Dattatréja már gyerekként elhagyta otthonát, és vándorlásba kezdett. Szinte be barangolta egész Nyugat Indiát, de többnyire erdőkben, és eldugott barlangokban meditált, hogy ezzel is erősítse a befelé figyelését és a lemondottságot az anyagi világgal szemben.
Egy alkalommal, amikor a mai Bangalore város környékén meditált, felfigyelt egy galamb családra. A galambok családja szeretetben és harmóniában élt együtt. A szülők odaadóan gondoskodtak a kicsinyeikről, és egymásról is.
Egy reggel látta ahogyan a szülők elindultak táplálékot szerezni a fiókáiknak, majd mély meditációba süllyedt. Néhány órával később arra lett figyelmes, hogy a galamb szülők bánatosan rikoltoznak.
Ugyanis miközben Dattatréja elvolt mélyülve a meditációjában, addig egy madarász behálózta a fészküket. A madarász így akarta elfogni a szülőket.
Dattatréja meglepetésére, a szülő galambok meg sem próbálták kiszabadítani a fiókákat. Annyira megzavarodtak, hogy egy ideig zaklatottan repkedtek és rikoltoztak, majd, hogy elkerüljék az elszakadást, belerepültek a hálóba.
Dattatréja ebből azt tanulta, hogy egy jóginnak sohasem olyan vakon ragaszkodni, hogy ne tudná megőrizni tisztán látását és cselekvő képességét!
Hiszen ebben a történetben a szülők “nemcsak” a szeretetet kellett, hogy gyakorolják a kicsinyeik felé, hanem felelősséggel is tartoztak irányukban. De az elvakult szeretetük miatt, nem tudták szülői Dharmájukat maradéktalanul kivitelezni.
Tehát a jógin úgy gyakorolja a szeretetet is mások irányában, hogy ő maga ragaszkodás mentes, és szeretete jó a szeretett félnek is, és természetesen a jóginnak is.
Om Tat Sat
Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője
UI: Dattatréja következő guruja, a piton…
Dattatréja előző guruja a nap…
Visszajelzés: Dattatréja 9. guruja, a piton… | Jóga Magazin