Honnan tudjuk, hogy jó úton járunk a lelkigyakorlatainkban?!

A Védák, és azon belül is az Upanishádok, azt írják, hogy 2 “tünete” van annak, hogy jó úton járunk, és még jó irányba is haladunk:

  • 1: Csökkennek bennünk a negatív érzelmi töltetek, pl. harag, vágyakozás, türelmetlenség, büszkeség, irigység, stb…
  • 2: Sokszor fedezzünk fel apró szinkronizmusokat az életünkben. Azokat a kis egybeeséseket, mint amikor pl. azt szoktuk mondani, hogy “milyen kicsi a világ”, vagy amikor pont azokkal az emberekkel futunk össze, akikkel kell, vagy aki éppen előrefelé mozgat be minket.

A második kritérium egyébként azért számít fontosnak, mert ha ezt rendszeresen tapasztaljuk, akkor úgymond jó helyen vagyunk. A saját életünket éljük, és így karmikusan azokkal az emberekkel és helyzetekkel találkozunk, amelyek fontos részt játszanak a fejlődésünkben és tanulásunkban. Mint ahogy Krisna is mondja a Bhagavad Gitában: “Inkább éld a saját életedet eredménytelenül, mint valaki másét tökéletesen!” Mert mások életét megélni sajnos nem vezet minket sehová.

Tehát ha a fent leírt 2 kritériumot rendszeresen tapasztaljuk, akkor bizony jó úton járunk!

Mondjuk ehhez hozzá tehetjük még azt is, amit Bhisma mondott a Mahabharatában: “Amennyiben a lelki gyakorlataid végzésének következményeként nem lágyult meg a szíved, akkor csak az idődet vesztegetted!” Hiszen tudjuk, hogy a fazekas is csak lágy agyaggal tud dolgozni! Ha már felkeményedünk, elmacskásodunk, akkor már sokkal nehezebb lesz magunkon változtatni!

Om Tat Sat

Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője

Ui: Egyszer már írtam nektek erről, mármint arról, hogy miként fejlődünk az utunkon, csak egy más kontextusban. Abban a bejegyzésben arról volt szó, hogy az ősi Japán rendszerben, miként írták le a fejlődésünket a gyógyászat és/vagy a harcművészet területein. Ezen belül arról esett szó, hogy egy bizonyos szint felett már nincs technikai fejlődés, csak “szimplán” előre lépés a személyiségünkben, az emberi mivoltunkban. (Itt egyébként el tudjátok olvasni az írást!) 

Mondjuk ez az írás inkább a technikai fejlődésünk kontextusában fogalmazza meg a személyiség fejlődésünket. De figyelembe kell vennünk ezt is, hogy hogyan fejlődik a személyiségünk, hogyan tisztulunk a lelki gyakorlataink végzése miatt, mert ez egy igen csak nehezen leellenőrizhető folyamat.

Goredas

Ádám névjegye

1976-ban születtem és 2 éves korom óta vagyok teljesen belemerülve a varázslatos keleti kultúrába. 15 éves koromban volt szerencsém kiköltözni Indiába egy tradicionális kolostor iskolába, ahol 10 éven keresztül nemcsak tanulhattam a keleti tudományokat, hanem benne is élhettem ezeknek az ősi tudományok kultúrkörében. Sőt, együtt élhettünk azokkal a mesterekkel, akiktől tanultunk. Az elmúlt majd 30 évben, 4 kontinenst jártam be, mint tanár és segítő, és ezt az első kézből szerzett tudást próbálom átadni azoknak, akik eljönnek hozzám tanácsadásra vagy képzésekre. Om Tat Sat Baktai Ádám
A bejegyzés kategóriája: Bhagavad Gita, a Jóga szentírás, Bhakti Kutir Bindhu: Rövid spirituális inspirációk, Saját Szektánk Értékrendje, Védikus Tudástár
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük