A Védikus filozófia és pszichológia szerint, irreleváns az, hogy mi miként érzékeljük a valóságot, ha azt a saját személyes valóságunk mentén címkézzük. Hiszen mi magunk ferdítjük a valóság tárgyilagosságát saját értékrendünk, elképzeléseink vagy befolyásoltságunk által.
Így ha a valóság nem független a szemlélőtől, az a valóság már “csak” személyes valóság. Ahogyan Marcus Aurelius zseniálisan megfogalmazta: „Minden amit hallasz, vélemény és nem tény; minden amit látsz, nézőpont és nem a valóság.”
Sőt ha tovább megyünk a Szankhja jóga, vagyis az analízis és dekonstrukció útján, az is mindegy, hogy félig teli vagy félig üres a pohár. A valóság az, hogy van víz a pohárban.
És ezért bizony ildomos hálásnak lenni. Ki, kinek. A Jó Istennek, a víz műveknek, a pohár készítőnek, stb. Innen már jöhet újra a személyes valóságunk!
Om Tat Sat
Baktai Ádám apuka, tanár, pap, a Védikus tudományok szakértője
Ui: Nem utolsó sorban a Szankhja Jóga az az irányzat, amit Maga Krisna is elsőként említ a Bhagavad Gítában!
