Spirituális Tanítás a Bhakti Kutirban…

Rendszeresen felmerül az a kérdés, már úgy 2-3 százszor az elmúlt 4-5 évben biztos előjött, hogy miért nincs valamiféle spirituális oktatás a Kutirban.

Na, ez egy nehéz téma, mert azt sem tudom, hogy az emberek nyugaton mennyire vannak erre felkészülve, vagy mennyire befogadóak. Persze ismerek több száz jógára járó embert, de azért ti nem az átlag európai polgárok vagytok.

Mint tapasztaljátok, az órákon is megpróbálok minél több információt át adni India spirituális értékeiből is, de pl. múltkor a Tusi megkérdezte, hogy mi a különbség a Védikus és az Ájurvédikus között, és akkor rájöttem, hogy most már muszáj lesz valamit kezdenünk, mert ez a természetes fejlődés a jóga spiritualitásában, mármint, hogy először ászanázunk, és utána szép lassan előkerülnek a kérdések is.

Mondjuk nekem ebben is kissé rendhagyó az értékrendem.

Én azt gondolom, hogy a spirituális fejlődés az egy belül történő dolog, és ezt nem feltétlenül más elképzeléseihez kellene igazítanunk, inkább a saját fejlődésünk, és saját tempójú haladásunknak kellene lenni a mérvadónak.

Én nem gondolom, hogy az almafák egymás között átdumálják, és elgyakorolják, hogy a kicsi almafák, hogyan szökkenjenek virágba és majd, hogyan boruljanak gyümölcsbe. Ez egy természetes folyamat. Beérünk, fejlődünk és virágba borulunk.

Plusz ez egy bennünk zajló folyamat, amiben inkább technikai segítséget kaphatunk, mint pl. hogyan lehet a Védikus tradíciók szerint meditálni, vagy jógázni, vagy, hogy milyen normális az iszlám adakozási rendszere, a buddhizmus gyakorlaton keresztüli megközelítése a lelki fejlődésnek, stb., mintsem, hogy elvi dolgokban kapjunk „válaszokat” pl., hogy erről ezt kell gondold, arról meg amazt.

Az én olvasatomban a spirituális tanító azt tudja neked elmondani, hogy ő mit gyakorol, és ha neki az a rendszer bejött, és ez látszik is rajta, mert kiegyensúlyozott, másokat inkább segítő típus és nem bántó, és mindenekelőtt elfogadó és van benne egy spirituális tartás, akkor az ember úgy is tudja, hogy az illető ott van-e a szeren vagy sem.

Ezért nincs is hittérítés a Hinduizmusban, mert minek. Nekem ez jön be, de ez nem azt jelenti, hogy ez mindenkinek jó.

A Védák 2 kategóriában írják le a spirituális tanítókat. Van a kezdő mester, aki hihetetlenül szigorú és úgy véli, hogy csak az a jó, amit ő mond, és csak úgy jó, és csak akkor, és csak azon a módon. Mert azt ők is érzik, hogy az amit csinálnak tuti, de evégett még különbnek érzik magukat a többi embertől és mivel már van némi a visszajelzés a gyakorlásból és ezáltal jobban érzik magukat a bőrükben, arra akarnak mindenkit rávenni, hogy azt kövessék, amit ők, mert az tuti biztos.

De a Védák erre azt mondják, hogy ezen a szinten sajnos még elég sokat ott van az a motiváció, hogy „ez a rendszer azért tuti, mert én is ezt csinálom”, itt még az ego nem teljesen kapcsolt ki a gondolatmenetből.

A haladó mester, meg olyan jó kedélyű csóka féleség. Ő már szinte célba ért saját lelki gyakorlatai végett, és a hite megrendíthetetlen az ő által követet rendszerben. Ő azt gondolja, és kommunikálja, hogy mindegy, hogy eleinte mennyit tudsz lelki dolgokkal foglalkozni, mert az olyannyira jó, hogy bármilyen aprósággal is kezdesz, az szép lassan ki fogja nőni magát, mert az ember a saját bőrén fogja tapasztalni a hatást. Ők nem ragaszkodnak, hogy azt csináld, amit mondanak. Ők segíteni próbálnak, és főként abban, hogy valamilyen módón foglalkozál magaddal.

Szóval igen, lesz valamiféle spirituális tanítás a Kutirban, és ezen vonalak mentén. Szó szerint, úgy, hogy nem valami kötelező cucc, hogy vagy így, vagy sehogy és akkor kopj is le, hanem inkább olyen almafásan. Mindenki a saját befogadó képességeinek megfelelően és saját tempójában.

Nálunk a pl. régebben a Kutirban a tanítók és kezelők is sokrétűek voltak, de az együttműködés sima ügy volt, mert a spiritualitás inkább emberi értékekben ütközik ki a mindennapokban, mintsem vallási révületekben.

Én a Védikus folyamatokhoz értek, de nálam minden játszik, ami kelet és nem mások eltiprása benne a lényeg. Ági keresztény vonalon járta meg a maga, áldozós, bérmálós, hospice-olós útját. Harciszerzi erős Véda és Japán vonalat képviselt, olyan Mormon háttérrel, amiben a tanítás és felekezetvezetés sem volt neki tájidegen. Szemerédy Viki is keleti fejben, de nála a nyugati pszichológia mesterfokú tudása is ízt adott a tanítási stílusának, meg ő a Buddhizmus művelője is egyben.

Ezért voltak az oktatásaink, amilyenek. Jó most nagyjából én tanítok csak a Kutirban, de majd kitalálok valamit.

Om Tat Sat

Baktai Ádám