Nem fogom elkövetni újra azt a hibát, hogy túl későn szervezkedek rá a nepáli útra, így már most készüljetek fel arra, hogy legkésőbb Februárban már össze fogunk ülni úti eligazításra, élmény beszámolókra, stb.
Biztos, hogy Áprilisban fogunk menni, mert Májusban már nagyon meleg van, még 4000 méteres magasságban is, és hát olyannyira őrületes manapság az időjárás, hogy a 2011-es nepáli utunkon már elvert minket egy-két alkalommal a monszun, pedig a hónap elején voltunk, szóval kb. 1 hónappal hamarabb indult el az esőzés, mint kellett volna.
Persze nincs semmi baj a jó sok esővel, de az a baj, hogy olyannyira tömött a nepáli utunk terve, és mindent megszoktunk nézni, ami a tervben van, hogy az eső csak abból a szempontból lehet bosszantó, hogy valami ki marad az élmény parádéból.
(Ide kattintva megtudod nézni a teljes programját a nepáli utunknak…)
Egyébként nekem életem egyik hatalmas élménye az, amikor a saját nappalimban hanyatt fekve a földön halhattam a sivatagi szél éneklő hangját, amikor az Arab világban laktam, és kb. ilyen az ázsiai monszun is, és az északi sarki fény is, szóval jó megélni a különböző természeti jelenségeket amelyek kifejezetten kötődnek földünk más és más területeihez, de hát “csak” 2 hetünk van és millió ezer csodát kell látni és megtapasztalni.
Sőt az idei út még 2 extra eseménnyel is gazdagszik, mert egyszer majd hajnalban Kathmanduban muszáj lesz egyet sétálnom, amíg nincs forgalom, mert egy világhírű brigád kért fel egy Kathmandu-i séta túra megírására, és azt majd GPS-szel kell majd megoldanom, és másrészt meg fent a hegyekben láthatok majd egy igen különleges rítust is.
Édesapám anyukája tavaly ősszel ment el, és sikerült a családomat meggyőznöm, hogy a Mamám hamvait Ázsiában egy szentfolyóba kellene útjára bocsájtani, és felbuzdulva ezen Édesanyám családja is rápörgött erre az érzettre, és így anyai nagymamámat is ott fogjuk majd búcsúztatni. Szóval mindkét Nagymamámat a Gandaki folyóba fogjuk elengedni, és mivel a folyó igen sebes, majd kérnék némi segítséget is a fiúktól, hogy megtartsanak míg a szertartás tart.
A bhutáni útról meg csak elég annyit tudni, hogy oda effektíven szinte nem is lehet bejutni, de most van valakim, aki ezt eltudja intézni, és úgy néz ki, hogy Áprilisban lesz is lehetőség vízumot szerezni. Ez nem lesz egy nyilvános út, mert már jó páran évek óta várnak erre a lehetőségre velem együtt, (így pl. T. János, B. Barna majd írjatok, hogy még mindig szándékoztok-e jönni) de ez annyira ritka eshetőség, hogy ha Április elején tudunk oda menni, akkor Bhután után lesz Nepál, ha meg Április végére kapunk lehetőséget, akkor meg a nepáli út után lesz majd Bhután.
Szóval készüljetek, mert én már nagyon be vagyok sózva. Érdekes, hogy már vagy 10 éve én szívesebben is járok Nepálba, mint Indiába, és ezt még saját magamnak is nehéz bevallani, így többet is írok Nepálról, szóval ha szeretnétek Nepálról olvasgatni, akkor ezen a linken az összes Nepállal kapcsolatos Kutiros írásomat megtaláljátok.
Om Tat Sat
Baktai Ádám
Szia Ádám,
Nem tudom h engem fed-e a T. János, de határozottan
érdekel egy bhutáni út, persze kellenének majd a részletek.
Keep me informed, pls.!
Üdv.: János
hát persze, hogy te vagy!