Tanítás a Védikus Kultúrában: I. rész

guruteachingElőször is köszönöm a sok bátorító írást, mert tudjátok az írás nekem terápia, és ha meg ti közben még szórakoztok is, az csak annál jobb.

Nekem különben a gyógyítás kapcsán is Voltaire egy hasonló megjegyzése az irányadó mérce. Miszerint: „Magát a gyógyítást Isten és a természet végzi el, az orvos szerepe csupán annyi, hogy a bekövetkező gyógyulásig elszórakoztassa a pácienseket.”

De visszatérve a tanításra, ősi indiai módra. A Védák egy fantasztikus sora a következőket írja le: „Nem az a guru, aki körül ezrével hemzsegnek a tanítványok, hanem az, aki maga is mestereket képez.”

Nagyjából ez a legfőbb különbség az indiai és a távolabb keleti tanítás között. Több száz évnyi tudás és gyakorlás veszett el pl. Kínában azáltal, hogy a Kungfu mesterek, életükben szinte sohasem adtak engedélyt saját tanítványaiknak, hogy saját iskolát nyissanak.

Mindig attól féltek, hogy majd azok elveszik előlük a diákokat. Bevett szokás volt, hogy miután a tanítványok elérték kb. a mester tudásának 80%-át, a maradék 20% csak csepegtetve volt a mester haláláig, ami lehetet akár 30-40 év is. Ezért aztán sokan, akik nem akarták kivárni a mester halálát, mert tanítani akartak, vagy pénzt csinálni a Kungfuból leléptek saját iskolát hoztak létre és elkezdték a 80%, 80%-át tanítani.

Ezzel szemben a Védák mindig azt sulykolják, hogy azért kell alázatott nevelni a papokba és a harcosokba, hogy mindig minden hatalmukban lévő tudást, segítséget és útmutatást megadjanak a rászorulóknak. Ezért volt az, hogy még a királyok fiai is pont azt a neveltetést kapták az iskoláztatásuk első 13 évében, mint a papok, azaz kötelező volt a képzések és órákon túl a kerti munka, a vízhordás, a latrinatakarítás és sok más fantasztikus alázat fokozó tevékenységek is.

Ennek a legjobb példája Dróna története!

De különben ha megnézitek, a mai napig ott van pl. a Thai király, akit csak akkor koronáznak meg, ha volt előtte szerzetes, vagy a mostani bhutáni király, aki évtizedekig volt szerzetes mielőtt a trónra lépett.

És képzeljétek el az „Anna és a Király” film is igaztörténeten alapszik. Mongkut a király 27 évig volt szerzetes mielőtt trónra lépett volna.

Om Tat Sat

Baktai Ádám

Goredas

Ádám névjegye

1976-ban születtem és 2 éves korom óta vagyok teljesen belehabarodva a védikus kultúrába. 15 éves koromban volt szerencsém kiköltözni Indiába egy tradicionális kolostor iskolába, ahol 10 éven keresztül nemcsak tanulhattam a keleti tudományokat, hanem benne is élhettem ezeknek az ősi tudományok kultúrkörében is. A kolostorban 2.30-kor keltünk, és a tanuláson kívül minden nap részt vettünk 2-2 órás meditáción és templomi szolgálaton, valamint elég sok kerti munkát és takarítást is felajánlhattunk, mint szolgálat. Magunkra főztünk és tradicionális sár és bambusz kunyhókban laktunk, ahol természetesen sem víz, sem villany nem volt. De mindenek felett az volt a legfelemelőbb, hogy együtt élhettünk azokkal a mesterekkel, akiktől tanultunk. Az elmúlt majd 30 évben, 4 kontinenst jártam be, mint tanár / terapeuta, és ezt az első kézből szerzett tudást próbálom átadni azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy eljönnek hozzám kezelésekre, jóga órákra, vagy azokra az oktatásokra, amelyeket rendszeresen tartok. Om Tat Sat Baktai Ádám
A bejegyzés kategóriája: Bhakti Kutir, Orientális Mesék
Kiemelt szavak: , , , , , .
Közvetlen link.

3 Responses to Tanítás a Védikus Kultúrában: I. rész

  1. Nemes Rita szerint:

    Elszórakoztatni a pácienst :), csodás gondolat!
    Egy szavazat Dróna történetére.
    Szép napokat, Rita

  2. Somhegyi Tamás szerint:

    Engem érdekel:)

  3. Gaura Nitai d szerint:

    Na, és hogy kell nem “csepegtetni” a tudást? Mitől válunk olyanná, mint te – a tanításban? Mi a titkod?
    sz GNd

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük