Dipawali, Diwali, Kali Puja – Az év legnagyobb ünnepe Indiában…

Mayapurban, ahol laktam 10 évig, minden Diwalikor, minden épület minden korlátját és ereszét kiraktuk gyertyákkal, de méga képen látható szökőkutat is. Majd aztán több százan egyszerre nekiláttunk a meggyújtásuknak. Mellesleg a “mi kis falunkban” van Dél-Kelet Ázsia legnagyobb kupolája és a leghosszabb vendégház épülete, tehát nem százasával, hanem ezresével gyújtottunk gyertyákat. És az egész misztikájához még az is hozzátartozik, hogy az ősztől függetlenül ezen a napon, sohasem volt szeles az időjárás.

Indiában a megannyi spirituális ünnep és a különféle vallási fesztiválok forgatagában az év legnagyobb ünnepe a Diwali!

A spirituális apropója ennek a napnak az, hogy Ráma, a nálunk is ismert Rámajána főhőse, aki egyébként Maga a Jó Isten a Hindu világképben, 14 év után visszatér országába. Mindezt egy kiadós száműzetés majd egy győztes csata után. Ráma éjszaka érkezik Ajodjában ahol hívei, alattvalói minden kezükbe kerülő mécsessel, lámpással és gyertyával felvillanyozták az egész várost, hogy megtiszteljék visszatérő királyukat.

De természetesen van egy negatív megközelítése is e napnak, még akkor is, ha már tudjátok, vagy legalább sejtitek, hogy azért a Hinduk az ilyen csoda napokkal egybe eső negatívumokból is pozitívumot hoznak ki. Ez a nap az év legsötétebb Újholdja, és mivel ez az a nap, amikor Káli Istennő, a fekete Istennő megjelent ebben a világban, mindenféle mágiával kapcsolatos teendőket is erre a napra szoktak időzíteni.

Persze Kálit is mindenki úgy imádja Indiában, amilyen az ő saját rálátása a világra. Van, aki Káli Istennőt az anyagi világ Anyjaként tiszteli, és van, aki a halál és pusztítás Istennőjeként.

Így pl. volt “szerencsém” olyat is látni, hogy a kis békés indiai népek kb. 10-12 perc alatt feláldoztak 108 kecskét Káli Puja alkalmából, szóval ez a nap még Indiában is eldurvulhat. De a mai nagyvárosi életben kb. a Diwali olyan, mintha nálunk a Karácsonyt és a Szilvesztert egyben még ötvöznénk, az Augusztus 20-as tűzijátékkal.

Így ez a nap mára már Indiában sem a spirituális mélységekről vagy magasságokról szól, hanem ünneplésről, családdal és barátokkal eltöltött időről és egyéb könnyed szórakozásról.

De, hogy e nap számunkra spirituálisan is hasznos legyen, leírnék egy rövid tantrikus meditációt, hiszen ez a nap kiváló arra, hogy régi sérelmeket és kedvezőtlen emlékeket elengedjünk, feldolgozzunk.

Ezt úgy hívják, hogy megbocsájtás meditáció. Üljünk le, lazítsunk, gyújtsunk gyertyát vagy füstölőt, tegyünk meg bármit, ami minket nyugtat, mert minél békésebb a légkör, annál könnyebb lesz hatékonyan végig csinálni a rítust.

Íme maga a meditáció: Elképzeljük magunk előtt azt a személyt, akihez valami negatívumot kötünk, és elképzeljük azt, hogy mi megbocsátunk magunknak, majd annak a személynek. És utána azt is vizualizáljuk, hogy az a személy is megbocsát magának, majd nekünk.

Ezzel a rituáléval minden karmikus szálat el tudunk vágni, így ha ezt jól megcsináljuk, akár évtizedes problémákon és feszültségeken is könnyebb lesz felül emelkedni. 

Tudom, hogy ez túl egyszerűen hangzik, az is. De tudnunk kell, hogy a legtöbbször mi  magunk vagyunk azok, akik túl bonyolítjuk a dolgokat. Egy jó pár éve a sportcsarnokban Őszentsége a Dalai Láma azt mesélte, hogy egy Svéd tudóssal közös kutatások és felmérések után be bizonyították, hogy a problémák 95%-át a mi elménk generálja, míg a valóságban a történések csak a zavar 5 %-áért felelősek.

Ezért van az, hogy egy Japán harcművész mondás szerint a legnagyobb győzelem a saját magunk felett aratott győzelem.

Ja, és este gyújtsunk annyi gyertyát, amennyit csak tudunk, de csak biztonságosan.

Om Tat Sat

Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus kultúrtudományok szakértője