Divat, Trend, Valóság Show-k és a Lélek…

yfRégészek és antropológusok már sokszor boncolgatták, hogy létezik a kollektív tudat, mert különböző korokban többször kimutatható volt, hogy ugyanabban az érában az emberek akár sok-sok 1000 kilométerre egymástól ugyanazokat a dolgokat fejlesztették ki egymástól függetlenül. Carl Jung kifejezetten kutatta az emberiség közös tudatalatti létezését.

A Védák úgy tartják, hogy akkor válik valami divatossá vagy felkapottá a köztudatban, hogyha az a tárgy vagy ember felhatalmazottá válik. Természetesen a Védák alapfilozófiája az, hogy mi élőlények lelkek vagyunk és semmi közünk az anyagi testhez, amiben éppen éldegélünk. A lélek természete az, hogy örökéletű, minden tudás birtokosa és állandóan boldog (ez azért elég szigorúan optimista hozzáállás, nem?), így nincs is semmi közünk a pusztán materiális jellegű dolgokhoz.

Ezért egy materiális tárgy azért válik vonzóvá a léleknek, mert egy másik lélek belevitte a tudatát.  Liszt, só, paradicsom, sajt és miegymás összecsapva egy lavórban nem annyira fantáziamozgató, de pizzaként elkészítve és tálalva már egészen más az érzés.

Az anyag attól válik vonzóvá, hogy felhatalmazza a lélek. A testünket is, ami állandóan változik, mégis a tükörben „mindig” magunkat látjuk, 5 éves korunktól 85 éves korunkig, a lelkünk mozgatja, és teszi ellenállhatatlanná vagy érdekessé mások számára. Ezért is van az, hogy a valóság show-k, sztárok életének bemutató sorozatai annyira népszerűek, mert emberekről szólnak, lelkekről és nem pusztán az anyagról.

Persze ez egy hihetetlen felületes módon összepattintott cucc, de az elv stimmel: lelkekről szóló műsorok lelkeknek, és meg van a nézetség. A vicc az egészben, hogy olyan embereket mutogatnak, akik nem igazán tesznek értékileg az életünkhöz, és mégis sorozatban gyártják az ilyen celeb gyanús termékeket.

Régen a média nem engedhette meg magának, hogy ne írjon olyan emberekről, mint Elvis, vagy a Beatles, mert az emberek lényegesen kevesebb példányban vették lapjaikat, ha nem voltak hírek az ilyen húzó emberekről. De mivel nehéz volt becserkészni ezeket az embereket, vagy netán még kerülték is a médiát, ezért kitalálták a médiában, hogy legyártják a hírességeket. Már tárgyaltuk azt a védikus elgondolást, hogy mindent lehet, de meg van mindennek a visszahatása. Ezért van az, hogy mindenki celeb lehet. A média gyártja és gyártja a „hírességeket” és sorba dobja is el őket és így egyre több és több celeb kering a köztudatban.

Így lehet, hogy a bivalypusztamakonyási helyi tévében is világbajnok, világszépe és világrekorder mókusok izzítanak, és ezzel a média magának gyárt ellenlábasokat és rontja saját hitelét azáltal, hogy az általuk kiutált, lesajnált emberek még mindig sztárok 5 kilométerrel, vagy 2 csatornával arrébb. Mondjuk egy nagyon komoly média guru barátom viccesen meg is jegyezte, hogy az érdekesség a magyar médiával kapcsolatosan az, hogy a magyar média kizárólag a magyar médiáról szól.

Nekem speciel az hiányzik a régi sztárokból, hogy azok tehetségesek voltak. Alfonzó mondjuk kiválóan hegedült, éveket dolgozott erőművészként cirkuszokban, bejárta az egész közel-keletet díjbirkózóként, ahol a birkózásnak hihetetlen kultúrája és színvonala van, és hát tudjuk, hogy hihetetlenül vicces volt, és fantasztikus színész is. Mondjuk a hegedű és az erőművészet is szép párosítás, na, ilyenek már nincsenek is.

Ezek az emberek valóban hozzáadtak az életünkhöz.

Om Tat Sat

Baktai Ádám

Goredas

Ádám névjegye

1976-ban születtem és 2 éves korom óta vagyok teljesen belehabarodva a védikus kultúrába. 15 éves koromban volt szerencsém kiköltözni Indiába egy tradicionális kolostor iskolába, ahol 10 éven keresztül nemcsak tanulhattam a keleti tudományokat, hanem benne is élhettem ezeknek az ősi tudományok kultúrkörében is. A kolostorban 2.30-kor keltünk, és a tanuláson kívül minden nap részt vettünk 2-2 órás meditáción és templomi szolgálaton, valamint elég sok kerti munkát és takarítást is felajánlhattunk, mint szolgálat. Magunkra főztünk és tradicionális sár és bambusz kunyhókban laktunk, ahol természetesen sem víz, sem villany nem volt. De mindenek felett az volt a legfelemelőbb, hogy együtt élhettünk azokkal a mesterekkel, akiktől tanultunk. Az elmúlt majd 30 évben, 4 kontinenst jártam be, mint tanár / terapeuta, és ezt az első kézből szerzett tudást próbálom átadni azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy eljönnek hozzám kezelésekre, jóga órákra, vagy azokra az oktatásokra, amelyeket rendszeresen tartok. Om Tat Sat Baktai Ádám
A bejegyzés kategóriája: Bhakti Kutir, Blog/Gasztro Blog
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük