Szvámi Sivananda (1887. szeptember 8. – 1963. július 14.) spirituális tanító, hindu orvos, megvilágosodott jógi.
Dél-Indiában született, már kezdetektől érdeklődéssel fordul a bölcseleti tanulmányok felé. A szolgálat iránti vágya beteljesül, mikor frissen szerzett orvosi diplomájával Malajziába megy, és a szegényeket gyógyítja. Később inkább mégis hátat fordít orvosi pályafutásának, visszatér Indiába és egy Rishikes nevű faluban telepszik le, szigorú önmérsékletet tanul. Nem sokkal később megtalálja guruját, Szvámi Vishvanandát, majd Szvámi Sivananda Szaraszvati néven a lemondott rend tagja, szannyásza lesz. Az elkövetkező hét évben legtöbb idejét meditációval tölti. Ebben az időszakban még gyógyít is, egy általa alapított klinikán kezeli azokat a betegeket, akik nem tudják megfizetni az orvosi ellátást. Szép fokozatosan tanítványok gyűlnek köré.
Az 1930-as évek elejétől kezdve gyakran tesz hosszú utazásokat Indiában és Ceylonon.Látogatásai során szellemi vonzerejével felkavarja a szíveket és lelkeket, az embereket arra tanítja, hogyan válhatnak erőssé, egészségessé a jóga ászanák, a pránajánák és a kriják gyakorlásával.
1932-ben beindítja a Sivananda Ashramot, 1936-ban megalapítja a Divine Life Society szervezetet. 1948-ban létrehoz egy iskolát Yoga-Vedanta Forest Academy néven. Minden tevékenységének legfőbb célja és feladata a spirituális ismeretek terjesztése, valamint a jóga és a Védák tanítása volt.
Szvámi Sivananda tanításával kikristályosítja a vallások alapvető tanait, és a jóga ösvényeket eggyé olvasztva létrehozza a jóga szintézisét. Így összegzi: “Szolgálj, szeress, adakozz, tisztulj, meditálj és valósítsd meg önmagad.” Több mint 200 könyv szerzője. Szerte a világon minden nemzetből, vallásból és felekezetből vannak tanítványai.