gépek újak, és nem 12 perces a járat, hanem 20. Ez különben azért jó, mert most már nem a világ egyik legszelesebb csatornájában ereszkedünk alá, hanem egy turbulencia szemszögéből sokkal békésebb völgyben haladunk végig.

Persze most múlt héten is lezuhant egy repülő és természetesen Jomsomban, ahová mi is megyünk, de azt tudnotok kell, hogy a szerencsétlenségek több mint 97%-a a felfelé úton történnek.  Ez a baleset is a Pokharából Jomsomba tartó járaton történt, mi mindig lefelé szoktunk repülni, a másik irányba.

Nepálban 1949 óta létezik kereskedelmi repülés és azóta 70 repülő zuhant le, valamint mint már mondottam vala, elenyésző százalékban történtek balesetek a lefelé utakon.

Megnyugtattalak benneteket?

Om Tat Sat

Baktai Ádám