Ott tartottunk, hogy Dattatréja Anaszúja és Atri gyermekeként született le ide a földre.
Egész fiatalon elhagyta otthonát és szüleit és spirituális célú vándorlásba kezdett. A szentírások leírják, hogy főként észak-nyugat Indiát járta körül, valamint a szubkontinens középső területeit barangolta be.
Az írások úgy tartják, hogy a Karnataka állambéli Gangapurában “világosodott meg”, de sok időt töltött meditációval Gudzsarat államban is a Girnar hegy környékén. Ezalatt az idő alatt, Dattatréja 24 Gurut, vagyis mestert fogadott el. Ezek a tanítók és tanítások az élet mindennapi pillanataiban mutatkoztak meg Dattatréjának. Ezeket a jelenéseket Dattatréja maga mesélt el egy Jadu nevezetű királynak, aki annak a királyi dinasztiánk volt az alapítója, amely családba maga Krisna is leszületett.
Dattatréja elsőként a Föld Anyát fogadta el mesterének, akitől az önzetlenséget, a megbocsájtást és a terhek elviselésének képességet tanulta el. Nem véletlen ez a hármas kombináció, hiszen ez a 3 tulajdonság az, ami jellemzi a Jógi viselkedését a mindennapokban. Az ő kapcsolatát magával, valamint a környezetében lévő emberekkel és eseményekkel.
- Az önzetlenség az a lencse amin keresztül a Jógi látja magát és a világot. Ő nem ragaszkodik semmihez, és úgymond megengedheti magának az önzetlenséget, hiszen számára a lemondás és a fizikai síkhoz való nemragaszkodás alap elemei létezésének.
- A megbocsájtás az, amin keresztül a Jógi kapcsolatot tart másokkal. Hiszen bármilyen sérelem ér minket, amint megtudjuk azt bocsájtani, az a történet már nem fog ránk hatni. Röviden, “Addig vagyunk az áldozatai minden sérelemnek, ameddig azt nem tudjuk megbocsájtani”.
- Utoljára, de nem utolsósorban a terhek elviselésének képessége az a hozzáállás, ami a Jógi viselkedés mintáját jellemzi a teendői és feladataival kapcsolatban.
- Szóval Dattatréja ezeket a jellemvonásokat tanulta meg a Föld Anyától, aki szintén minden terhet elvisel, amit mi emberek sajnálatos módon rá terhelünk. Sőt kifejezetten megbocsájtó, aki továbbra is ellát bennünket és minden más élőlényt, ragaszkodás nélkül.
De a történet itt nem áll meg, nemcsak Dattatréja tanult a Föld Anyától, hanem a Föld Anya is menedéket kért Dattatréjától, miután felismert, hogy Ő nem más mint a Jó Isten. Hiszen a Védikus kultúrában a Föld Anya a Jó Isten felesége, így egyben mindenki Anyja is, ahogyan a Jó Isten is mindenki Apja.
Ezért sok-sok spirituális ágazatban felébredéskor a Jógik, még az a fekhelyükön leborulnak és elmondanak egy mantrát a Föld Anyának, hálájuk jeléül. Íme egy szép mantra Ő hozzá, ha úgy gondolnánk, hogy belecsempészünk egy kis hálát az ébrenlétünk leges-legelső pillanataiba:
om szvarúpam pramadá rúpam,
divjábharana bhúsitám
prithivím arcshajé dévim
szarva-loka-dharam dharam
“Felajánlom tiszteletem a Föld Anyának, aki olykor egy csodálatosan felékszerezett hölgy formájában jelenik meg előttünk, és aki fenntart minden élőlényt a rajta termesztett gabonákból.”
Om Tat Sat
Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője
UI: Vissza a sorozat előző részéhez, Dattatréja születéséhez!
Mennyei Nektár! 🙂
Visszajelzés: Napfogyatkozás… | Bhakti Kutir
Visszajelzés: Napfogyatkozás… - Jóga Magazin