Dattatréja 20. guruja, a karkötős hajadon lány…

 A Védikus szabályokhoz híven az átutazó szerzetesek mivel nem ismerik a falusiak vagyoni és szociális helyzetét a lakóházak hátsó és egyben konyha felőli oldalán szoktak kéregetni. Ez azért van, hogy még véletlen se okozzanak kellemetlenséget azzal, hogy bekopognak valahová, ahol nem engedhetik meg maguknak az ott élők, hogy adakozzanak, és ezt esetleg mások szeme láttára kelljen közölni a vándorlók jógikkal. 

De így arra is lehetőségük nyílik a szerzeteseknek, hogy kisebb feladatokat is ellássanak az adományokért cserébe. Pl. a Bhakti Kutir egyik alapítójának mestere, Srila Gaurakishora Dásza Babadzsi, legtöbbször csak úgy fogadott el rizst, mint alamizsnát, hogy cserébe felvágott egy halom tűzifát a háziaknak.

Szóval egy alkalommal amikor Dattatréja ép átutazóban volt egy kis faluban a következőket figyelte meg, egy hát mögött állva. Egy fiatal lány egymagában volt otthon, amikor egyszer csak vendégek érkeztek a házhoz. 

A lány leültette a vendégeket és sietősen elkezdett főzni, hogy megvendégelhesse az érkezőket. Amikor elkezdte meghántolni a rizst, a a munkahevében hihetetlenül zörögtek a lány karperecei. Aki azért, hogy ne zavarja a vendégek nyugalmát először levett néhányat, majd még egy párat, és így tovább.

A végén már csak 2-2 karperec volt a karjain, de még azok is zörögtek, habár már lényegesen kevésbé, mint korábban. Így a végén a lány levett még 1-1 karkötőt, és a legvégén már csak 1-1 darab maradt a csuklóin.

Ekkor Dattatréja azon kezdett el meditálni, hogy ez egy mennyire erős szimbolikával bíró jelenség volt. Hogy mennyire hasonlít a karperecek arra, amikor sok-sok ember van együtt, még akkor is, amikor spiritualistákról van szó. Hogy sokszor hihetetlenül komoly ricsajt és felfordulást csapunk, szimplán abból fakkadóan, hogy sokan vagyunk. Viszont amikor egyedül vagyunk képesek lehetünk az elcsendesedésre és arra, hogy nyugodtan fókuszáljunk lelkigyakorlatainkra. 

Egyszóval a jóginnak időnként szüksége van a magányra, a csendre és a nyugalomra, hogy töltődni tudjon és képes legyen a lelkigyakorlataira koncentrálni!

Om Tat Sat

Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője

Ui: Dattatréja előző guruja, a kicsiny gyermek

Uui: Dattatréja következő guruja, a nyílkészítő

Goredas

Ádám névjegye

1976-ban születtem és 2 éves korom óta vagyok teljesen belehabarodva a védikus kultúrába. 15 éves koromban volt szerencsém kiköltözni Indiába egy tradicionális kolostor iskolába, ahol 10 éven keresztül nemcsak tanulhattam a keleti tudományokat, hanem benne is élhettem ezeknek az ősi tudományok kultúrkörében is. A kolostorban 2.30-kor keltünk, és a tanuláson kívül minden nap részt vettünk 2-2 órás meditáción és templomi szolgálaton, valamint elég sok kerti munkát és takarítást is felajánlhattunk, mint szolgálat. Magunkra főztünk és tradicionális sár és bambusz kunyhókban laktunk, ahol természetesen sem víz, sem villany nem volt. De mindenek felett az volt a legfelemelőbb, hogy együtt élhettünk azokkal a mesterekkel, akiktől tanultunk. Az elmúlt majd 30 évben, 4 kontinenst jártam be, mint tanár / terapeuta, és ezt az első kézből szerzett tudást próbálom átadni azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy eljönnek hozzám kezelésekre, jóga órákra, vagy azokra az oktatásokra, amelyeket rendszeresen tartok. Om Tat Sat Baktai Ádám
A bejegyzés kategóriája: Jóga, Védikus Tudástár
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük