A Védák, és azon belül is az Upanishádok, azt írják, hogy 2 “tünete” van annak, hogy jó úton járunk, és még jó irányba is haladunk:
- 1: Csökkennek bennünk a negatív érzelmi töltetek, pl. harag, vágyakozás, türelmetlenség, büszkeség, irigység, stb…
- 2: Sokszor fedezzünk fel apró szinkronizmusokat az életünkben. Azokat a kis egybeeséseket, mint amikor pl. azt szoktuk mondani, hogy “milyen kicsi a világ”, vagy amikor pont azokkal az emberekkel futunk össze, akikkel kell, vagy aki éppen előrefelé mozgat be minket.
A második kritérium egyébként azért számít fontosnak, mert ha ezt rendszeresen tapasztaljuk, akkor úgymond jó helyen vagyunk. A saját életünket éljük, és így karmikusan azokkal az emberekkel és helyzetekkel találkozunk, amelyek fontos részt játszanak a fejlődésünkben és tanulásunkban. Mint ahogy Krisna is mondja a Bhagavad Gitában: “Inkább éld a saját életedet eredménytelenül, mint valaki másét tökéletesen!” Mert mások életét megélni sajnos nem vezet minket sehová.
Tehát ha a fent leírt 2 kritériumot rendszeresen tapasztaljuk, akkor bizony jó úton járunk!
Mondjuk ehhez hozzá tehetjük még azt is, amit Bhisma mondott a Mahabharatában: “Amennyiben a lelki gyakorlataid végzésének következményeként nem lágyult meg a szíved, akkor csak az idődet vesztegetted!” Hiszen tudjuk, hogy a fazekas is csak lágy agyaggal tud dolgozni! Ha már felkeményedünk, elmacskásodunk, akkor már sokkal nehezebb lesz magunkon változtatni!
Om Tat Sat
Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője
Ui: Egyszer már írtam nektek erről, mármint arról, hogy miként fejlődünk az utunkon, csak egy más kontextusban. Abban a bejegyzésben arról volt szó, hogy az ősi Japán rendszerben, miként írták le a fejlődésünket a gyógyászat és/vagy a harcművészet területein. Ezen belül arról esett szó, hogy egy bizonyos szint felett már nincs technikai fejlődés, csak “szimplán” előre lépés a személyiségünkben, az emberi mivoltunkban. (Itt egyébként el tudjátok olvasni az írást!)
Mondjuk ez az írás inkább a technikai fejlődésünk kontextusában fogalmazza meg a személyiség fejlődésünket. De figyelembe kell vennünk ezt is, hogy hogyan fejlődik a személyiségünk, hogyan tisztulunk a lelki gyakorlataink végzése miatt, mert ez egy igen csak nehezen leellenőrizhető folyamat.
