Gyerekek, meg van a nyugdíjtervem! Most már mondhatom, hogy évtizedekig az volt a terv, hogy öreg koromra beköltözök valami kis eldugott aprócska Hindu templomba, valahol az eldugott indiai faluvilágban és, hogy kapjak kaját meg szállást, zöldségeket és virágokat termesztenék a templomi imádat oltár szolgálatára.
Persze babucikkal már más a terv. De mondjuk már évek óta formálódik valami a fejemben, csak még nem láttam ilyet élőben. Szóval Omán fővárosában egy nagy pláza kellős közepén, egy kis kioszkban ült egy kövér bácsi, aki imaláncokat árult és fűzött. Hurrá, meg van az énkép 50 év múlva! A kövérség már most meg van! Vagy, ahogy mondani szoktam, nem is vagyok kövér, csak divatosan duzzadt.
Egyébként a bácsi komolyabban is villantott, mert voltak nála imalánchoz passzoló karórák, meg köves pecsétgyűrűk, amit én nem tervezek, de a feeling meg volt.
Szóval figyeltem a bácsit akcióban és rájöttem, hogy ő ilyen Harry Potteres mókus, aki nem a varázslóhoz illő pálcát, hanem a hívőhöz illő imaláncot tudja megmondani.
Én is odamentem hozzá, egyből rám akart sózni egy gyönyörű és drága füsttopáz láncot, amin persze csak röhögtem, mert annyi pénz a világon nincs, és elmagyaráztam neki, hogy évek óta fűzögettem a saját imaláncaim, és, hogy turmalintól kezdve tigrisszemig már mindent fűztem magamnak, de tőle akarok úgy egyet, ahogyan ő, a helyi vitézeknek kitromfolja.
A bácsi nézegetett-nézegetett, aztán kitúrt valahonnan egy jemeni achát láncot, gyönyörű narancsszínű árnyalatban, ami nem is volt még kész, csak madzagon lógtak a felfűzött gyöngyök. Azt mondta: „na, ez a magáé, csak várjon 5 percet, míg megcsinálom.”
Kis ezüst berakásokat tett az elválasztó gyöngyök közé, a fő szem felé kis fém dzsindzsiszeket is rápakolt, szóval tip-top kis láncot pattintott nekem össze, és kimondta azt a tuti összeget, amit én fejben még rá is szántam magamtól. Szóval az öreg varázslat volt.
Jó még nem tudom, hogy az arab hitvilágban kik használtak achátot és mire, de az ember érzi, amikor betaláltak nála, és az öreg telitalálat volt.
Különben Omán hihetetlenül érdekes hely. Őrzik a kultúrájukat, és büszkék is rá, a szultán bácsijuk megépítette a világ legnagyobb mecsetjét, ami megint csak nem egy ilyen elmebeteg világrekord szagú cucc, hanem egy pazar, klasszikus iszlám építészeti csoda.
Óvják és védik a csodálatos környezetüket, mert ott vannak hegyek, és a hegyekben még vannak működő wadik, azaz kis oázisok, amelyeket földalatti forrásvíz táplál. Fejlesztik a vándormadarak telelő területeit, stb.
Mondjuk a legviccesebb leírása az ománi időjárásnak egy madár les pamfletján volt olvasható, miszerint “minden madárleső nyári kirándulós álma, egy madár les túra, az ománi télben”.
De az emberek is jó arcok. Itt tapasztaltam meg azt keleten először, hogy megalkudsz valamiért, meg is kapod a cuccot és otthon derül ki, hogy annyira tele van tömve a doboz, hogy nehéz belőle kibányászni a portékát, szétszórás nélkül. Mondjuk ez szénen égethető füstölő volt.
1500 éven keresztül a tömjén drágább volt az aranynál, és Ománban tömjén az van és volt is, gazdagon. Ugyanakkor Omán, mint kiderült, az egyik parfüm nagyhatalom a világban, mi van? Mert ezt is megőrizték a kultúrájukból.
Az új modern épületek is magukon viselik az iszlám építészet jegyeit, a fiatal korosztály nagy része is tradicionális ruhákban jár, szóval ők őrzik a kultúrájukat.
Tehát, ahogy már mondtam Omán nagyon király hely!
Om Tat Sat
UI: Ja és Omán az egyetlen ország ahol, láttam embereket partvissal takarítani az autópályát.
Annyira aranyos, ahogy lelkesedsz Ománért! És jó mesélő vagy 🙂
Jó kis kő ez az achát és ezernyi változata van. Ha narancs, akkor valsz. tűzachátot kaptál.
Ilyeneket írnak róla:
stabilizáló és erősítő hatású, elősegíti a belső egyensúlyt;
gyógyít, biztonságérzetet teremt, ellazít;
ősidők óta használják a szerelmi varázslatokhoz, mert vonzza a Föld bőségét;
A tűzachát a belső tüzet szítja, élénkíti (leginkább a gyökércsakra területén), emellett azonban meg is szilárdítja a földdel való kapcsolatunkat, javítja a regenerációt, erősíti az agyat.
Szép napokat!
Rita