Nelson Mandela 27 év börtönben töltött év után lett szabadon engedve, 1990-ben. 1993-ban béke Nobel díjat kapott és 1994-ben a Dél-Afrikai Köztársaság első fekete bőrű elnökének választották meg.
Akkoriban nagyon komoly társadalmi ellentétek voltak Dél-Afrikában, mondjuk én évekkel később, 1996-ban voltam ott egy hónapot, de még akkor is elég durva volt a helyzet.
Szóval ott tartottunk, hogy 1994-ben volt egy széthulló társadalom, és 1995-re Dél-Afrika elnyerte a rögbi világbajnokság szervezésének jogát. Nelson Mandela azt érezte, hogy egy ilyen esemény össze tudná kovácsolni az ország népét, és ez lehetne egy új forduló pont az ország történelmében.
Azt tudni kell, hogy Dél-Afrikában nagyon népszerű a rögbi, de azt is, hogy a 90-es évekig ez szinte abszolút a fehérek sportja volt. Nelson Mandela felkereste a rögbiseket és elkezdte őket lelkesíteni és érdekelté tenni abban, hogy itt az idő, hogy valami nagyot alkossanak.
Először is ez volt az első nagy nemzetközi sportverseny, ami Dél-Afrikában került megrendezésre az apartheid váltás után, és ez volt az első rögbi világbajnokság is, amin részt vehetett az ország.
Finoman szólva Nelson Mandela azokkal az emberekkel működött együtt, akik rendszerében ő 27 évet ült börtönben. Sőt ahogyan a Dél-Afrikai válogatott egyre csak vette az akadályokat, és végül bekerült a döntőbe is, az egész csapat elment és meglátogatta a Robben szigeti börtönt, ahol Mandela raboskodott, börtön évei nagy részében, mindezt még a döntő előtt.
Az 1995-ös rögbi világbajnokság döntőjében, hosszabbítás után Dél-Afrika legyőzte a sokkal esélyesebb Új-zélandi válogatottat.
Ilyen volt Nelson Mandela, a megbocsájtás és a szabadságba vetett hit megtestesítője.
Om Tat Sat
Baktai Ádám
