A Védák leírásaiban talán ez a legvitatottabb filozófiai témakör, ami csak létezik. Mármint a materiális teremtés szükségszerűsége.
Mi azt az iskolát képviseljük ebben az elképzelésben, amit az eredeti Bhakti Kutir alapítói hagyták ránk. Ez úgy szól, hogy a spirituális világ, a Jóisten otthona örök és mindig is létezett. Mi lelkek is örök természetűek vagyunk, mint a Jóisten szerves, de parányi részei. Ez azt jelenti a Védák olvasatában, hogy a parányi lélek minőségében nem különbözik a Jóistentől, de mennyiségében pedig igen. Ahogyan egy csepp víz az óceánból ugyanolyan összetételű, mint maga az óceán.
Viszont minket lelkeket a Védák köztes energiának írnak le. Köztesként, mint a spirituális és a materiális energiák közötti köztesben. Így hajlamaink szerint vagy a spirituális energiák, vagy pedig a materiális energiák felé tendálunk.
Így azok a lelkek, akik ki szeretnék próbálni egy olyan életet, ami a Jóistentől független, azok ebbe a világba jönnek le. Ahol mi lehetünk a saját világunk középpontja. Így a Jóisten megteremti a materiális világot, hogy kipróbálhassuk magunkat, mint a saját világunk kicsi istenei.
Ebben a témakörben szoktak “összecsapni” a különböző filozófiai iskolák követői. Mert sokak szerint maga az a tény, hogy örök természetünknél fogva, mindig is léteztünk a Jóisten részeként, lehetetlenné teszi azt, hogy mi el akarjunk távolodni Tőle. Lehetetlenné teszi azt, hogy a Jóistentől függetlenül akarjunk létezni. Így ők azt mondják, hogy a lélek nem örök, hanem bele teremtődünk ebbe a világba, és innen kellene megpróbálnunk kijutni.
Én ebben a témakörben is az eredeti Bhakti Kutir alapítóira szoktam hagyatkozni, akik szerint teljesen mindegy, hogy hogyan kerültünk ide, a lényeg az, hogy megpróbáljunk kiszabadulni a materiális világ béklyóiból!
Szóval az elsődleges teremtés az, amikor a Jóisten megteremti ezt a materiális világot, ami a teljes teremtésnek az egy negyede. A Védák azt mondják, hogy a végtelen teremtés dél-nyugati sarka, az a sötét sarok, ami megegyezik a materiális világgal.
Ekkor kerülnek megteremtésre a materiális világ különféle alkotóelemei , mint pl. a tűz, a víz, a levegő és a föld, mint anyagi tényezők, de olyan finom elemek is, mint az intellektus, az egó és az elme, amelyek a teremtés szubtilisabb részeit képezik. Az elsődleges teremtés idején az elemek még egyben, egy hatalmas kavalkádban léteznek. Ezt a nagy masszát Maha Tattva-ként írják le a Védák. Ami kb. azt jelenti magyarra fordítva “a nagy elem” vagy “ős alap”.
A materiális világ uralkodó Istene Maha Visnu, a nagy Visnu, Aki ezek után kezd hozzá a másodlagos teremtéshez!
Om Tat Sat
Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője
Visszajelzés: Srí Bhakti Kutir Szamhitá: Tartalomjegyzék… | Bhakti Kutir