Divat, Trend, Valóság Show-k és a Lélek…

yfRégészek és antropológusok már sokszor boncolgatták, hogy létezik a kollektív tudat, mert különböző korokban többször kimutatható volt, hogy ugyanabban az érában az emberek akár sok-sok 1000 kilométerre egymástól ugyanazokat a dolgokat fejlesztették ki egymástól függetlenül. Carl Jung kifejezetten kutatta az emberiség közös tudatalatti létezését.

A Védák úgy tartják, hogy akkor válik valami divatossá vagy felkapottá a köztudatban, hogyha az a tárgy vagy ember felhatalmazottá válik. Természetesen a Védák alapfilozófiája az, hogy mi élőlények lelkek vagyunk és semmi közünk az anyagi testhez, amiben éppen éldegélünk. A lélek természete az, hogy örökéletű, minden tudás birtokosa és állandóan boldog (ez azért elég szigorúan optimista hozzáállás, nem?), így nincs is semmi közünk a pusztán materiális jellegű dolgokhoz.

Ezért egy materiális tárgy azért válik vonzóvá a léleknek, mert egy másik lélek belevitte a tudatát.  Liszt, só, paradicsom, sajt és miegymás összecsapva egy lavórban nem annyira fantáziamozgató, de pizzaként elkészítve és tálalva már egészen más az érzés.

Az anyag attól válik vonzóvá, hogy felhatalmazza a lélek. A testünket is, ami állandóan változik, mégis a tükörben „mindig” magunkat látjuk, 5 éves korunktól 85 éves korunkig, a lelkünk mozgatja, és teszi ellenállhatatlanná vagy érdekessé mások számára. Ezért is van az, hogy a valóság show-k, sztárok életének bemutató sorozatai annyira népszerűek, mert emberekről szólnak, lelkekről és nem pusztán az anyagról.

Persze ez egy hihetetlen felületes módon összepattintott cucc, de az elv stimmel: lelkekről szóló műsorok lelkeknek, és meg van a nézetség. A vicc az egészben, hogy olyan embereket mutogatnak, akik nem igazán tesznek értékileg az életünkhöz, és mégis sorozatban gyártják az ilyen celeb gyanús termékeket.

Régen a média nem engedhette meg magának, hogy ne írjon olyan emberekről, mint Elvis, vagy a Beatles, mert az emberek lényegesen kevesebb példányban vették lapjaikat, ha nem voltak hírek az ilyen húzó emberekről. De mivel nehéz volt becserkészni ezeket az embereket, vagy netán még kerülték is a médiát, ezért kitalálták a médiában, hogy legyártják a hírességeket. Már tárgyaltuk azt a védikus elgondolást, hogy mindent lehet, de meg van mindennek a visszahatása. Ezért van az, hogy mindenki celeb lehet. A média gyártja és gyártja a „hírességeket” és sorba dobja is el őket és így egyre több és több celeb kering a köztudatban.

Így lehet, hogy a bivalypusztamakonyási helyi tévében is világbajnok, világszépe és világrekorder mókusok izzítanak, és ezzel a média magának gyárt ellenlábasokat és rontja saját hitelét azáltal, hogy az általuk kiutált, lesajnált emberek még mindig sztárok 5 kilométerrel, vagy 2 csatornával arrébb. Mondjuk egy nagyon komoly média guru barátom viccesen meg is jegyezte, hogy az érdekesség a magyar médiával kapcsolatosan az, hogy a magyar média kizárólag a magyar médiáról szól.

Nekem speciel az hiányzik a régi sztárokból, hogy azok tehetségesek voltak. Alfonzó mondjuk kiválóan hegedült, éveket dolgozott erőművészként cirkuszokban, bejárta az egész közel-keletet díjbirkózóként, ahol a birkózásnak hihetetlen kultúrája és színvonala van, és hát tudjuk, hogy hihetetlenül vicces volt, és fantasztikus színész is. Mondjuk a hegedű és az erőművészet is szép párosítás, na, ilyenek már nincsenek is.

Ezek az emberek valóban hozzáadtak az életünkhöz.

Om Tat Sat

Baktai Ádám

Ádám névjegye

1976-ban születtem és 2 éves korom óta tanulom a Hatha Jóga tudományát. 6 évesen döntöttem a vegetáriánus táplálkozás mellett, és azóta gyakorlom komolyabban a Bhakti Jóga folyamatát. 15 éves koromban volt szerencsém kiköltözni Indiába egy tradicionális kolostor iskolába, ahol 10 éven keresztül nemcsak tanultam a Hatha Jóga, az Ájurvéda, a Védikus Asztrológia és a Zen Shiatsu rendszereit, hanem benne is élhettem ezeknek az ősi tudományok kultúrkörében is. A napi rend nem csak a hajnali 2 óra 30 perces kelés és a napi 2-2 órás meditáció és templomi szolgálat miatt volt felemelő, de még attól sem, hogy tradicionális sár és bambusz kunyhókban laktunk, ahol természetesen sem víz, sem villany nem volt, hanem a lehetőségtől, hogy együtt élhettünk azokkal a mesterekkel, akiktől tanultunk. Az elmúlt 20-21 évben, 4 kontinenst jártam be, mint tanár / terapeuta, és ezt az első kézből szerzett tudást próbálom átadni azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy eljönnek hozzám kezelésekre, jóga órákra, vagy azokra az oktatásokra, amelyeket rendszeresen tartok. Om Tat Sat Baktai Ádám
A bejegyzés kategóriája: Bhakti Kutir, Blog/Gasztro Blog
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .