Párshvóttánászana
A párshva jelentése oldal vagy oldalszárny, az uttána pedig erős nyújtást jelent (ut = erőteljes, tán = nyújtani, kiterjeszteni, meghosszabbítani). Az elnevezés olyan tartásra utal, amely erősen megnyújtja a mellkas oldalát.
Végrehajtás
- Álljunk tádászanába (1.kép). Vegyünk mély lélegzetet és nyújtsuk előre a testet.
- Tegyük össze a tenyerünket a hátunk mögött, s húzzuk hátra a vállainkat és a könyökünket.
- Kilégzés közben fordítsuk a csuklónkat fölfelé, és vigyük föl a tenyereket a hát közepe fölé úgy, hogy az ujjak a lapockák magasságába kerüljenek. Úgy kell elképzelni a tartást, mintha namasztét (összetett tenyerekkel végrehajtott indiai köszöntő kéztartást) hajtanánk végre a hátunk mögött.
- Lélegezzünk be, és egy ugrással tárjuk szét a lábunkat mintegy 90-100 centiméteres terpeszbe. Maradjunk ebben a helyzetben, míg kilélegzünk.
- A következő belégzésnél fordítsuk a törzset jobbra. Fordítsuk el a jobb lábfejet 90°-kal jobbra úgy, hogy a lábujjak és a sarok egy vonalban maradjanak a törzssel; majd fordítsuk el a bal lábfejet is a lábbal együtt 75-80°-kal jobbra. A bal lábfejet tartsuk teljesen kinyújtva a talajon, a bal láb pedig legyen térdben kifeszítve. Vessük hátra a fejünket.
- Kilégzés közben hajlítsuk előre a törzsünket, és fektessük a fejünket a jobb térdre. Nyújtsuk ki a hátunkat, s fokozatosan nyújtsuk előre a nyakunkat egészen addig, amíg az orrunkkal, majd az ajkunkkal, végül az állunkkal is meg nem érintjük a térdünket, s rá nem tudjuk fektetni őket a jobb térdre. Feszítsük ki mindkét lábunkat azáltal, hogy felhúzzuk a térdkalácsot.
- Maradjunk ebben a pózban 20-30 másodpercig, a megszokott módon lélegezve. Azután lassan mozgassuk a fejünket és törzsünket a bal térd irányába, a csípő körül lendítve a törzset. Egyidejűleg fordítsuk el a bal lábfejet 90°-kal balra, s a jobb lábfejet is fordítsuk 75-80°-kal balra. Most emeljük a törzset és a fejet hátra annyira, amennyire csak bírjuk, anélkül hogy a jobb lábunkat behajlítanánk. Ezt a mozgássort egyetlen belégzés alatt kell végrehajtani.
- Lélegezzünk ki, és közben hajlítsuk a törzsünket ismét előre. Fektessük a fejünket a bal térdünkre, majd a nyakunk kinyújtásával fokozatosan vigyük az állunkat a bal térd fölé ugyanúgy, mint a 6. helyzetben.
- Miután 20-30 másodpercig normális légzés kíséretében fenntartottuk ezt a pózt, lélegezzünk be, és mozgassuk a fejet a test középvonalában, a lábfejeket pedig vigyük vissza eredeti helyzetükbe úgy, hogy a lábujjak előre nézzenek. Ezután emeljük fel a törzsünket.
- Lélegezzünk ki, s ugorjunk vissza tádászanába, elengedve hátunk mögött a kezünket.
- Ha nem tudjuk a hátunk mögött összetenni a tenyerünket, akkor egyszerűen fogjuk meg a csuklónkat, és kövessük a fenti végrehajtási utasításokat. (2.kép)
A gyakorlat hatásai
Ez az ászana oldja a lábak és a csípő körüli izmok merevségeit, s rugalmassá teszi a csípőizületeket és a gerincet. Amíg a fej a térden nyugszik, a hasi szervek összenyomódnak és energetizálódnak. A csuklók mozgása lazábbá válik, s innen kioldódik minden merevség. A testhelyzet a görbe hátat és a ferde vállat is kijavítja. A helyesen végrehajtott pózban a vállak erősen hátra vannak húzva, ami könnyebbé teszi a mély légzést. Serkenti a visszaáramló vérellátást, visszér elmulasztó hatású.
B.K.S. Iyengar – Jóga új megvilágításban
1.kép
2.kép
