Honnan tudjuk, hogy jó úton járunk a lelkigyakorlatainkban?!

A Védák, és azon belül is az Upanishádok, azt írják, hogy 2 “tünete” van annak, hogy jó úton járunk, és még jó irányba is haladunk:

  • 1: Csökkennek bennünk a negatív érzelmi töltetek, pl. harag, vágyakozás, türelmetlenség, büszkeség, irigység, stb…
  • 2: Sokszor fedezzünk fel apró szinkronizmusokat az életünkben. Azokat a kis egybeeséseket, mint amikor pl. azt szoktuk mondani, hogy “milyen kicsi a világ”, vagy amikor pont azokkal az emberekkel futunk össze, akikkel kell, vagy aki éppen előrefelé mozgat be minket.

A második kritérium egyébként azért számít fontosnak, mert ha ezt rendszeresen tapasztaljuk, akkor úgymond jó helyen vagyunk. A saját életünket éljük, és így karmikusan azokkal az emberekkel és helyzetekkel találkozunk, amelyek fontos részt játszanak a fejlődésünkben és tanulásunkban. Mint ahogy Krisna is mondja a Bhagavad Gitában: “Inkább éld a saját életedet eredménytelenül, mint valaki másét tökéletesen!” Mert mások életét megélni sajnos nem vezet minket sehová.

Tehát ha a fent leírt 2 kritériumot rendszeresen tapasztaljuk, akkor bizony jó úton járunk!

Mondjuk ehhez hozzá tehetjük még azt is, amit Bhisma mondott a Mahabharatában: “Amennyiben a lelki gyakorlataid végzésének következményeként nem lágyult meg a szíved, akkor csak az idődet vesztegetted!” Hiszen tudjuk, hogy a fazekas is csak lágy agyaggal tud dolgozni! Ha már felkeményedünk, elmacskásodunk, akkor már sokkal nehezebb lesz magunkon változtatni!

Om Tat Sat

Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője

Ui: Egyszer már írtam nektek erről, mármint arról, hogy miként fejlődünk az utunkon, csak egy más kontextusban. Abban a bejegyzésben arról volt szó, hogy az ősi Japán rendszerben, miként írták le a fejlődésünket a gyógyászat és/vagy a harcművészet területein. Ezen belül arról esett szó, hogy egy bizonyos szint felett már nincs technikai fejlődés, csak “szimplán” előre lépés a személyiségünkben, az emberi mivoltunkban. (Itt egyébként el tudjátok olvasni az írást!) 

Mondjuk ez az írás inkább a technikai fejlődésünk kontextusában fogalmazza meg a személyiség fejlődésünket. De figyelembe kell vennünk ezt is, hogy hogyan fejlődik a személyiségünk, hogyan tisztulunk a lelki gyakorlataink végzése miatt, mert ez egy igen csak nehezen leellenőrizhető folyamat.

Goredas

Ádám névjegye

1976-ban születtem és 2 éves korom óta vagyok teljesen belehabarodva a védikus kultúrába. 15 éves koromban volt szerencsém kiköltözni Indiába egy tradicionális kolostor iskolába, ahol 10 éven keresztül nemcsak tanulhattam a keleti tudományokat, hanem benne is élhettem ezeknek az ősi tudományok kultúrkörében is. A kolostorban 2.30-kor keltünk, és a tanuláson kívül minden nap részt vettünk 2-2 órás meditáción és templomi szolgálaton, valamint elég sok kerti munkát és takarítást is felajánlhattunk, mint szolgálat. Magunkra főztünk és tradicionális sár és bambusz kunyhókban laktunk, ahol természetesen sem víz, sem villany nem volt. De mindenek felett az volt a legfelemelőbb, hogy együtt élhettünk azokkal a mesterekkel, akiktől tanultunk. Az elmúlt majd 30 évben, 4 kontinenst jártam be, mint tanár / terapeuta, és ezt az első kézből szerzett tudást próbálom átadni azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy eljönnek hozzám kezelésekre, jóga órákra, vagy azokra az oktatásokra, amelyeket rendszeresen tartok. Om Tat Sat Baktai Ádám
A bejegyzés kategóriája: Bhagavad Gita, a Jóga szentírás, Bhakti Kutir Bindhu: Rövid spirituális inspirációk, Saját Szektánk Értékrendje, Védikus Tudástár
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük