2012-ben megjelent egy cikk a New York Times-ban, ami azt taglalta, hogy ártalmas-e a Jóga gyakorlása. A cikk írója egy híres riporter volt, és a cikk fő alanya egy celeb jógaoktató, aki többek között Madonna és Sting jóga tanáraként is szerepelt már a médiában.
A jógaoktató rögtön azzal kezdte, hogy neki is gerincsérv e lett a rendszeres jóga gyakorlástól, de ennek a húzásnak azért volt egy kis üzlet szaga is. Hiszen a cikk valójában a jógaoktató könyvét volt hívatott beharangozni, ami szintén ebben a témakörben íródott, és kb. 500 ezer példányt adtak el belőle online megrendelésre, még a könyv kinyomtatása előtt.
Íme az én verzióm, erről a cikkről:
Végigolvastam egy a New York Times-ban írt cikket a jóga ártalmairól és érdekesnek találtam.
Persze nincs 40 év tapasztalatom a jógában (38 éves vagyok), mint Glenn Blacknek, de most Júniusban lesz 23 éve, hogy intenzívebben foglalkozom a jógával. Persze itt a gyerekkori élményeket nem számolom bele, pedig életem első emlékképe, az egyetlen még az ovi előttről, hogy drága nagybátyám jógázni és mantrázni tanít minket a szobájában, engem és a tesóimat. Kb. 2 éves voltam.
Szóval nem cáfolni akarom a leírtakat, csak egy-két általam megfigyelt dolgot le szeretnék írni, és megosztani veletek a személyes tapasztalataimat.
Az írás több évtizedre is visszanyúló jógasérüléseket sorol fel, amiben 2 dolog nekem nagyon szemet szúrt:
- A lesérült jógázók otthon egyedül gyakoroltak, és szó nem esett arról, hogy milyen előképzettség birtokában jógáztak otthon.
- A felsoroltak vagy órákon át gyakoroltak egy pózt, vagy intenzív gyakorlatokat végezve sérültek meg, de arról nem volt szó, hogy be voltak-e melegítve.
Az egyik sérülés előjátéka az volt, hogy emberünk naponta 3-4 órát ült a sarkai között, hogy hajlékonyabbá tegye térdeit, majd több hónap sarok ülés után lesérült. De gondolom ez is a Jóga hibája.
De az is fura volt, hogy valaki 3 bordáját törte egy csavarással valahol egy indiai jógaiskolában.
A jóga hatásai intenzívek, de semmi olyasmit nem tartalmaznak, amit egy nem túlságosan terhelt szervezet ki ne bírna. A Japán Hiroshi Motoyama professzor malacízülteken végzett kísérletekkel bizonyította, hogy egy ízületet eltörni vagy kirántani a helyéről 500-szor több erőt igényel, mint az ízület helyretétele.
A jógában személyes tapasztalatomból kiindulva nincs olyan intenzitású gyakorlat, ami 500-szor nagyobb erőt képviselne ahhoz képest, hogy akár egy egészen apró kis súlypont áthelyezéssel helyre lehet húzni egy elmozdult ízületet. Ja, itt megemlíteném, hogy 20. éve foglalkozom tradicionális japán és már orientális manuál terápiával, szóval pontosan tudom, hogy egy ízületet helyre tenni, azért nem igényel hatalmas erőket.
És azáltal, hogy különböző harcművészeteket is gyakorlok több mint 20 éve, elárulom nektek azt is, hogy azért egy ízületet eltörni sem akkora kunszt, és egy ízületi helyretétel vagy korrekció, pedig 500-szor kevesebb erőtől is létre tud jönni, szóval egyáltalán nincs szükség vehemens jóga gyakorlásra ahhoz, hogy az ember korrigálni tudja tartását, ízületeit.
Persze ebben a helyzetben természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy mi nyugaton nem kifejezetten az egészséges életvitelünkről vagyunk híresek. Sokkal kevesebb folyadékot viszünk be a kelleténél, rendkívül sok szervezetünket és ízületeinket kiszárító ételt fogyasztunk, arról nem beszélve, hogy a sok vörös hús fogyasztása, és az abból purin formájában az ízületeknél lerakodó húgysav kifejezetten a testünk mozgással kapcsolatos részeit támadja.
Amit már egyszer régebben leírtam, Amerikában a távirányítós autónyitás előtt a porckorongsérvek 70%-nál magasabb arányban akkor alakultak ki, amikor emberek féloldalasan lehajolva bedugták a kulcsot az autóik ajtajába és közben tüsszentettek. Ezek szerint az ajtónyitás nagyon veszélyes és ne nagyon vállalkozzunk rá!
Ha egy rossz pozícióban végzett hapci ki tudja durrantani a legyengült porckorongot, természetesen egy rosszul végzet intenzív csavarás is ki tudja pukkantani. De ez nem a jógagyakorlat okozta baj, hanem a legyengült ízület túlterhelése által bekövetkezett probléma.
És nagyjából innen kezdve egyetértek emberünkkel, hogy a nyugati ember versenyszerű hozzáállása is okozhatja a „jóga okozta” túlterheléseket. Mert itt válik el a fitnesz a jógától.
A fitnesz jellegű mozgás, amikor már teljesen szétestünk, de még mindig valaki azt üvölti üveghangon, hogy: ”Még négy!”, olyan tartományban is terheli a szervezetünket, ahol már nincs meg a teljes kontroll, és ezáltal veszélyessé is válhat.
Az első népszerűbb írások a jógáról az angol Paul Bruntonhoz köthetők, és természetesen ő nem írhatta azt le, hogy Jóga vagy Hatha Jóga, mert akkor még Európában azt sem tudták, hogy mi az. Ő úgy írta le a Jógát, ahogyan neki ezt elmagyarázták. Ő ezért következetesen úgy ír a hatha jógáról, mint „test kontroll”.
És nagyjából a jóga erről is szól, nem véletlen, hogy a Hatha Jóga Pradipika első szabályai között van az, hogy ne jógázz: napon, túl melegben, túl hidegben, huzatban, stb. mert ahhoz, hogy meg legyen a „test kontroll” élmény, nemcsak magunkkal és képességeinkkel kell tisztában lennünk, de a környezettel is, ahol jógázni fogunk, mert így lesz biztos a megfelelő hatás.
Persze most a jóga divat és sokan tanítják és még többen gyakorolják, de a jóga akkor „degradálódik” csak tornává, ha ki van ragadva a saját legalapvetőbb szabályrendszeréből, és megfelelő rálátás és hozzáértés nélkül csak bizonyos részeit előnybe hozva tanítják és gyakorolják.
A Jóga szerves része az Ájurvédának és az Ájurvédikus alapok szerves részei a Jógának. Nincs csoda gyakorlat sor, mint a mindenkire ható csoda pirula, amiből csak felet kell szedned, hogyha pici testalkatú vagy.
Mindenki egyedi és ennek megfelelően kell nem csak mozognia, de ennie, pihennie, innia, stb. is.
Ha Vata alkatúak vagyunk, (a levegős alkat gyűjtő neve az Ájurvédában) vigyázni kell a hosszabb kitartásokkal, mert könnyebben meghúzódhatunk, mint más testalkatúak. A Pittáknak (a tüzes alkatúak) előnyösebb több hűtő gyakorlatot végezniük, míg a Kaphák (a vizes egyének) azért picit komolyabban is megtolhatják magukat.
Persze egy nyilvános órán ezt lehetetlen lenne így megoldani, de lehet olyan órákat tartani, ami mindenkinek jó, hasznos, kellemesen és kíméletesen terhelő.
Az ilyen mindenkinek ugyanaz a megváltás és a tuti is csak akkor létezhet, hogyha olyan szintű mozgási, anatómiai és fizikai működési alapokat gyakorlunk, ami azért mindenkinél azonos, mert olyannyira alap, hogy az már az emberi test alapvető funkcióit gyakoroltatja velünk.
Valószínű erre jött rá Glenn Black is, mert a riporter hihetetlenül meglepődött, hogy mennyire az alapokra koncentrálta az óráit Black úr.
És akkor itt jön a személyes tapasztalat:
Szerencsére több tucat olyan emberrel találkozom rendszeresen, akik már 13-14 éve járnak hozzám jógázni, és a visszajelzésük az, hogy a jóga nagyon jót és csak jót tett velük.
Volt szerencsém 8 évig tanítani egy oviban, ahol az órára járó óvó nénik beszámoltak arról, hogy amióta jógáznak, nem kapják el a gyerekektől a szokásos téli nyavalyákat.
Számtalan porckorong sérves jógázni kezdő gyógyult ki a szemem láttára a bajból és pont azért, mert a jóga nem a tüneteket enyhíti, hanem az okot szünteti meg, legyen az rossz terhelődésből, traumás sérülés következtében vagy időskori kopás végett kialakult sérv.
Járt hozzám egy fiatal hölgy, aki üvegszálból kiöntött fűzőbe járt, olyan gerinc ferdülése volt, és fél év alatt letette a „segédeszközt”, mert már nem volt rá szüksége.
Scheuermann kórósakat láttam kiegyenesedni, és olyan Bechterew kórósokat mozogni, akiknek ízületi mozgástartományuk a jóga előtti életükben 10-15 centire szűkült be.
De írhatom saját példámat is, mert kicsiként fűzős cipőben kellett járnom, olyannyira karika lábaim voltak, ami 18 és 19 éves korom közt szőrén-szálán eltűnt a jógától. Évekbe tellett mire rájöttem, hogy azért akkor tűnt el, mert 18 éves korig a jóga izomfeszítései nem alkalmazhatóak, így addig nem is korrigálódott a problémám, de amint elkezdtem úgy jógázni, ahogyan kellett az én esetemben, 1 év alatt megszűnt egy 18 éven át tartó ízületi deformitás.
Jó persze, mivel én ebben nőttem fel, én sokat láttam a jóga világából, de ezek a tapasztalatok nemcsak gyerek fejjel értek, „érett” felnőttként is megtapasztaltam azt, hogy a jóga hihetetlen hatással van a gyakorlóira.
És itt még kitérnék a jóga okozta sérülésekre egy kicsit:
Ha nem számítom azt be, amikor az iskolánkban barátaimnak, szobatársaimnak és/vagy kisdiákjaimnak tartottam jóga órákat, akkor én 1996 óta tartok nyilvános jógafoglalkozásokat, és azt is Dél-Afrikában kezdtem, hogy ne legyen annyira egyszerű az élet. A 2000-es évek elején, még amikor ifjú titán voltam, éveken keresztül hetente 13-14 órát tartottam, szóval sok ezer órát tartottam már életemben, és soha senki nem panaszkodott arra, hogy megfájdult valamije, vagy igazán rosszul lett volna. 2 alkalommal fordult elő, hogy hölgyek elszédültek, mert leesett a vérnyomásuk, de az óra végére rendbe jött a vérnyomásuk.
Ez természetesen nem azért van, mert én, Baktai Ádám, Isten császár jóga mester lennék, mert az egész rendszert nem én találtam ki. Én azt tanítom, amit drága mestereimtől tanultam, és itt nem arra gondolok, hogy eljárogattam csilliárdért workshopokra, reggel 8-tól délután 2-ig, hanem együtt éltem, ettem, tanultam és lazítottam olyan emberekkel, akiknek emberileg is szeretnék a nyomába érni majd valamikor, nem csak szakmailag a jóga szempontjából.
Én annyiban tettem egyedivé az én jóga stílusomat, (higgyétek el, mindenki teljesen egyedi órát tart, mármint azok, akik nem mindig ugyanazt a menetet és sorozatokat tartják, de valószínű még ők is beleteszik a saját kézjegyeiket a rendszerbe) hogy elég nagy hangsúlyt fektetek az anatómiai, fiziognómiai és sportmozgási elvekre az órák összetételében, és a gyakorlatok sorrendjének összeállításában. (Sajna nem tudom levetkőzni azt, hogy 20.éve kezelek embereket egy japán fizioterápiás rendszerrel.)
Mellesleg 1996 óta nem voltam beteg. 1997-ben és 98-ban még voltam maláriás, de az csak a visszatérő cucc volt nyaranta, amikor az ember immunrendszere padlót fog a nyári indiai melegben. De hasmenés (Indiában a mai napig az ebből eredő kiszáradás végett hal meg a legtöbb ember), megfázás, meg más nyavalyák messze elkerülnek, szerencsére. Sajnos még azt sem mondhatom, hogy nagyon Ájurvédikusan élek, de ettől függetlenül a Jóga teljes mértékben karban tart.
Ja, és én nem úgy nem vagyok beteg, hogy életemben soha semmi bajom nem volt, és párnák közt heverészek egész nap, átéltem 6 maláriát, két fertőző májgyulladást, most már 2 hastífusz fertőzést, valamint kétszer mart meg skorpió és egyszer egy halálos mérgű kígyó, szóval Indiában azért adtam az örömöknek.
Bátran merem mondani, hogy van némi tapasztalatom a Jóga terén, és a fizikai gyógyászat területén is, így csak azt tudom mondani, hogyha megfelelő útmutatás mellett, jó hozzáállással gyakoroljuk a jógát, az csak jót tehet velünk.
Om Tat Sat
Baktai Ádám