Édesapámra emlékeznék…

gandakiDrága Apukám 2015 Márciusban eltávozott erről a világról. Akkor fel is tettem a facebookra egy fotót magamról tök kopaszon és persze próbáltam elütni a kopaszságom áprilisi tréfaként, de akkor azért vágattam le a hajam, mert a Hindu kultúrában ez a szokás. A gyászoló fiú gyermekek levágják a hajukat.

Egy másik része a búcsúztatás kultúrájának az, hogy az eltávozás után 11 nappal áldást kérünk az eltávozott lelkére és drukkolunk neki a jobb újjá születés reményében. Aztán minden évben az eltávozás évfordulóján vagy az eltávozott születésnapján szintén lehet imákat felajánlani. 

Édesapám 1948-ban született, és miután Édesanyjának gyors egymás utánban 3 férje is meghalt, az állami rendszer Édesapámat kiemelte a családból és először intézetben, majd nevelő szülőknél helyezték el.

Az intézetben kezdett azzal foglalkozni, hogy pénzért ponyvaregényeket másolt át, kézzel. Így apám egészen elképesztően szépen tudott írni. Minden betű ugyanúgy nézett ki, ugyanolyan magas volt, teljesen ugyanakkor szó és betűtávolságokkal.

Középiskolában pincér akart lenni, de a szakközépben „csak” szakácsoknak volt még hely, így oda jelentkezett, és hihetetlen tehetségnek számított. Aztán 18 évesen Siófokon töltött gyakorlata közben meghalt az Európa szálló főszakácsa, és ő lett kinevezve.

Persze nem sokkal később elvitték katonának, és mivel a zárka idő nem számított bele a 2 év kötelező hadkötelékbe, Apám két és fél év alatt járta ki a katonaságot.

Többek között olyan elzárásba is belefutott, hogy rossz sorrendben főzte meg a hadgyakorlat alatt az ételeket. A parancs az volt, hogy főzőn meg egy paprikás krumplit, aztán a szottyos kondérban süssön ki szalonnát, amit persze nem lehet egy nedves-vizes szaftos edénybe, majd végül a zsíros, szaftos edényben főzőn teát a katonáknak.

Ő szakácsként ezt úgy értelmezte, hogy megfőzte a teát, majd utána a szárazra melegített edényben kisütötte a szalonnát és annak a zsírján főzte meg a paprikás krumplit. Ez a gasztronómiai kísérlet 1 hónap zárka volt. De persze apám se volt szent, kapott egy hónapot azért is, amikor „az ellenséges repülők az égen” parancsra nem vetődőt hanyatt a térdig érő sárban és nem szegezte a fegyverét az égnek, hanem azt kiabálta a többieknek, hogy „ne lőjetek fiúk, ezek a mieink”.

De azáltal, hogy egy picit hosszabbra húzódott a szokványos két év, két maradandó élménye is lett. Elsőként 1966-ban kivezényelték az egész laktanyájukat az Egri Csillagok című film forgatására statisztának, majd 1968-ban részt vett a csehszlovákiai forradalom leverésében is.

Ki is tüntették, mert rájuk lőttek. Szegény felkelők a legnagyobb autóra lőttek, mert az gondolták a legfontosabbnak, de az a hadtápos autó volt, és sikerült is megölni a sofőrt. Apám, mint autóparancsnok az anyós ülésen ült és, hogy az autó ne rohanjon le egy szakadékba beült szegény lelőtt sofőr ölébe, és úgy állította meg a járművet.

Egyébként Apám idejében élt az a vicc a seregben, hogy Ő volt az első szakács, aki megszerezte a Kilián féle Hadi Torna mindhárom fokozatát.

A sereg után Apám még egy pár évig működött szakácsként, és jó is volt benne. Sokat főzött Kádár Jánosra és a vezérekre a dobogókői pártgyűléseken.

Aztán postásnak állt, hiszen sohasem akart szakács lenni.

Egyébként Apám hihetetlen fizikai erővel és kitartással bírt, így amíg a munkaidőből leírható volt az edzés, védett is a Postás kézilabda csapatában. NB II-ig vitte. 14 éven át indult a Postás pingpong bajnokságában is, 7 alkalommal nyert, a többi alkalommal 2. vagy 3. helyezést ért el, volt olyan is, hogy Klampár Tibor ellen nyert a döntőben, aki akkoriban világbajnok is volt. Apám sohasem gondolkozott profi szinten pingpongban, mert az edzés nem lett volna leírható a munkaidőből.

Egyébként Apám még amikor húszas éveimben pingpongoztunk, és én sem vagyok kutya benne, is megtudott verni akár egy tollal, vagy befőttes üveg tetővel.

Ezen kívül Apám gyönyörűen rajzolt, és egész jó verseket és novellákat írt. Meg pár perc után bármilyen hangszeren képes volt dallamokat játszani, a citerától a fúvósokig, mert szinte abszolút hallása volt.

Édesapám hihetetlenül szerette a nőket. 4 gyermeke született 3 házasságból. Hamvasztani fogjuk, és a hamvait majd az októberi zarándokutunk keretein belül felvisszük Nepálba, és ott a szent Gandaki folyóba fogjuk beszórni. (Ez azóta megvolt!)

Ő rá kérném az áldásaitokat.

Om Tat Sat

Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője

Goredas

Ádám névjegye

1976-ban születtem és 2 éves korom óta vagyok teljesen belemerülve a varázslatos keleti kultúrába. 15 éves koromban volt szerencsém kiköltözni Indiába egy tradicionális kolostor iskolába, ahol 10 éven keresztül nemcsak tanulhattam a keleti tudományokat, hanem benne is élhettem ezeknek az ősi tudományok kultúrkörében. Sőt, együtt élhettünk azokkal a mesterekkel, akiktől tanultunk. Az elmúlt majd 30 évben, 4 kontinenst jártam be, mint tanár és segítő, és ezt az első kézből szerzett tudást próbálom átadni azoknak, akik eljönnek hozzám tanácsadásra vagy képzésekre. Om Tat Sat Baktai Ádám
A bejegyzés kategóriája: Bhakti Kutir
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

2 Responses to Édesapámra emlékeznék…

  1. Herich Katus szerint:

    Áldottak az eltávozó lelkecskék! Vigasztalódjanak az itt maradók! Égni fognak a mécsesek.

  2. Marietta & Nilambara szerint:

    A mai szokásos szobat esti jaynán küldjük az imákat édesapádért innen Simhachalamból. Haribolo!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük