A távol keleti hozzáállás az élethez egészen más, mint amihez mi szokva vagyunk itt nyugaton. De valójában az ott tapasztalható másféle életkép csupán annyit fed, hogy ott még mindig megpróbálnak összhangban élni a természettel. Azt elfogadva, amit a természet kínál.
Tavasszal szokás az, hogy korán reggel az ember felnyúl leszed 2 db neem levelet a legközelebbi fáról és elmajszolgatja azt.
Majd amikor jön a bengáliai birs (bael) szezon, ami habár úgy nem ehető, mint egy sima gyümölcs, előkerül az a fortély, hogy hogyan lehet belőle ívólevet előállítani, hogy azt a féle hatást is bejuttassuk a szervezetünkbe. A bael elképesztően jól hat az egész béltraktusra! (A baelből előállított ívólé egyébként teljesen olyan ízű, mint gyermekkorunk óvodás ívóleve!)
A savanyításhoz használt zöld mangó por, azokból a gyümölcsökből készül, amit még zölden levernek a tavaszi viharok. Később az érett mangókat vízbe áztatják, és kinyomkodják a szárkörüli átlátszó nedveket. Ettől kevésbé hevül fel a szervezetünk a mangó édességétől.
És millió ilyen trükk létezik a tarsolyban! Szóval nemcsak azzal főznek, amit a természet biztosít, hanem mindig felbukkan egy apró kis rítus, egy végtelen egyszerű fortély, amitől az még optimálisabban hat ránk nézve. És így ők állandóan tesznek valamit az egészségükért, mindig valami apróságot, ami hosszútávon nagyon is összeadódik.
Mi nyugaton ezt egy kicsit elfelejtettük, mert mindig van mindenből, és mindig az a legfontosabb, amit mi akarunk és nem az, ami van. De ezt elfelejtve egy csomó mindent nem kap meg a szervezetünk akkor, amikor annak nagyobb szerepe lenne, mint máskor.
Mondjuk az öregek ezt még mindig tudják, sőt szerencsére egyre nagyobb rétegeknél kezd ez visszatérni, pl. a szezonális táplálkozás fontossága, és egyre nagyobb szerepet kap a megelőzés is!
Szóval igenis jó dolog ez az ázsiai nem siettünk sehová, mindig teszünk egy kicsit magunkért is, nem óriási erőket mozgatunk meg reaktív üzemmódban, hanem előre dolgozunk még ha kicsibe is, és alacsony intenzitással is!
Íme egy remek példa, ami saját találmány:
Grillezéskor vagy vágjuk ketté az egész fej fokhagymát és tegyük arccal lefelé a rácsra, vagy vágjunk le belőle egy kicsit a száránál, amit aztán sózzunk és olíva olajozzunk és becsomagolva süssünk meg. (Ez látható a képen, saját kivitelezésben!)
A zselévé puhult fokhagymát keverjük el olíva olajjal és egy pici sóval és borssal, ami aztán így egy elképesztően egészséges kencévé lett avanzsálva! Természetesen ez előállítható sima sütőben is!
Om Tat Sat
Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus és Orientális kultúrtudományok szakértője
Kedves Ádám!
Köszönöm, megint tanultam 🙂
Miket szoktatok még grillezni? Mióta vega vagyok, azóta ez kicsit kimaradt az életemből, bár szeretem grillezve a zöldségeket, de a családot nem hozza annyira lázba, így maradt a benti főzőcske. Hátha van még pár ínycsiklandó trükk, amire nem gondoltam… (esetleg grillezhető zöldségfasírtok, ilyesmi?)
Köszi! Eszter
Mi ilyen furik vagyunk, csak zöldségeket és sajtot grillezünk. A palermói paprika nagyon jó, de ami nálunk teljesen elvitte a prímet, az a skót gomba recept. A gombát vajba pácoljuk, sóval és borssal és úgy fel a grillre! Mindent visz! Üdv,
Ádám! Mit értesz az alatt, hogy kence? Kenyérre kenjük, vagy esetleg a bőrünkre?
Kenyérre!
Kedves Ádám!
Múlt héten tévedtem az oldaladra, és olvastam egy nagyon érdekes étel ötlete, amit azóta nem találok. Azt írtad,hogy szerzetestársaid is nagyon kedvelték a chipskenyeret, valamint a margerita pizza és lángos valamint valamilyen tésztából készült “szendvicset”.
Egesz nap kerestem az oldaladon de nem találom, légyszi írd le újra.
Köszönöm!