Guru, mester, tanár ki kicsoda?

Ahogyan a mi kis nyugati világunkban fejlődik a spiritualitás kultúrája egyre többször hallani azt a kifejezést, hogy a mesterem így, meg a mesterem úgy. De vajon mi mester és/vagy a tanár definíciója?

Íme, a Védák álláspontja az én olvasatomban:

Röviden a tanár és a mester közötti különbség csak annyi, hogy a mester egy sokkal személyesebb kapcsolatot ápol a diákjaival/tanítványaival, mint a tanárok. Persze így több a felelősség vállalás is a diák irányában.

Amikor erről szoktunk beszélgetni egy csomóan megdöbbennek, hogy akár az általános iskolában is volt mester/tanítvány viszonyuk, úgymond a hétköznapi matek vagy földrajz tanárukkal.

És ez így is van jól. Van akinek a foglalkozása tanár, de ő mester szinten működteti a hivatását, és persze ott van a másik oldal is, hogy vannak kikiáltott mesterek, akik még a tanár szintet sem közelítik meg. Természetesen a tanár kifejezést itt nem szitok szóként használtam. 

A Védák szerint a tanárok felelőssége az, hogy átadják a tudásukat, de hogy ezzel mit kezd a diák, már nem feltétlen a tanárra feladata. Általában ilyenek a tantermi szituációk, meg az olyan rövid tanfolyamok, amikor az ember kb. hatszázad magával van jelen egy pár napos kurzuson, amikor esély sincs arra, hogy egy személyes kapcsolat ki tudjon alakulni tanár és diák között. Persze ettől valaki nem rossz tanár, de marad tanár és ennyi.

Aztán meg vannak azok a tanárok, akik nem tudnak így tanítani, mert őket nem feltétlen csak a saját tudás témakörük érdekel, hanem az is, hogy mások, hogy fogják azt alkalmazni tudni, vagy esetleg tovább adni, stb. és így ők már a diákjaik személyiségével is foglalkoznak. Sőt ők olyan módon próbálják felhozni a személyiségét is a tanítványaiknak, hogy azok majd méltó képviselői lehessenek a jövőben az ő közös ágazatuknak.

Ők a mesterek! Mert az igazi mestert nem arról ismerjük fel, hogy több ezer tanítvány mozog körülötte, hanem arról, hogy a mester mestereket képez ki a diákjaiból.

Régebben már írtam nektek, arról, hogy a Védákban 4 féle Gurut, azaz mestert különböztetnek meg, de még ezen felül is van egy minőségi kategorizálás! Mármint az, hogy maga a mester mily módon vállal felelősséget a tanítványa irányában. Ezt a minőségi különbséget Bhaktivinode Thákur, a Bhakti Kutir egyik alapítójának tollából idézném:

  • A Pancsaratrika Guru, azaz aki egy spirituális beavatás, vagy egy más lelki folyamat révén hivatalosan is a Mestere lesz valakinek és ennek a “megállapodásnak” hűen, mindaddig ameddig a tanítvány betartja az ő rendjük szabályrendszerét, ő gurujaként, mestereként gondoskodik róla és az ő lelki fejlődéséről. De amint a tanítvány már nem hű úgymond a tanítás fizikai rendszeréhez, a mester-tanítvány megállapodás ugrik.
  • A másik Gurut a Védák Bhagavat Gurunak hívják, ők a ritkább mesterek, és ők azok, akik teljes mértékben felelősséget vállalnak azok irányába, akiket elfogadnak, mint tanítványok. Sőt ezek után már az is mindegy, hogy a tanítvány követi-e vagy sem a szabályokat, betartja vagy sem az előírásokat Ő ott van és segíti a diák fejlődését minden áron.

És még ott van egy apróság amiről nem igazán esik szó itt nyugaton, hogy nem csak a gurunak kell elfogadni a tanítványt, de a tanítványnak is a mestert.

A Guru szempontja persze attól is függ, hogy Ő Bhagavat vagy Pancsaratrikus Guru kiván lenni, mert míg az első kategóriában szerintem lehetetlen sok tanítványt elfogadni, addig Pancsaratra Guruja lehet az ember akár százezreknek is. 

A tanítvány szemszögéből meg az a mérvadó, hogy olyan mestert fogadjon el, akinek a szavait szentnek és sérthetetlennek tudják elfogadni, és akinek a személyisége olyannyira inspiráló, hogy tudjuk Őt követni tűzön-vízen át, stb., stb.

Valószínű erről azért nem esik annyi szó itthon, mert nekünk nyugatiaknak ritka az, hogy valaki mesterekkel tudjon együtt élni, lenni. Persze az olvashatjuk megannyi honlapon, hogy “az én mesterem Sri Srimad Szvámi Jóga Krisna Buddha Véda Tirtha Maharádzsa”, mert esetleg részt vettek egy pár hetes képzésen Indiában, de valószínű, hogy az a mester az utcán nem ismerne meg azokat az embereket, akik oly ékes szólóan dicsekednek az ő tollaival. És pont ezért van a Védák rendszerében több gurunk, mert addig ameddig nincs meg az a Bhagavat Guru, aki minket is elfogad ezer százalékig, addig tanulhatunk a Vartmapradarsika Gurunktól, a Siksa Gurunktól, stb., stb. (a különböző guruk magyarázatához, katt ide…)

De a lelki fejlődésünkhöz elengedhetetlen a személyes útmutatás, így egy Guru irányítása is, akit mi is elfogadunk a lelkünkben és Ő viszont, de persze csak ha komolyan gondoljuk az egészet. 

Om Tat Sat

Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője

Ui: És mivel előfordul, hogy ezt a cikket Guru Purnima napján, azaz a Mesterek Teliholdjának alkalmából osztom meg, had szóljak egy pár szót az én drága Bhagavata Gurumról. 10 évig éltem együtt az én drága mesteremmel, és ebből 7 évig szekrény társak is voltunk. Tehát még a reggeli készülődés, és az esti lefekvés előtti pillanatokban is sikerült vele lenni, tanulni tőle.

10 év alatt, Ő mindig a példájával tanított engem/minket, és ez a mesterek szintjén a legmagasabb állapot. Az Ácsárja szint, amikor valaki mindig és mindenkoron példa értékű életet él, és ez persze visszafelé is működik. Ő sohasem és semmikoron nem tett vagy mondott olyat, ami nekem az sugallta volna, hogy Ő nem egy teljes mértékben az evilági zaj és ricsaj felett álló, tökéletesen tiszta személyiség! Örök hálám, drága mesterem, az életemet köszönhetem neked!

Om Tat Sat

Uui: Itt még olvashattok a mesteremről és a Bhagavat guru definícióiról!

Ádám névjegye

1976-ban születtem és 2 éves korom óta tanulom a Hatha Jóga tudományát. 6 évesen döntöttem a vegetáriánus táplálkozás mellett, és azóta gyakorlom komolyabban a Bhakti Jóga folyamatát. 15 éves koromban volt szerencsém kiköltözni Indiába egy tradicionális kolostor iskolába, ahol 10 éven keresztül nemcsak tanultam a Hatha Jóga, az Ájurvéda, a Védikus Asztrológia és a Zen Shiatsu rendszereit, hanem benne is élhettem ezeknek az ősi tudományok kultúrkörében is. A napi rend nem csak a hajnali 2 óra 30 perces kelés és a napi 2-2 órás meditáció és templomi szolgálat miatt volt felemelő, de még attól sem, hogy tradicionális sár és bambusz kunyhókban laktunk, ahol természetesen sem víz, sem villany nem volt, hanem a lehetőségtől, hogy együtt élhettünk azokkal a mesterekkel, akiktől tanultunk. Az elmúlt 20-21 évben, 4 kontinenst jártam be, mint tanár / terapeuta, és ezt az első kézből szerzett tudást próbálom átadni azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy eljönnek hozzám kezelésekre, jóga órákra, vagy azokra az oktatásokra, amelyeket rendszeresen tartok. Om Tat Sat Baktai Ádám
A bejegyzés kategóriája: Bhakti Kutir, Jóga
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .