A Védák viselkedéstannal foglalkozó részében ez olvasható:
“Dicsérj nyilvánosan, szidj négyszemközt!”
Természetesen a Védák szerint eleve az, hogy valakit szidni tudjunk már egy sor feltételen múlik. Hiszen ha nem vagyunk feljebbvalója, vagy nem töltünk be olyan szerepet, ahol a szidás fogadója hisz és bíz az értékítéletünkben, akkor nincs is jogunk a másikat pellengére állítani.
És, hogy ez miért pont most jutott eszembe? Most olvastam, hogy egy kutatás szerint a nyilvánosan megszégyenített dolgozók:
- 66 %-a visszavett a munkatempójából.
- 80 %-a elkezdett időt húzni, időt pocsékolni.
- 12 %-a pedig kilépett.
És, hogy mi a legdurvább, egy nyilvános szidalmazás nem csak azt az illetőt érinti, aki le lett szidva. Azok a munkatársak, akik láttak ilyen nyilvános szidalmazást:
- 25 %-a a tanúknak elkezdett rosszabbul teljesíteni a munkájában.
- 45%-a a tanúknak pedig arról számolt be, hogy csökkent a kreativitásuk és az ötleteik száma a munkájuk területén.
Szóval mindamellett, hogy gáz, meg sem éri másokat inzultálni nyilvánosan!
Om Tat Sat
Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője.
