A bort az Ájurvédában, Draksaristhának azaz szőlő párlatnak hívják…
Olyan sokan indultatok be a „Jóga és Harcművészet” írásra, hogy arra gondoltam, hogy egy új rovatot kezdek el, hogy néhány gyakori kérdést á t tudjunk tárgyalni. Itt természetesen a Hatha Jógát és az Ájurvédát egy kalap alá veszem, mert a Jóga orvosi és terápiás háttere mind az Ájurvédában gyökeredzik, míg a Hatha Jóga meg az Ájurvéda kedvenc megelőző és az optimális mozgás liblingje.
Először is a legfontosabb alapszabály az alkohollal kapcsolatosan. A tömény szesz szinte mindig ártalmas. Az Ájurvédában használnak pálinka szerű párlatot, de abból 1 cl-t visznek be, mint értágító, emésztésserkentő és/vagy gyomorfertőtlenítő.
Szóval van egy pár gyógyhatása a töménynek, de csak akkor ha ténylegesen nagyon keveset viszünk be belőle. A fő baj az, hogy az alkoholban több a kalória, mint a fehérjében és a szénhidrátban együtt, de nincs benne semmi tápláló, szóval hihetetlenül be csapja a szervezetünket. Ami azt érezteti a szervezetünkkel, hogy kapok valami nehezen feldolgozhatót, de még sincs benne semmiféle tápanyag. Ezért is létezik az a jelenség, hogy azok akik igen durván szeszelnek, egy idő után leállnak az étkezéssel, mert egyáltalán nem éhesek.
Amúgy is az Ájurvéda szerint, a tiszta ízekkel lehet, a legnagyobb kárt tenni magunkban, és az alkohol az erjedési folyamatok miatt, a savanyú íz tiszta jelege.
Szóval a magasabb fokú alkoholból nagyon keveset visznek be, és a borjellegű erjesztéssel előállított cuccokat, amelyek egyáltalán nem számítanak erősnek, pedig kifejezetten hígítva fogyasztják. Szóval az Ájurvédikus borszerű folyadékokat is inkább fröccsben alkalmazzák. Az Ájurvédikus receptek alapján, a hihetetlen komoly 4 cl aristha (bor) és 4 cl víz a leggyakoribb adagolás. Napi háromszor és főként étkezések után.
Egyébként főként a Vatáknak tesz jót a bor, mert emésztést serkent, keringést javít, és a testhő-háztartást is emeli. Míg a Kapháknál a durva kalória tartalom miatt, a Pittáknál meg a hőfokozó hatása végett igen körültekintően kell eljárni, hogy az Ájurvédához hűen alkalmazhassák a bort.
Most azért a boron ugrálok, mert ennek az italnak bizonyítottan léteznek gyógyhatásai, és az Ájurvéda ezért is használja! Természetesen ismerték a sört is, amit a nepáli hegyekben, „cseng” néven lehet kapni, és a mai napig a több ezer éves Ájurvédikus receptek alapján készül, de a Védikus kultúrában a sört inkább rituálékra használták.
Persze egy elég ismert Japán kutatás kimutatta, hogy a bor és a sör napi 8 dl-ig egészséges, de azért megnézném azokat az alanyokat, akiken a kutatást végezték, mert azért a Japánok elég Vata alkatúak.
Szóval Vatáknak jó a bor, de persze csak kulturáltan, míg Pittáknak és Kapháknak meg csak igen körültekintően alkalmazható gyógyszerként. Persze ha eleve nem az Ájurvéda szabályai a kiinduló ok, akkor egy méltán ismert Taoista Jóga mester szavaival zárnék: „Egy pohár bor segíthet az ellazulásban, annál több csak abban segít, hogy berúgj tőle.”
Azt még meg kell említenem, hogy az Ájurvéda filozófiájában az egészségügyi megfontolások felül írnak általános szabályokat. Szóval mindamellett, hogy a Hatha Jóga fontosabb írásai teljesen elhatárolódnak az alkoholfogyasztástól, ha valakinek a vashiány, a krónikus emésztési zavarok szimplán javíthatóak némi borfogyasztással, természetesen Ájurvédikus módon (4 cl bor ugyanannyi vízzel elkeverve), akkor az ilyen helyzetek akár kivételnek is számíthatnak.
Om Tat Sat
Baktai Ádám
UI: Egyébként a Tokaji Aszú, évszázadokig benne volt, az itthoni gyógyszerészeti könyvekben, csak miután kialakult az a „szokás”, hogy mindenféle barna löttyöt aszúként árultak főként a Szovjetunióba, az aszú több egészségügyi szűrésen is bukott, így kiesett a rostán.
Visszajelzés: Ájurvéda és a pálinkafőzés, ívás, készítés, stb… | Bhakti Kutir