Kungfu Panda a világ egyik legmagasabb hágóján, avagy a Hatha Jóga csodája

Pár nappal a nepáli utunk kezdete után Szabó Gyuri barátunk elnevezett Kungfu Pandának. Eleinte azzal áltatattam magam, hogy kecses Tai Chi mozdulataim, és a túrabotokkal bemutatott botvívás gyakorlások miatt kaptam e dicső nevet, de valószínű, hogy csak az elfogyasztott étel mennyisége volt a döntő bizonyíték.

Szóval pár nap csodálatos Kathmanduzás után felmerészkedtünk a misztikus himalájai világba. Ripsz-ropsz 3 nap alatt felértünk 3700 méterre Muktináth falucskájába, ami a Hinduknak és a Buddhistáknak is szent és ott kezdtünk gonosz terveink szövögetésébe.

Az alap információ, amit mindenképpen tudnotok kell, hogy ezt a hágót mindenki a másik irányból mássza meg, mert onnan ez sokkal könnyebb. Arról jövet, még 4900 méteren is van szálláshely, és így „csak” 500 métert kell emelkedni a hágóig, és utána már lehet is ereszkedni 3700-ra, Muktináthba. De az sajna órairány ellentétbe kerüli meg az Annapurnát, és az zarándoklat szempontjából nem jó, így mi azt terveztük, hogy korán indulva felmászunk 1700 szintet és még aznap vissza is sétáljuk mindazt.

Már sokszor leírtam nektek, hogy a zarándokút, amit végig szoktunk járni azért is különleges, mert a világ legmélyebb völgye, azáltal, hogy a csodálatos Annapurna és félelmetes Dhaulagiri között fekszik, (ezek a világ 7. és a 10. legmagasabb hegyei), de misztikus is, mert ezt az útvonalat már több mint 2500 éve használják a tibeti sókereskedők Nepál és India északi részének ellátására.

Amit viszont nem tudtunk, az volt, hogy a hágó, amit megmászni készültünk a világ legmeredekebb, és a világ második legmagasabb hágója! (A Karakoram Hágó ugyan magasabb, 124 méterrel, de könnyebbnek számít, mivel lényegesen lankásabb a felvezető út.)

Én már egyszer megtettem ezt az utat 12 évvel ezelőtt, de akkor még 23 éves voltam és 85 kilo, most 110 kilo vagyok, és nem 23 éves. 2000-ben reggel 5-kor elindultam és délután 1-kor kb. azt vettem észre, hogy fent vagyok, na 1 hete ez nem így volt.

Reggel 5.15-kor neki láttunk a hegynek és délelőtt 11-re már 5000 méter közelében voltunk. 5-en indultunk, de addigra 2 csoporttársunkat komolyabban elhagytunk. Meglepetésünkre szembe jövők formájában belefutottunk Erőss Zsolt expedíciójába, akik idén az Annapurna meghódítására készülnek.

Addigra én már olyan állapotban voltam, hogy minden szembejövővel leálltam beszélgetni, ha kellett, ha nem. (Mivel a mi irányunkból senki sem szokta megmászni a hágót, maradtak a szembe jövők. Egész nap csak egy koreai fazonnal találkoztunk, aki a mi irányunkból “mászott”, de ő ezt elegánsan ló háton intézte.)

Az út intenzitását leginkább azzal tudnám legjobban szemléltetni, amit Erőss Zsolt és Kollár Lajos mondott. Erőss Zsolt: „Muktináthból fel a Torung szoroshoz és vissza? Hú, az kemény, mi még nem tartunk ott, mi még csak edzünk és akklimatizálódunk.” Itt azért egy pici zárójelben odatenném, hogy ők már 9 napja voltak fent a hegyekben, persze akkor még velük voltak a nem profi mászók is.

Kollár Lajos meg azt mondta, hogy “az már szép”, amikor felvázoltam neki az aznapi tervet. Szóval szép dicséreteket kaptunk olyan illusztris alakjaitól a magyar hegymászásnak, mint a fent említett úriemberek.

13.30-ra, felértem a hágóra, kb. 15 perccel a Szabó Gyuri és a Págyi Judit után, és konstatáltam, hogy a 12 év és a plusz 25 kg, kb. 15 percet rontott az időmön. Na, ez tényleg a Hatha Jóga csodája.

A feltételek ugyanazok voltak, kabátot nem vittem magammal, mert minek, sapkám, kesztyűm se most, sem akkor nem volt. Egy indiai kendővel kötöttem be a fejemet, és egy pulóverben nagyon örültem a mínusz 10 foknak és az üvöltő szélnek, ami a hágón várta meggyötört testemet. Mondjuk, azt hozzá kell tennem, hogy tüdőileg bírtam, végig az orromon át lélegeztem, az izmaimat 2-3 alkalommal összesen éreztem felfelé, de a térdem komoly verést kapott a lefelé úton. Persze a túlsúly is közre játszik, de azt el kell mondanom, szégyenkezve, hogy a múlt havi költözéses herce-hurca végett most nem úgy indultam neki a túrának, hogy csak heti 4 jóga órát tartottam, és én főként ezt tartom a térdfájás indokának. Kevés volt a jóga.

Tavaly némi kommunikációs malőr végett kétszer másztam fel 4700ra, 6-7 óra alatt, és az égadta világon semmit sem éreztem a térdeimben. Tavaly is 110 kilo voltam, csak akkor hetente több órás jógáról estem be Nepálba, mert egyébként a szokásos jógán kívül mással nem igazán szoktam készülni ezekre a túrákra.

Szóval kedves jógás társaim, barátaim nem bonyolult a képlet, csak hatha jógázni kell, mert az mindent megad a szervezetünknek. Tehát ha bárki is kérdezné, hogy hányas a kabát, a válasz egyszerű. A Hatha Jóga mindent visz.

Om Tat Sat testvéreim.

UI: Másnap vettük észre a fotókon, hogy még a hágó tábláján is az áll, hogy „gratulálunk a Manangból érkezőknek (az a másik irány), megcsináltátok”. Na, ennyit erről.

UUI: Még több info a jógáról itt…