Sajnos egyre kevésbé, de a mai napig érezni Indiában a Védikus kultúra egyik legfőbb szabályát az együttélés tekintetében, a toleranciát. Viszont spirituális viszonylatban, ez az egyik legmeghatározóbb élet érzés Indiában.
És ez nem egy új keletű pol korrekt hozzáállás a mai társadalmi feszültségekhez. Ez mindig is így volt. Indiában már több mint 1000 éve él és virágzik egy komolyabb létszámú Párszi közösség, akik otthonukból elmenekülve, Indiában találtak menedéket.
De pl. ott van Indiában a kocsini zsidó közösség is, akik olyan régen laknak ott, hogy van saját dialaktusuk, a Judeo-Malajalam és, amikor 1492-ben az alhmabrai határozatban kitiltották a gyakorló zsidókat Spanyolországból, már akkor is egy csomóan oda települtek. De nem kell a rég múltat kutatni, hogy találjunk érdekes történelmi eseményeket, mert a II. világháború idején is fogadott be egy indiai Maharadzsa lengyel zsidó menekülteket, több mint 1000 asszonyt és gyereket.
Azt is tudni kell, hogy India a világ egyik legnépesebb muzulmán országa is egyben. Több, mint 200 millióan vallják magukat az Iszlám követőinek, és mivel az ő népesség mutatóik gyorsabban fejlődnek, mint Indonéziában, nem kizárt, hogy a jövőben India lesz a világ legnépesebb muzulmán országa.
Így természetesen van kereszténység is Indiában. Sőt mivel Szent Tamás már egy dél-indiai király vendégeként érkezett Indiába, és szinte azonnal lehetősége volt Jézus igéjét hirdetni, sok történész az indiai kereszténységet korábbra datálja, mint az európait. Valamint ott van az a tény is, hogy 1961-ig Goa, Portugál gyarmatként működött, és a terület hivatalos visszacsatolása Indiához sem azért volt, mert feszültség lett volna a két állam között, vagy vallásilag. Egész egyszerűen egy választási ígéret kampánynak esett áldozatul Goa, amit a helyi lakosok nagy száma azóta is bán.
Valamint még egy érdekes adalék a mai fenn hangokhoz: Indiában képzik ki a második legtöbb Jezsuita szerzetest, Olaszország után, az egész világon. Persze ehhez, hozzá tartozik, hogy az indiai kultúrában sokkal jobban kötődnek a nagyon monasztikus, nagyon lemondott rendekhez, úgy általában.
Szóval az átlag indiai ember kb. ismeri az összes világ vallás tanát, úgy nagyjából, képben van a fő ünnepnapjaival, mert ők minden spirituális ünnepet betartanak, amit csak lehet, de még adakoznak is egymás szentjeinek, hogy azért áldás is csurranjon-cseppenjen mindenhonnan.
És, hogy mi a teljes para? Az, hogy az átlag indiai ember jobban hisz a feltámadásban, mint az átlag európai, mert Indiában az egy általános elképzelés, hogy Krisztus elveszett évei (12-30) Indiában zajlottak. Meg az is, hogy a megfeszítés és feltámadás után Krisztus visszatért Indiába, ahol békésen tanított haláláig, és ahol a hiedelmek szerint a mai napig is őrzik sírját, Kasmírban.
Szóval nekünk átlag Hinduknak is szép ünnepünk a feltámadás, hiszen Isten és tanítói nagyságára emlékeztet bennünket.
Békés, áldott Húsvéti ünnepeket kívánunk!
Om Tat Sat
Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője
