Hallottam, hogy terveznek jóga versenyt szép kis hazánkban. Vicces, mert a jóga nem igazán versenysport, meg leginkább nem is sport egyáltalán.
Pár éve, amikor belefutottam a meleg jógás, ex-krisnás titánok össztűzébe, derült ki számomra, hogy úgy általánosságban az emberek nem is tudják, hogy mi az a jóga, és az is, hogy a vélemény tényleg olyan, ahogyan azt Clint Eastwood oly költőien megfogalmazta.
A jóga nem tudja felvenni a versenyt az ilyen és ehhez hasonló nyújtási technikákkal…
Kommentált egy gyógytornász úriember is a heves érzelmek viharában és azt találta mondani, hogy „most már el tudja fogadni azt, hogy a jóga lehet, hogy egy kicsit jó, de minek hozzá ez a sok védikus cucc?” meg még azt is írta, hogy nem lehet-e jógázni a védikus cucc nélkül?
Persze, hogy lehet jógázni védikus szellemiség nélkül, azt hívják streching-nek és Kardos Károlynak meg is jelent egy igen magas szintű DVD-je is a témában, de sajna azt nem feledhetjük el, hogy a jóga védikus világképből jött létre.
Jógázni a „védikus cucc” nélkül olyan, mint autót vezetni motor nélkül. Az is lehet jó, csak akkor olyan Frédi-Béni módra kell izzítani, és lehet, hogy nem lesz annyira hatékony az előrehaladásunk.
Szóval a jóga egy olyan furcsa mozgás, ami mögött van némi szellemiség is.
A jóga a szellemiségével együtt olyan fantasztikus és egyedül álló, ha a jógát szimplán sportként űzzük, azzal sincs semmi baj, de akkor nem is olyan egyedi és sajnos már egyáltalán nem is a legjobb módszer, ha a nyújtás-hatékonyságát vesszük a jóga sportértékének.
Persze még Arnold Schwarzenegger is írja az önéletrajzában, hogy amikor megérkezett Amerikába, az első teendői közt volt az, hogy találjon egy jóga mestert és megtanuljon tőle helyesen nyújtani, de azt figyelembe kell venni, hogy Ő, mint testépítő, az egészségének megőrzésére is törekedett.
Ugyanis magában a jóga gyakorlataiban ott van az a blokk, hogy ha helyesen végezzük őket, akkor nem igazán tudjuk túlnyújtani magunkat, míg egy csomó más hajlékonyságot fejlesztő rendszer ezekkel az elővigyázatosságokkal nem igazán törődik.
Szóval, ha az lenne a megmérettetés a verseny jógában, hogy ki mennyire hajlékony, vagy ne adj Isten azt is figyelembe vennék, hogy milyen gyorsan tudja magát valaki hajlékonnyá varázsolni, akkor a a tradicionális hatha jóga ténylegesen nem a leghatékonyabb módszer lenne egy ilyen versenyre való felkészüléshez.
Pár éve Amerikában volt már jóga verseny, és még egy kis pénz díj is járt a nyertesnek. Ezen felbuzdulva jelentkezett egy kínai akrobata lány és persze megnyerte a versenyt. Amikor a verseny végén meginterjúvolták, hogy mi volt a legnehezebb a versenyben, ő szerényen azt mondta, hogy: „ az, hogy ő egyáltalán nem ismerte a gyakorlatokat”.
Szóval a jóga nem versenysport, de ha azzá kívánjuk tenni, lécci tegyünk már mindenkinek egy szívességet és ne hívjuk jógának, azt amiben versenyzünk.
Vagy legyen az is benne a versenyben, amit BB Nayak csinál. Ő egy jógázó, vegetáriánus, indiai harcművészettel és fitnesszel foglalkozó srác, aki megcsinál 27 egykezes húzódzkodást, 114 fekvőtámaszt az ujjhegyein egy perc alatt, meg stb… Különben 6 Guinness Rekord áll a neve mellett.
Om Tat Sat
Baktai Ádám
UI: Sőt szeretnék gyógytorna és svéd masszázs versenyeket is a közeljövőben.
Nagyon igyekeztem, hogy a svéd masszázsnál vagy a gyógytornánál viccesebb példakat ki tudjak találni de nem tudtam. Sadhu! Sadhu! 🙂 Amúgy teljesen egyetértek azzal amit irtál. A kínai lányos torténet is magáért beszél.
Visszajelzés: Jógaverseny történelem… | Bhakti Kutir