A Dattatréja maha-mantra, a Dattatréja Upanishád 1. fejezetének, 7. verse:
om dattatréja haré krisna, unmattánanda dájaka, digambara muné bala, pisácsa gjána-szagara.
„Dattréja nem más, mint Hari és Krisna, és Aki mámorító boldogsággal áld meg. Ő az égtájakba öltözött (meztelen), egy gyermek szent, Aki a tudás óceánja és egyben olykor még démoni is!”
Dattatréja vagyis Datta-Atréja azt jelenti: az, Aki megadatott Atrinak.
Haré vagyis Hari azt jelenti: a hívők szenvedésének elhárítója.
Ez egy szimbolikus is fontos név használat, mert a Hari az elsőként használt név a Jóisten leírására a Rig Védában, a legősibb Védában.
Krisna szó szerinti fordításban azt jelenti: fekete.
Egyébként Krisna a Bhakti kultúra fő Istensége, és Őhozzá kötődik a Bhagavad Gítá, a védikus irodalom egyi legprominensebb műve.
Unmattánanda dájaka azt jelenti: Aki a mámorító boldogsággal áld meg.
Dattatréja egy avadhúta volt, sőt sokszor az avadhúta kifejezést szinte szinonimaként használják Dattatréjára. Mint például az Avadhúta Gita könyv címében, ami Dattatréja tanításait jegyzi le. Az avadhúta pedig olyan szentek leírására használt kifejezés, akik már teljes mértékben felülemelkedtek a világi normák és konvenciók szokásrendszerein. Ezeket a szenteket sokszor úgy írják le a védikus irodalomban, mint akik meg vannak részegülve a spirituális élet örömeitől, és akik így állandó boldogságban élnek, miközben teljesen indifferensek a materiális élvezetek irányába. A külső szemlélődőknek akár örültnek is tűnhetnek, állandó vidámságuk miatt és azzal, hogy másokat is erre buzdítanak.
Digambara, vagyis dig-égtájak és ambara-öltözik, ami azt jelenti: az, aki az égtájakba van felöltözve, tehát meztelen.
Muné bala, vagyis muni-szent/bölcs és bala-gyermek, ami azt jelenti: gyermek szent/bölcs.
Viszont itt is van egy rejtett tudnivaló a bölcsek természetéről: A rishi az a szent, aki már meglévő tanok mestere, míg a muni az a bölcs, aki előáll egy új rendszerrel, egy új ágazattal. Így ez a kifejezés is Dattatréja előtt tiszteleg azért, hogy ő előállt egy új rendszerrel, a Hatha jóga rendszerével.
Pisácsa, ami egy bizonyos féle démont, vagy gonosz szellemet jellemez, aki tisztátalan szokásokkal bír, főként az étkezés és az italozás területein. Médhatithi így definiálja a pisácsa fogalmat a Manu Bhászja (11.95) írásában: „élőlény, aki tudatlan azon a téren, hogy mit szabad és mit nem szabad enni a dharma elvei alapján”.
Ez a kifejezés egyértelműen azokra a történetekre utal, amikor Dattatréja próbatétel gyanánt olyan formájában jelent meg tanítványai előtt, mint egy élvezeteket hajszoló gonosz démon.
Példaként említhetjük Parashurámát, aki mestert keresett magának, de egy idő után mindenkiről kiderült, hogy van benne esendőség. Így sok-sok szent és mester felkeresése után szinte már hitét vesztve érkezett Dattatréja elé, aki egy barlangban ülve úgy fogadta Parashurámát, hogy ölében egy ledér hölgy ült, kezében egy hatalmas üveg pálmabort tartott, lábainál pedig mindenféle húsos ételek voltak terítéken.
De Parashuráma átlátott Dattaréja cselén – aki ezzel az illúzióval tartotta távol magától az emberek tömegeit -, és azonnal leborult Dattatréja előtt.
Mire Parashuráma felállt, Dattatréja bal kezében a halhatatlanság nektárját őrző edény volt és nem pálmabor. Jobb alkarja fel volt támasztva egy imádsághoz használt bottal és kezében egy imaláncot fogott, míg korábban azzal a karjával egy hiányos öltözetű hölgyet karolt át. Lábainál virágok és levelek hevertek szerteszét, a korábbi húsos ételek helyett.
Gjána szagara, vagyis gjána-tudás és szagara-óceán, ami azt jelenti: a tudás óceánja.
Om Tat Sat
Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus kultúrtudományok szakértője
Kinyomtatva, könyv formátumban.
Mindkettő
Kinyomtatva.
Visszajelzés: Dattatréja szülei és születése… | Bhakti Kutir