Egy kis hegymászó kultúra mindenkinek: 1953. Május 29-én, mászták meg először a Mount Everest-et…

A Mount Everest nyugaton nyilvántartott története:

1802-ben az angolok elkezdték a „Nagy Háromszögeléses Kutatást”, ami azt jelentette, hogy hatalmas 500 kilogrammos teodolit mérőkkel, Dél-Indiától indulva, elkezdték felderíteni a Szubkontinens hegyeit.

Az 1830-as évek elején érkeztek el Nepál déli határához, de az akkori nepáli hatalom nem volt befogadó a britekkel szemben. Ezért egészen 1852-ig a kutatók úgy vélték, hogy a Kancsendzönga a világ legmagasabb csúcsa. (Sajnálatos módon ezen a csúcson vesztette életét Erőss Zsolt, és aminek magassága 8586 méter és ezzel a világ harmadik legmagasabb hegye.)

Habár 1847-ben már megtudták figyelni az Everest-et, kb. 240 kilométeres távolságból, 1849-ben vált egyértelművé, hogy a 15-ös csúcs, akkor még így hívták az angolok az Everestet, az eddig megfigyelt csúcsok közül a legmagasabb.

1852-ben Rádhanáth Szikdar bengáli matematikus, volt az, aki először, az akkori adatok birtokában, ki mondhatta azt, hogy a világ legmagasabb csúcsa, a 15-ös csúcs.

Andrew Waugh, az akkori vezetője a hegyek felmérésének, 1856-ban beterjesztette a Királyi Földrajzi Társaságnak, hogy elődjéről George Everest-ről nevezzék el a hegyet. Ennek legnagyobb ellenzője maga Everest volt, de ennek ellenére, 1865-ben a társaság elfogadta a nevet, némi változtatással.

Sir George Everest, „ívriszt”-ként ejtette nevét, míg a társaság az „everiszt” kiejtést preferálta.

Ugyanebben az évben, 1865-ben a Brit Alpinista Szövetség elnöke kijelentette, hogy „az Everest megmászható”.

1921-ben egy 5 hónapos kutató expedíció próbálta meg feltérképezni az Everest –et, hogy előkészítse a terepet egy esetleges csúcstámadásnak, de csak 1922-ben indult komoly kísérlet a hegy meghódítására.

1921-ben George Mallory volt az, aki először a hegyre merészkedett, és egy évvel később, 1922-ben mászott fel ember először 8000 méter fölé, George Finch személyében.

1924-ben Mallory újra próbálkozott és expedíciójának egyik tagja Edward Norton, Június 4-én, 8573 méterig jutott, 275 méter híján felért a csúcsra. 4 nappal később Mallory és Andrew Irvine próbálkozott, ők már oxigénpalackkal, és délután fél egykor még látták őket mászni, de sohasem értek vissza a táborba.

Az, hogy vajon Mallory és Irvine felértek-e az Everest csúcsára, a hegymászó világ talán legvitatottabb kérdése a mai napig.

A 30-as, 40-es években, valamint az 50-es évek elején angolok, amerikaiak, svájciak, norvégok és még a szovjetek is próbálkoztak a csúcs meghódításával, de senki sem járt sikerrel.

Mint ahogyan a legtöbben tudjátok, 1953. Május 29-én az Új-zélandi Edmund Hillary és a nepáli Tenzing Norgay megmászták a Mount Everest-et.

Attól a pillanattól kezdve a világsajtót mindig az érdekelte, hogy melyikük ért fel elsőként. Az ezt követő 33 évben mindketten konzisztensen azt vallották, hogy másik személy ért fel előbb a csúcsra.

1986-ban Tenzing Norgay halálakor Sir Edmund Hillary összehívta a világsajtót egy nyilatkozatra, amiben azt ígérte, hogy felfogja fedni, hogy ki volt az első a csúcson. Természetesen mindenki képviseltette magát a médiából, és mindenki meglepetésére Sir Edmund Hillary természetesen azt mondta, hogy nepáli mászó társa, Tenzing Norgay volt az első a világ legmagasabb csúcsán.

Azóta az Everest megmászása szinte divat lett. A mai napig majd 4000 ember mászta meg a világ legmagasabb hegyét, úgy, hogy a sikeres csúcstámadások több mint 80%-a 2000 óta történt meg. Mára már nyilvántartják a legidősebb sikeres megmászóit a csúcsnak a legfiatalabb 13 éves Jordan Romero-val egyetemben. (Jordan Romero valószínűleg örökös csúcstartó marad, mert a nepáli hatóságok 16 év alattiaknak megtiltotta a csúcskísérletet.) De más olyan rekordokat is, mint pl. az első ikreket, az első mindkét lábát vesztett műlábú hegymászót, a leghosszabb időt, ami a csúcson volt eltöltve (21 óra), és persze azt is, hogy 2007-ben 633 ember ért fel az Everest tetejére.

De szálltak már le a csúcsra helikopterrel, sikeres megmászás után repültek már vissza az alaptáborba 12 perc alatt siklóernyővel és 1975 óta nem volt olyan év, hogy valaki ne ért volna fel a csúcsra. (Azóta 2015-ben a hatalmas földrengésben már volt felérés nélküli év, és úgy néz ki, hogy idén a koronavírus miatt is lesz megmászás nélküli szezon.)

Sőt már olyannyira sokan mászták meg az Everest-et, hogy most már csak azokat tartják nyilván, akik oxigénpalack nélkül jutnak fel a csúcsra. Még a katmandui Pilgrim könyvesbolt és étterem is visszakozott, miszerint mindenki, aki megmászta az Everest-et élete végéig ingyen ehet és ihat náluk, és már ők is csak az oxigénpalack nélkül mászókat vendégelik meg.

Természetesen Sir Edmund Hillary-n és Tenzing Norgay-on kívül elengedhetetlen megemlíteni az olasz Reinhold Messner-t, aki 1978-ban elsőként mászta meg az Everest-et oxigénpalack használat nélkül és a nepáli Apa Sherpát, aki 21 alkalommal állt a világ legmagasabb hegyének tetején.

Ha érdekel benneteket a hegymászás és, hogy jobban bele menjünk olyan fenoménekbe, mint Reinhold Messner, Jerzy Kukuczka vagy éppen Erőss Zsolt írjatok meg és én írok tovább, mert minden, ami utazás, felfedezés, vagy éppen hegymászás és ráadásul, ami Ázsiában is történik, abból jeleskedem.

Om Tat Sat

Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője

Ádám névjegye

1976-ban születtem és 2 éves korom óta tanulom a Hatha Jóga tudományát. 6 évesen döntöttem a vegetáriánus táplálkozás mellett, és azóta gyakorlom komolyabban a Bhakti Jóga folyamatát. 15 éves koromban volt szerencsém kiköltözni Indiába egy tradicionális kolostor iskolába, ahol 10 éven keresztül nemcsak tanultam a Hatha Jóga, az Ájurvéda, a Védikus Asztrológia és a Zen Shiatsu rendszereit, hanem benne is élhettem ezeknek az ősi tudományok kultúrkörében is. A napi rend nem csak a hajnali 2 óra 30 perces kelés és a napi 2-2 órás meditáció és templomi szolgálat miatt volt felemelő, de még attól sem, hogy tradicionális sár és bambusz kunyhókban laktunk, ahol természetesen sem víz, sem villany nem volt, hanem a lehetőségtől, hogy együtt élhettünk azokkal a mesterekkel, akiktől tanultunk. Az elmúlt 20-21 évben, 4 kontinenst jártam be, mint tanár / terapeuta, és ezt az első kézből szerzett tudást próbálom átadni azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy eljönnek hozzám kezelésekre, jóga órákra, vagy azokra az oktatásokra, amelyeket rendszeresen tartok. Om Tat Sat Baktai Ádám
A bejegyzés kategóriája: Bhakti Kutir, Utazás
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .