Lelkek csak lelkek irányában tudnak kötődni, tárgyak irányába nem! I. rész…

A Védák azt tartják, hogy a lélek természete olyannyira feljebbvaló az anyagnál, hogy az anyag egyáltalán nem tud nekünk lelkeknek boldogságot adni.

Szóval, amikor egy tárgy, valami, bármi nekünk nagyon megtetszik, valójában nem az kelti fel a figyelmünket, hanem annak a léleknek a mentalitása és víziója, aki azt a tárgyat, tervezte, létrehozta, megépítette, stb.

A baj az, hogy egyre kevésbé van ott a lelkek energiái a dolgokban. Már az ételeket is gépek gyártják, nem beszélve a használati tárgyakról. Így szép lassan már az egész világon fogyasztói társadalomként vagyunk emlegetve, mert megvesszünk dolgokat, ami sokszor lélektelen, mert már nincs benne egy lélek értékes rezgése, így mindent ki is dobunk, sokszor akár felhasználás nélkül is.

De szerintem ez nem így indult, csak később lett minden gonosz és sötét. Első körben az volt a cél, hogy mindenkinek legyen NDK-s levehető ajtós turmix gépe, csak nem számoltak azzal, hogy milyen gyorsan lett is mindenkinek, ahogy mindenkinek lett videója, színes tv-je, walkman-ja, majd DVD lejátszója és laptopja is.

És akkor felmerült az okosokban, “de akkor hogyan adjunk el még több cuccot, ha már mindenkinek van mindene?”. És elindult az, hogy akkor fejlesszünk új dizájnt, hogy az emberek cserélgethessék a cuccaikat, és akkor már legyen minden egyre silányabb is, amivel majd további eladásokat is generálhatunk.

Így most már fejlesztő mérnökök garmadái dolgoznak azért, hogy lehetőleg az 1 éves garanciával bíró cuccok 1 év és 1 hét alatt el is romoljanak. Ja és az alkatrész, ami elromlik, csak egy picit legyen drágább mintha vennél egy új cumót. Sőt most már tudjuk azt is, hogy vezérlő chipeket tákolnak az elektromos berendezésekbe, ami programozható, hogy a garancia elteltével, hány óra használat után adja fel a szolgálatot a készülék. És így még gyanúsnak sem gyanús, hiszen ha te többet használod a bot mixered, mint mások akkor neked hamarabb döglik be a cucc, mint másoknál.

Nagymamámnak még mindig van egy régi NDK-s hajszárítója. 30 éve azzal szárítja a haját, egy irtózatosan csúnya bakelit csodáról van szó, de működik. Persze amikor a mama beröffenti a masinát, az egész Szőlő utcában elhalványulnak a fények és lefulladnak a mikrosütők, de mint már mondottam vala, működik.

Egy kedves autó szakértő barátom azt mondta, hogy 1996-tól vannak úgy előállítva az autók, hogy állandóan elromoljanak. Hiszen ha már mindenkinek van autója, és azt azért nem cseréljük olyan sebességgel, akkor pörögjön már egy picit az alkatrész piac is, nem de bár?

Gondoljunk bele, hogy mi miket örököltünk a nagy és dédszüleinktől. Nekem még meg volt a 80-as évek végén az orosz poljot órája dédnagyapámnak, aki majd 30 évvel azelőtt halt meg, és az óra még mindig működött. A mi unokáink mit fognak örökölni? “Nézd fiam, ez volt nagyapád órája 35 éve, ami már 33 éve nem működik.”

Az egész rendszer gáz. Sok szép erdő, tó és láp van kis országunkban, ami egyébként a nyugati gazdasági szempontból nem is érték. De ha kivágjuk az erdőt és székeket csinálunk belőle, vagy a lápot le csapoljuk és bevásárló központot építünk rá, az máris óriási GDP növekedés, és így az már érték.

Amúgy is az új alternatív hangok azt mondják, hogy a profit mint fogalom egy gazdasági elszámolás. Mert ha azt is figyelembe kellene venni, hogy egy termék előállítása mennyit vesz ki a földből, a természetből és milyen módon változtatja meg az emberek lakóhelyét valamint életminőségét, akkor a profit nem is létezik.

Hihetetlenül gáz ez az egész, de ez még mind befogadható lenne, ha ez csak a nem kötelező cuccokra lenne érvényes, hiszen senki sem kényszerít minket arra, hogy hűtőszekrényt vásároljunk. De mondjuk nyugaton már sikerül előállítani azt a munka és élet tempót, hogy igen is igény van a fagyasztott, félkész kajákra, mert arra már nincs idő, hogy piactól az elkészítésig rászánjunk 3-4 órát egy komolyabb több fogásos családi ebédre.

És itt máris témánál vagyunk. Az a baj, hogy a fogyasztói ösztönzés és kereskedelem nem áll le. Az egészségünket is fenyegeti, mert a kaja és a gyógyszer is üzletág lett. Van egy hindi közmondás miszerint: „mindegy, hogy mennyire vagy gazdag, reggelire mindenki csak 2 szelet kenyeret tud meg enni.”

A mennyiségen nem lehet annyit keresni, mint a minőségen. Persze a mennyiségen is lehet, pl. gyűrj össze egy zsemlét és nézd meg mekkora lesz, kb. mint egy ping-pong labda. De ha az anyagot szutyokkal helyettesítik azzal meg az a gond, hogy az emberek hajlamosak az ócska kajázásba belehalni.

Persze tök nagy buli az, ha 10 gramm lisztből elő tudunk állítani 35 db zsemlét, de ha az ilyen táplálkozásba 25 évvel hamarabb halnak bele az emberek azért az nem egy hosszú távon fenntartható gazdasági terv. Egyszer egy borász mondta, hogy a létezik a pi bor, ami annyit jelent, hogy egy kg szőlőből 3,14 liter bort lehet előállítani.

De kezdek hosszú lenni és ideges is, tehát majd folyt. köv. Lesz ebből második rész is, amiből kiderül, hogy miért is az a megoldás, hogy szeressük egymást gyerekek, és még több emberi viszonylatra néző fejtegetés kajával és gyógyszerekkel kapcsolatosan.

Om Tat Sat

Baktai Ádám

Goredas

Ádám névjegye

1976-ban születtem és 2 éves korom óta vagyok teljesen belehabarodva a védikus kultúrába. 15 éves koromban volt szerencsém kiköltözni Indiába egy tradicionális kolostor iskolába, ahol 10 éven keresztül nemcsak tanulhattam a keleti tudományokat, hanem benne is élhettem ezeknek az ősi tudományok kultúrkörében is. A kolostorban 2.30-kor keltünk, és a tanuláson kívül minden nap részt vettünk 2-2 órás meditáción és templomi szolgálaton, valamint elég sok kerti munkát és takarítást is felajánlhattunk, mint szolgálat. Magunkra főztünk és tradicionális sár és bambusz kunyhókban laktunk, ahol természetesen sem víz, sem villany nem volt. De mindenek felett az volt a legfelemelőbb, hogy együtt élhettünk azokkal a mesterekkel, akiktől tanultunk. Az elmúlt majd 30 évben, 4 kontinenst jártam be, mint tanár / terapeuta, és ezt az első kézből szerzett tudást próbálom átadni azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy eljönnek hozzám kezelésekre, jóga órákra, vagy azokra az oktatásokra, amelyeket rendszeresen tartok. Om Tat Sat Baktai Ádám
A bejegyzés kategóriája: Bhakti Kutir, Blog/Gasztro Blog
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük