A kutatások szerint a Rámnámi Számádzs (Ráma nevének közössége) a 19. század közepén alakult meg, egy Parasurám Bharadhvadzsa nevezetű kaszton kívüli férfi közbenjárása nyomán.
Parasurám leprásként több rétű diszkriminációval találta szembe magát, amikor egy utazó szentember azt az instrukciót adta neki, hogy sohase feledje a Rámajána tanulmányozását. Másnap reggelre Parasurám “nemcsak” kigyógyult betegségéből, de a mellkasán lévő sebek is behegedtek. Mégpedig úgy, hogy a hegek a szanszkrit “Ráma” szót formálták meg mellkasa mindkét oldalán.
Ezek után Parasurám Bhradhvadzsa úgy döntött nem tér vissza régi életéhez, hanem Rámának ajánlja életét, és másokat is arra fog buzdítani, hogy hagyják hátra a diszkriminációkkal sújtott materiális életet. Ezzel az elhatározással indult útjának ez az új közössége, akik mindenféle társadalmi felosztásokon kívül helyezkedve Ráma szentnevét tették meg közösségük központi útmutatójának.
A közösség új tagjai azzal fejezték ki tiszteletüket az alapító és vele történt csoda irányába, hogy magukra tetováltatták Ráma nevét, ezzel ők is létrehoztak hegeket magukon Ráma nevével. Ez a tradíció a mai napig fennáll. Sőt a közösség tagjai, a világi társadalmon kívül helyezkedésüket sokszor azzal támasztották alá, hogy egész testüket tele tetováltatták Ráma szent nevével, ezzel is vállalva azt, hogy ők a társadalmi normákon kívül élnek.
Ez a fajta áldozat hozatal már kevésbé kap teret a mai fiatalok közegében, de idősebb embereken még látható ez a teljes önátadás!
Dzsáj Srí Ráma! Dicsősség Srí Rámának!
Baktai Ádám apa, tanár, pap, keletkutató.
