Egy vegetáriánus dilemma: Mi van akkor a szegény zöldségekkel?

A Védák azt írják, hogy spirituálisan, mi élőlények, mind testvérek vagyunk. Mindegyikőnkben lakozik lélek, és ezek a lelkek, mind egyenlőek. 

Tehát a növény evés is bűn, csak egy kicsit kisebb, mert a növénytestben élő lelkek, sokkal fedettebb tudattal bírnak, mint a többi inkarnációk. Ezért van az is leírva különféle ázsiai spirituális kultúrák nagy könyveiben, hogy kisebb bűn kioltani a jelen földi életét, majd megenni a testét, egy madár testben élő lélek esetében, mint pl. egy gerinces és emlős testben rejlő léleknél. A madárnál kisebb bűn a hal, annál pedig a növény.

Ezért van az is, hogy néhány Hindu tradícióban a halat a Gangesz gyümölcsének hívják, és meg is eszik. De pl. ezen gondolati világ szerint volt az is, hogy technikailag a második világháború végéig Japánban egyáltalán nem volt jó szemmel nézve a 4 lábú állatok elfogyasztása, és technikailag mindenki halakat és madarakat evett, mármint akik, nem vegetáriánusként élték életüket.

Sőt az összes fenti információ ismeretében született meg a Dzainizmusban az a tradíció, hogy ők olyannyira vegetáriánusok, hogy csak a termő növények terméseit eszik meg. Tehát csak azt eszik meg, ami lehullik a növényről, de ezzel a növény nem pusztul el. Ők nem esznek meg még olyan növényeket  sem, amelyeket pl. ki kell húzni a földből.

És mivel ezt a bejegyzést abszolút az információ átadás jegyében írtam le nektek, és nem a bűntudat gerjesztésének jegyében, íme egy nagyon fontos információ. Egyszer még Indiában egy Buddhista szerzetes kolléga elmagyarázta nekem, hogyan kell úgy felvágni a zöldségeket, hogy az a lehető legkevésbé fájjon nekik. (Egyébként később ez mérésékkel igazolva lett Dr. Hiroshi Motoyama által is.)

  • Először lapjára vágjuk fel a zöldségeket, még akkor is, ha ez mondjuk egy nagy padlizsánnál azért elég körülményes.
  • Majd hasábokra vágjuk a lapokat.
  • És csak a legvégén vágjuk szegényeket kockára. 

Om Tat Sat

Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője

UI: Ide lőjetek!

Goredas

Ádám névjegye

1976-ban születtem és 2 éves korom óta vagyok teljesen belehabarodva a védikus kultúrába. 15 éves koromban volt szerencsém kiköltözni Indiába egy tradicionális kolostor iskolába, ahol 10 éven keresztül nemcsak tanulhattam a keleti tudományokat, hanem benne is élhettem ezeknek az ősi tudományok kultúrkörében is. A kolostorban 2.30-kor keltünk, és a tanuláson kívül minden nap részt vettünk 2-2 órás meditáción és templomi szolgálaton, valamint elég sok kerti munkát és takarítást is felajánlhattunk, mint szolgálat. Magunkra főztünk és tradicionális sár és bambusz kunyhókban laktunk, ahol természetesen sem víz, sem villany nem volt. De mindenek felett az volt a legfelemelőbb, hogy együtt élhettünk azokkal a mesterekkel, akiktől tanultunk. Az elmúlt majd 30 évben, 4 kontinenst jártam be, mint tanár / terapeuta, és ezt az első kézből szerzett tudást próbálom átadni azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy eljönnek hozzám kezelésekre, jóga órákra, vagy azokra az oktatásokra, amelyeket rendszeresen tartok. Om Tat Sat Baktai Ádám
A bejegyzés kategóriája: Ájurvéda, Ájurvédikus/Vegás Főzőcske, Védikus Tudástár
Kiemelt szavak: , , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük