Mi a Bhakti Kutir színeiben élmény turizmussal foglalkozunk, mert más felfogásban, meg miért lenne érdemes több ezer kilométert elutazni a messze távolba?
Szóval a mi általunk szervezett nepáli út lényege, hogy minél több élmény érjen benneteket. Ennek megfelelően én egy igazi hajcsár vagyok. Egész nap menni fogunk és visszatekintve mindennap 3-4 nap sűrűségűnek fog tűnni.
Valamint készüljetek fel arra is, hogy én egy igazi tyúkanyó is vagyok. Egész nap együtt leszünk, együtt jövünk-megyünk, lélegzünk és élünk. És persze együtt eszünk, de csak olyan helyeken, amelyeket én már évtizedek óta ismerek, de még vásárolni is együtt szoktunk menni, legalább az elején, hogy picit bele tudjalak rázni benneteket az alkudozás művészetébe. De a legtöbbször az út végéig én szoktam alkudozni a komolyabb tételekre.
Mindezt nem azért, mert én vagyok a nagyon okos, hanem inkább azért mert konyhanyelven azért beszélek Hindiül, amit ott szinte mindenki megért és több mint 20 éve járok Nepálba rendszeresen. Az elmúlt évtizedekben, összeadva a nepáli útjaimat több mint fél évet töltöttem ott. Így ismerem az ottani emberek mentalitását, a belföldi repülőjáratokra való feljutás fortélyait (habár volt olyan is, hogy nem sikerült feljutni egyre), mászási és egyéb engedélyek kiváltásának menetét, és kb. 20 éve működök együtt az ottani katmandui turisztikai embereimmel.
Viszont én nem egy kiképző őrmester vagyok, hanem az a csóka, aki mindig időben ott van a megbeszélt időpontokban, helyen és menet készen, és úgy intézem el az ottani engedélyeztetést, taxi bérlést és egyebeket, hogy ez nem vesz el időt tőletek. Szóval nem úgy vagyok hajcsár, hogy én majd kopogtattok az ajtóitokon, hogy „gyerünk már, induljunk már, tempó-tempó”, az nem én vagyok. Megbeszélünk valamit és az alapján pörgünk.
Valamint én egy gyakorló Hindu vagyok, több mint 40 éve, nem klubtag, hanem az, akinek erről szól az élete, így Nepálban, mindig azon vagyok, hogy mindent meg tudjak nektek mutatni a spirituális, a kulturális és a gyerekkori élményeimből, ami engem lassan már egy fél évszázada ugyanazzal az elképesztő intenzitással varázsol el a mai napig is.
Természetesen magát a repülőjegyeket is és mindent Nepálban, én fogok majd nektek elintézni. Az általunk közölt árakban minden benne szokott lenni, a repjegyek, a szállás, a belépők, az engedélyek, riksák/taxik és természetesen mindenhová saját külön bérelt járművekkel szoktunk eljutni, de nem a lefüggönyözött légkondis luxus buszos verzióban, hanem helyi izgalmas sofőrökkel és olyan járművekkel, ahol legalább 2-3 oltár van a műszerfalon.
Persze mi sem vetjük meg a légkondit, és természetesen mindig biztonságos autókkal közlekedünk. A saját bérelt jármű is inkább azt szolgálja, hogy időt spóroljunk és kényelmesebben jussunk el á-ból bé-be. Mert így többet láthatunk Nepálból, és nem is készülünk ki annyira, mint a menetrend szerinti járatokon mire megérkezzünk valahová.
Persze ezeken kívül benne lesz a szervezésben és az árban a nepáli vízum, és a belföldi repülő járat is.
Egyetlen egy dologtól ódzkodom, hogy a kaját én intézem. Természetesen tudunk egy helyen enni, és mindig olyan helyre megyünk majd ahol biztonságos is enni. De én nem szívesen kényszerítek senkit sem arra, hogy csak vegetáriánust egyen az egész út alatt Nepálban, ami mondjuk azért lényegesen biztonságosabb Ázsiában, viszont egyáltalán nem szeretnék karmikusan abba belefolyni, hogy én valakinek nem vegetáriánust rendeljek, intézzek vagy fizessek. Így mindenki azt rendel és eszik, annyit és akkor, amikor neki megfelelő.
Egyébként Nepálban az étel elképesztő. 1951 óta járnak oda hegymászók és így már mindent tudnak a nepáli szakácsok. Persze az első 3-4 napban mindenki nagyon örül az egzotikus nepáli ételnek, de csak európaiak vagyunk, így szép lassan mindenki át szokott állni az általunk ismertebb olasz, görög, mexikói, izraeli és egyéb közel keleti kajákra. Egyébként szinte mindenhol lehet pizzát, tésztákat, de még olyan ételeket is rendelni, mint a görög muszaka vagy a mexikói enchilládák, tacok és buritok.
Sőt az elmúlt évek tapasztalata szerint kb. 3-4 kiló extra per fő az átlag súlygyarapodás. Ha valaki nem hízik, azt általában személyes sértésnek szoktam venni.
A repülő utat általában kényelmes, 1 átszállásos verzióval szoktuk megoldani, általában Budapest-Dubai/Qatar-Katmandu és vissza az itiner, ami persze így elég rövid is. Sőt azok is egész jól szokták tűrni, akik kifejezetten nem szeretnek repülni.
Egyébként maga az egész út is ebben a szellemben lett kalibrálva, hogy a lehető legsimábban menjen végig. Megérkezés után az első 3 napban azért vagyunk 1 helyen, mert úgy a szervezetünk könnyebben hozzá szokik a helyi flórához és faunához, mert nem sokkoljuk azzal, hogy az első napokban is más és más helyeken vagyunk, és eszünk.
Valamint, a hegyek után azért eléggé antiklimax érzet Katmandu, egyébként egészen fantasztikus városa, így a városi tartózkodásunk nagy részét letudjuk már a hegyi szakasz előtt.
De még az is egy szakmai elképzelés szerint van a programban, hogy a katmandui megérkezésünk után már az első néhány napban is barangolunk egy picit fentebb, a környező hegyekben, hiszen úgy a szervezetünk jobban rá tud majd készülni a későbbi komolyabb hegymenetünkre is.
A városi szakaszokban a hátizsákos negyedekben szoktunk megszállni, főként azért mert azok a környékek nagyon biztonságosak. Kathmanduban egy olyan negyedben fogunk lakni, Thamelben, ami már a 60-as évek óta arra lett alapítva, hogy a külföldiek ott szálljanak meg. Lényegesen tisztább a város átlagánál és a szállások is kulturáltak.
A szállások a hegyekben is rendben vannak, már évek óta nincs olyan nehézség, hogy fürdőszobás szobákat béreljünk. Mondjuk, amikor nem volt sok fürdőszobás szállás, akkor is mi mindig a jó helyeken laktunk. Lásd a 2011-es utunkat, amikor 18-an voltunk és Muktináthban mi bitoroltuk mind a 9 db kétágyas szobát, amiben bent volt a fürdő.
Egyébként Nepál tisztább és biztonságosabb Indiánál, valamint lényegesen turista barátibb. Szinte minden sarkon van nemzetközi hívásra alkalmas telefon és/vagy internet, még fent a hegyekben is, ahonnan lehet haza üzeni. Sőt a legtöbb helyen már van wifi is.
Viszont szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét, hogy ez a nepáli út egy zarándokút, mind a Hinduk, mind a Buddhisták számára. Egészen Kagbheni-ig egy szent folyó medrében fogunk gyalogolni, szent kövek közt. Kathmanduban és Pokharában el lehet majd engedni magunkat, de a séta alatt, mind a spiritualitás, mind a magasság miatt koncentráltnak kell majd lenni.
Egyébként lehetnek apróbb változások az útban a leírtakhoz képest, de az mindig azért kerül számításba, hogy nekünk jobb legyen. Pl. volt olyan utunk is, ahol 1 nappal tovább tartott az út, mert csak úgy tudtunk repjegyet foglalni. De a mi szervezésünkben általában inkább az a valószínűbb, hogy az út egy picit hosszabb, mint rövidebb.
Általában kétszer szoktunk összeülni az útitársakkal a zarándoklatok előtt, egyszer olyan ismertető jelleggel és még egyszer az utazás előtt 2-3 héttel is, hogy megbeszéljük az utat és a teendőket, meg, hogy mit célszerű hozni stb. és akkor majd kérdezhetek bármiről az úttal kapcsolatosan.
Hegymászó cuccokat, hátizsákot, jó kabátot, túrabotot ha kell nekünk, ott Nepálban érdemes megvenni, kb. 1/5-öd és 1/10-ed között vannak az árak, az itthoni árakhoz képest. Cipőt viszont itthon kellene vennünk, mert a 3-4 nap Katmanduban és Pokharában nem elég az új bakancs bejáratásához a hegymenet előtt.
Ha túra boltba mentek, akkor kavicsos, de nem meredek és nem nehéz-technikai úthoz válasszatok lábbélit.
Addig is ellenőrizétek, hogy az útleveleitek legyen legalább az után fél évig érvényes.
Ezentúl:
Muszáj, hogy mindenki kössön utas biztosítást. Ezt azért nem intézem én nektek, mert többen is jelezték már, hogy nekik már amúgy is van a bankkártyájuk révén, vagy egyébként is, tehát jobb az, ha mindenki úgy és olyan jellegűt köt, amely neki a legmegfelelőbb. Egyébként a bankkártyás Ázsiába nem elég.
Valamint:
Lényeges: majd utazáskor legyen nálatok 4 db útlevél fotó, mert a nepáli vízumot a reptéren fogjuk megvenni és oda (2 db) kell, és a mászási engedélyhez is kellenek majd fotók.
Legyen majd nálunk 3 db fénymásolat az útlevelünk fotós oldaláról is, hanem akarjuk leadni az útlevelünket a portán, meg itt-ott pl. a mászási engedély hivatalban.
Hozzunk magunkkal papucsot, hogy a hegyekben, miután már lemeneteltük a napi adagjainkat, már ne a bakancsunkban legyen a lábunk, hanem szellőztetve. Ha a lábacskáink érzékenyek nem árt elmenni egy pedikűrre az út előtt, hogy lekapassuk a bőrkeményedéseinket.
Hozzunk egy vékony hálózsákot, vagy egy régi paplan huzatot, hogy abba belemászva feküdjünk az ágyakba. Ez főként a hegy menetkor hasznos. Tiszta helyeken szoktunk megszállni, tiszta ágyneműs helyeken, de még a mosott, jó szagú és vasalt ágyneműk is általában foltosak. Ha Nepálban vennénk meg ezt a hálózsák bélést is, kb. 1500-2500 forint egy fényes anyagú vékony cucc.
Egyébként minden túra felszerelést érdemes Nepálban megvenni a cipőn kívül. A cipőt is csak azért érdemes itthon megvenni, hogy legyen időnk bejáratni. De hátizsákot, túra nadrágot, zoknit, aláöltözőt inkább ott vegyünk, ugyanis minden sokkal olcsóbb. Így az útra jöhetünk bőrönddel is, úgysem cigőljük azt sehova, és ott majd megvesszük azt 40-60 literes hátizsákot, ami majd kell a hegymenetre.
Ugyanolyan áram van, mint nálunk. 220 volt. Viszont sokszor van áram kimaradás. Így jól jöhet egy zsebtelep.
Ha nagyon érzékeny kütyüket hoznánk, hozzunk áram kiegyenlítős dugót is, mert sokszor van, hogy 1-2 másodpercre felugrik az áram 300-400 voltra.
Addig is Om Tat Sat,
Baktai Ádám
UI: És természetesen a nepáli utunk teljes leírása, napi lebontásban…