Egy napon amikor Dattatréja betért egy kis falucskába, hogy alamizsnát kérjen a helyi lakosoktól, alkalma nyílt megfigyelni egy kicsiny gyermeket, amint az játszott a szülői ház előtt.
Megfigyelte, ahogy a sírás után szinte azonnal képes volt levetkőzni a szomorúságot és tovább játszani, ahogy magától értetődő módon bízott abban, hogy ott van egy karnyújtásnyira a szülői védelem, ahogyan mindenféle szándék és indok nélkül képes a boldogságra, és ahogyan bármit is tesz azt teljes odafigyeléssel teszi, teljes ártatlanságban, érintetlen módon a külsőségektől (mint pl. hogy nézik-e vagy sem).
Ekkor Dattatréja ráébredt, hogy a jóginnak, a jóga gyakorlójának is meg kell próbálnia a kicsiny gyermekek tulajdonságait kifejleszteni, például azokat:
- Nem érinti meg a múlt negatív élményei és érzelmei, és képes teendőit elkülöníteni a rossz tapasztalatoktól.
- Határtalan hittel és bizalommal van az Isteni gondviselés irányában, és tudja, hogy az univerzum gondoskodni fog róla, mindaddig amíg ő maga a helyén van az élet és a világ körforgásában.
- Képes apró dolgoknak is örülni és felfedezni a mindennapok apró szépségeit.
- Ártatlan, így nincs benne ártó vagy káros szándék.
- Teljes mértékben a jelenbe tudja helyezni magát, nem szomorkodva a múlton, nem aggódva a jövőn és nem foglalkozva azzal, hogy más miként látja őt.
Mindezt Dattatréja a 19. gurujától tanulta, a kicsiny gyermektől.
Om Tat Sat
Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője
Ui: Dattatréja előző guruja, a sólyom…
Uui: Dattatréja következő guruja, a karkötős hajadon…
