Ha már húzós napunk van asztrológiailag, akkor írok nektek valami jó csípőset…

slpMár megint egy keményebb nap van ma asztrológiailag, ettől függetlenül arra gondoltam, hogy azért megpróbálnám felvillanyozni a napotokat.

Egyszer régen, már kb. vagy 15 éve elmentem a TV2-val Indiában és csináltunk is 4 filmet, 2 hét alatt. A Napló műsornak készültet pl. 2 és fél millióan látták az országban, és Varanasziról szólt, a világ egyik legérdekesebb zarándok helyéről.

A műsorok vezetői, nem nagyon kell őket bemutatni, a Jakupcsek Gabi és a Kandász Andi, szép, kedves, pici kis szőke csajok voltak. És mint később kiderült, szeretik a csípős ételeket. Szóval, amikor szóba került, hogy el kellene menni és enni valami nagyon helyi csehóban, gondoltam elviszem őket egy nagyon híres kamionos kajáldába, a Hari Om Dhabába, ami egy ikonikus helye volt az indiai street food kategóriának.

Az sokan tudjátok, hogy az indiaiak iszonyúan csípősen esznek. Ez nem egy Ájurvédikus hozadék, ez valahogy kialakult az elmúlt időkben. Pedig a csípős moderált fogyasztása egészséges az Ájurvéda szerint, csak nem szabad túlzásokba esni.

Nem is olyan rég Indiában genetikailag kifejlesztettek egy „Szellem Csili” nevű erős paprikát, ami 125-ször több kapszaicint (a csípős paprikákban lévő vegyület, ami csípősé teszi a paprikát) tartalmazz, mint a mi Magyar cseresznye paprikánk.

De azt a paprikát már csak gumikesztyűben lehet felvágni, és csak gázmaszkban lehet vele főzni, mert az olajban sütéskor a kipárolgása leégeti az ember orr nyálkahártyáját.

Szóval a helyiek szeretik és bírják is a csípőset. De vissza a sztorihoz:

Tehát beültünk a kamionos megállós étkezdébe és rendeltünk. Mindamellett, hogy még a víz is csípet, amit ott felszolgáltak, ki raktak az asztalra egy kübliben klasszikus indiai csípős savanyúságot, ami valami kegyetlen volt.

6-an voltunk és ebből a fent említett pici kis szőke hölgyeken kívül nem is fogyasztottunk belőle, de ők viszont meg ették az összest. Egyből szóltam is a pincérnek, hogy hozzon már még egy adagot, mire a mókus teljesen lesápadt és azt kérdezte, „ti hatan megettétek az összest?”

Mondtam is, hogy dehogy, a hölgyek fogyasztották el az egészet, mire a helyi erők felvonultak az asztalunkhoz, hogy megnézhessék azokat a fehér csajokat, akik így bírják a csípőset. Kemény volt.

De, hogy legyen valami hasznos is a szórakozás mellett, képzeljétek el a hétvégén találtam ilyen indiai savanyúságot a Tesco-ban. Más nagyon ki voltam rá éhezve ezért gondoltam, hogy na, jó nem baj, ha csíp, mint az állat. De kellemes meglepetésemre, teljesen jó kis indiai íz világ, és habár az van ráírva, hogy Spicy Lime Pickle, nem is csíp.

Szóval most még azok is ki tudják próbálni, akik egyáltalán nem szeretik, vagy bírják a csípőset. A nemzetközi ételek soron van.

Om Tat Sat

Baktai Ádám

Goredas

Ádám névjegye

1976-ban születtem és 2 éves korom óta vagyok teljesen belehabarodva a védikus kultúrába. 15 éves koromban volt szerencsém kiköltözni Indiába egy tradicionális kolostor iskolába, ahol 10 éven keresztül nemcsak tanulhattam a keleti tudományokat, hanem benne is élhettem ezeknek az ősi tudományok kultúrkörében is. A kolostorban 2.30-kor keltünk, és a tanuláson kívül minden nap részt vettünk 2-2 órás meditáción és templomi szolgálaton, valamint elég sok kerti munkát és takarítást is felajánlhattunk, mint szolgálat. Magunkra főztünk és tradicionális sár és bambusz kunyhókban laktunk, ahol természetesen sem víz, sem villany nem volt. De mindenek felett az volt a legfelemelőbb, hogy együtt élhettünk azokkal a mesterekkel, akiktől tanultunk. Az elmúlt majd 30 évben, 4 kontinenst jártam be, mint tanár / terapeuta, és ezt az első kézből szerzett tudást próbálom átadni azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy eljönnek hozzám kezelésekre, jóga órákra, vagy azokra az oktatásokra, amelyeket rendszeresen tartok. Om Tat Sat Baktai Ádám
A bejegyzés kategóriája: Ájurvéda, Utazás
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük