Padmaszambhava születésnapja, minden idők egyik legnagyobb varázslójára emlékezünk…

Padmaszambhava, a tibeti Buddhizmus egyik főalakja a 8. században született, a mai Pakisztán területén. Az Ő tanításai révén jutott el a Buddhizmus a mai Bhután területére is, ami akkoriban természetesen még Tibethez tartozott. 

Idén, 2025-ben Július 5-én lesz Padmaszambhava születésnapja.

A mai napig Bhután legszentebb kolostora a Taktsang, azaz a Tigris Fészek Kolostor, ami arra barlangra épület, ahol Padmaszambhava, avagy Guru Rinpocse meditált. Olyan meredek a hegy oldal, aminek szélén egyensúlyozz a kolostor, hogy a helyiek azt mondják, hogy az első építményt még boszorkányok hajszálaival erősítették a sziklafalhoz. De sok más misztikus történet is kötődik a helyhez.

Ugyanis abban az időben Padmaszambhava úgy tudta elterjeszteni a Buddhizmust, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá tette, hogy Ő sokkal nagyobb varázsló volt, mint bárki a helyi sámánok közül. Így idővel a helyi emberek hinni kezdtek benne, és mindenbe amit mondott, mert szemmel látható volt, hogy milyen hatalmat gyakorol a világi dolgok felett. A kolostort is azért hívják Tigris fészeknek, mert Guru Rinpocse úgy érkezett meg Bhutánba, hogy egy tigris volt a “hátaslova”. 

Bhutánban szokássá vált, hogy ezen a napon valamilyen pozitív mágiával felerősítjük életünk fontos területeit. Mondjuk egy régóta tervezett, de mostanság hanyagolt dolgot felelevenítünk. Vagy elhatározást teszünk, hogy valamit szeretnénk megvalósítani az életünkben, így ezen a napon teszünk is valamit annak érdekében. Eltervezzük vagy éppen leírjuk egy papírra és feltesszük az otthoni kis házi oltárunkra, stb.

Vagy egész egyszerűen csak elmondunk egy imát annak érdekében, Guru Rinpocse áldását kérve, hogy sikerre tudjuk vinni elképzelésünket.

Szóval ezen a napon, varázsoljunk, imádkozzunk, írjunk le vagy tegyünk meg bármit, ami nekünk áldást hoz.

Om Tat Sat

Baktai Ádám

Ui: 2014-ben mi is megtapasztalhattuk Padmaszambhava hatalmát, amikor felmásztunk a Tigrisfészekbe. Ugyanis ott fent a magasban, a szikla falon, természetesen nincs víz, de a kolostor bejárati ajtaja mellett egy kicsi kis mélyedés mindig telis-tele van vízzel. Ráadásul pont a meredek sziklafal pereme alatt, ahová nem tud be esni az eső. Ettől függetlenül a mélyedésben mindig ugyanannyi víz ül meg, és mindig friss víz.

Így mi is feltöltöttük az üvegjeinket és a kulacsainkat, mind a 11-en, de utánunk pont annyi víz maradt a mélyedésben, mint előttünk. Egyébként a mélyedés kb. akkora mint egy nagyobbacska salátástál. De ez jelenség ugyanígy zajlik le akkor is, amikor 60-70 fős ázsiai zarándok csoportok mernek a mélyedésből. Mindig ugyanannyi víz marad a mélyedésben, bármennyit is mernek ki belőle.